Debrecen: Lajos Forever

szerző
- keresztury -
publikálva
2002/43. (10. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Aki meglepődött, az elmúlt négy évben nem jutott keleti irányban Hajdúszoboszlónál tovább. Debrecenben most vasárnap nem történt semmi rendkívüli, semmi váratlan vagy különös. Mint a Loki-Békéscsaba-meccsen: papírforma-eredmény született, csak itt a gólarány csöppet kedvezőbb, mert nem hagytak ki két büntetőt és számos helyzetet. A győzelem - tegyük hozzá - az ellenfél állapotát látva ilyen arányban is reális és megérdemelt: a 29 egyéni győzelem megvolt séróból, különösebb erőfeszítések nélkül is, de ha száz körzet van, a hatalmon levők azokat is megnyerik. Mitől ne nyerték volna meg, kérdezem. Egy, a kétségtelen sikerekre méltán büszke, önbizalomtól duzzadó, saját hetilappal, városi tévével, erős gazdasági és egyetemi háttérrel rendelkező, valamint az elvárást túllihegő, nagy hatalmú lakájhaddal körülvett helyi Fidesz állt szemben egy szánalmas és szervezetlen, önhibáján kívül a legcsekélyebb infrastruktúrával sem bíró, alultáplált ellenzékkel, mely "odaföntről" sem kapott kellő muníciót, támogatást - a budapesti központok az erőviszonyokat látva eleve föladták a várost, nem vitás. Ezt a döntést a helyben élő baloldali szavazók tízezrei utólag is szívből köszönik.

Aki meglepődött, az elmúlt négy évben nem jutott keleti irányban Hajdúszoboszlónál tovább. Debrecenben most vasárnap nem történt semmi rendkívüli, semmi váratlan vagy különös. Mint a Loki-Békéscsaba-meccsen: papírforma-eredmény született, csak itt a gólarány csöppet kedvezőbb, mert nem hagytak ki két büntetőt és számos helyzetet. A győzelem - tegyük hozzá - az ellenfél állapotát látva ilyen arányban is reális és megérdemelt: a 29 egyéni győzelem megvolt séróból, különösebb erőfeszítések nélkül is, de ha száz körzet van, a hatalmon levők azokat is megnyerik. Mitől ne nyerték volna meg, kérdezem. Egy, a kétségtelen sikerekre méltán büszke, önbizalomtól duzzadó, saját hetilappal, városi tévével, erős gazdasági és egyetemi háttérrel rendelkező, valamint az elvárást túllihegő, nagy hatalmú lakájhaddal körülvett helyi Fidesz állt szemben egy szánalmas és szervezetlen, önhibáján kívül a legcsekélyebb infrastruktúrával sem bíró, alultáplált ellenzékkel, mely "odaföntről" sem kapott kellő muníciót, támogatást - a budapesti központok az erőviszonyokat látva eleve föladták a várost, nem vitás. Ezt a döntést a helyben élő baloldali szavazók tízezrei utólag is szívből köszönik.

A választásra az ellenzék ennélfogva előre feltartott kezekkel érkezett, kezdve avval, hogy a maszopnak négy év alatt nem sikerült egy alkalmas - értsd: a vérprofi politikus Kósa Lajossal szemben komolyan szóba jöhető, széles körben ismert, arccal rendelkező, markáns, önálló cselekvésre képes - ellenjelöltet kiizzadnia, folytatva azzal, hogy a két baloldali párt nagy tehetségű helyi vezetése annyit nem tudott stratégiailag egymás közt elérni, hogy a kölcsönös támogatások a választók számára is világosak legyenek; egymás fülébe súgták, gondolom, hogy ki kit támogat. A körzetemben a példának okáért egy néni fennhangon rimánkodott a fülkében, mert kétségbeesetten kereste az MSZP-s jelöltet a szavazólapon, de nem találta, mivel elfelejtették rajta feltüntetni, hogy akit keres, az a szadeszessel azonos. A kampány mint olyan - a Fideszén túl, természetesen - gyakorlatilag nem volt Debrecenben érzékelhető: a kifeszített molinókon túl én nem vettem észre legalábbis semminemű erre utaló jelet. Az SZDSZ-es jelöltek bujdokoltak, mintha nem is lettek volna, úgy jöttek, hogy már mentek is, sűrű bocsánatkérések közepette csak azért indultak, hogy ők is induljanak; a szocik meg sejthetően abban bíztak, hogy a tavaszi hullámverés majd beviszi őket a tutiba a fejük alatt összekulcsolt ujjakkal a szegfűs gumimatracon. Szathmári Károly létezése az m1-en rendezett, s erőn felül ikszre hozott tévévitán túl nem volt a városban észrevehető: ki ez, hogy néz ki, honnan szalasztották, mit akar azon túl, hogy győzzön, kérdezte boldog-boldogtalan, míg fel nem tűnt végre néhány esőverte plakáton meg villanyoszlopon, és akkor a lakosság legalább a második kérdésére autentikus választ kapott.

A baloldali jelölteknek, kampányszervezőknek, bölcs stratégáknak, tanácsadóknak, a két bukott párt városi elnökeinek most lesz idejük kipihenni az esetleges fáradalmakat, ami jó lenne, ha végleges és tartós volna, hisz az a legkevesebb, hogy testületileg lemondanak, de úgy, hogy lehetőleg nem ők jelölik ki az utódaikat, mert azt már láttuk, ha ők csinálnak valamit, az milyen.

- keresztury -

szerző
- keresztury -
publikálva
2002/43. (10. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra