A november elején megnyitott, majd a múlt héten ismét vesztegzár alá helyezett Devecserbe polgármesteri engedéllyel lehet bejutni. A 8-as úton átmenetileg csak a vörösiszapot Somlóvásárhelyről elszállító teherautók járnak, ezért a devecseriek és az idegenek Noszlop felé kerülve közelíthetik meg a várost. Akinek nem ide szól a lakcímkártyája, annak engedélyt kell kérnie a Fenyőfa panzióban berendezkedett újjáépítési bizottságtól. A helyszínen azonban kiderül: szabadon közlekedhetünk a városnak abban a részében, amelyet nem ért el az iszapár.
Legutóbb négy nappal a szerencsétlenség után jártunk Devecserben. (Lásd: Mindent vitt, Magyar Narancs, 2010. október 14.) Az amerikai katasztrófafilmek hangulatát idéző akkori kép helyett most egy gondozott városközpont látványa fogad: "fent" nem pusztított a vörös ár. A város
"lenti" és "fenti"
részre oszlik: lentről mindenki elköltözött, ott csak a hol térd-, hol derékmagasságban vöröslő házak vannak. A Kastélypark ősfái talán megússzák, a talajcsere előtt gyökereiket fél méter mélységig megtisztítják a lerakódott iszaptól. A fölöslegessé vált üzletek bezártak.
Az utcasarkokon posztoló rendőrök mellett bejutunk az egyik kiürített utcába, ahol egy strandpapucsos férfi álldogál a kapuban. Azt mondja, egyelőre úgy van, hogy ezekben az utcákban lebontják az összes házat. "Nem is lehet itt aludni, éjszaka hallani a meszelt falban a lúgos anyag sistergését." Az állam megveszi a gazdáktól a környékbeli földeket, és energiaerdőt ültet rá. "Abból én már nem élek meg. Az alápincézett, közel száz négyzetméteres, komfortos házamat 6,2 millió forintra értékelték. Hol kapok ekkora telken ilyen szép házat hatmillió forintért? Idejöttek a kormány ügyvédei, és mindenkit rábeszéltek, hogy fogadjon el házat vagy lakást a téglagyárral szemközti dombon épülő lakóparkban. Nem jó hely az, még csak a terület van kijelölve, nem hiszek benne, hogy áprilisban átadják. Hiába mondják, hogy ott egy háznak 18 millió a bekerülési értéke, jó, ha ötöt ér majd, de nemcsak a téglagyár közelsége miatt, hanem azért is, mert a házak forgalmi értéke Devecserben nulla forint. Ki akar ideköltözni ezután?" - latolgatja a lehetőségeket, majd megkér, írjuk meg: Feri a Dózer utca 28-ból köszöni a felelősöknek, hogy még életében vége lett az életének. Az áradás után felköltözött a gyerekeihez, de ott nincs hova kilépni. Itt szép nagy kertje volt, mindennap hazajár körülnézni. "Meg be is kell fűteni" - teszi hozzá magyarázatul, mi pedig érezzük, nincs helye az értetlenkedésnek.
A magasabban fekvő házakat ugyan nem érte el a mérgező ár, az itt működő, nagy számban lomizással - hivatalos nevén használtcikk-kereskedéssel - foglalkozó vállalkozók és alkalmazottaik a katasztrófa napjától munkanélküliek. 'k közvetett károsultaknak tartják magukat. A fenti és a lenti városrész között sajátos ingatlanforgalom van kialakulóban. Azok, akik maradnának, és helyben keresnek új otthont, a bőség zavarával küzdenek, hiszen közel száz házon van kint az eladó tábla - most még a piaci árhoz közeli áron. A gyermekvállalás előtt álló fiatalok, valamint a kisgyermekes családok legtöbbje már elköltözött, másutt próbálja folytatni az életét. Az itt maradt szülők bizonytalanok, mennyire lehet káros hosszú távon a gyermekek egészségére az elmúlt hat hétben nyelt por. Devecserben november 2-án a levegő portartalma a megengedett egészségügyi határérték duplája volt, 114 mikrogramm per köbméter.
Kovács Gyuláné gyógyszerész azt mondja, mivel eddig is egy ipari város környékén éltek, valamennyire tisztában vannak vele, hogy mi vár rájuk. A porszennyezettség Ajkán sem kedvezőbb, ezért nem érti azokat, akik Ajkára akarnak költözni. "De nem tudjuk, milyen veszélyforrás létezik a porszennyezettség mellett. Az esőkkel a lúg állandóan hígul, mindez azonban csak feltételezés, konkrét választ várunk. A gyerekeket nem engedik ki az udvarra játszani, csak porálarcban és szemüvegben léphetnek ki a házból, hiszen közelebb vannak a szennyezett talajhoz, mint a felnőttek. Nálunk, az utcában nemigen látok gyereket mostanában. A csecsemőket különösen féltik. A felnőtteknél az elmúlt két hónapban gyakrabban jelentkeznek allergiás tünetek: szem- és orrnyálkahártya-gyulladás, a száj kiszáradása, de nem olyan tömegesen, mint ahogy arra számítottunk" - számol be tapasztalatairól a gyógyszerész.
"Azt kérjük, hogy valaki merje végre leírni, mennyi arzén, higany, egyéb nehézfém van a vörösiszapban, valamint a folyamatos porszennyezettségi adatok közzétételét, hogy az ember felelősen eldönthesse, megkockáztatja-e, hogy itt marad, vagy elköltözik" - ezt már Csenki Géza devecseri vállalkozó, az iszapkárosultak tiltakozó akciójának főszervezője mondja. A Csenki családnak két háza, azok szinte teljes berendezése és egy autója lett az iszapáradat martaléka. A korábban gépészmérnökként dolgozó, magát ízig-vérig jobboldalinak valló nyugdíjas férfi hetek óta érzékeli a településen a növekvő elégedetlenséget. "Nem akartuk, hogy rossz irányba menjenek el a dolgok, ugyanakkor tartottunk tőle, hogy az ország azt hiszi, Devecserben konszolidálódott a helyzet, miközben
érdemben semmi sem
történt. Ezért örültem a Zöld Baloldal felkérésének, hogy tartanék-e az ügyben sajtótájékoztatót. Gondoltam, legalább nyilvánosságot kap, hogy valójában mi a problémánk. Főként azt nehezményezzük, hogy a kármentő alapban összegyűlt 1,2 milliárd forintból eddig mindössze harmincmilliót utalt Devecsernek a pénz felhasználásáról döntő héttagú kármentő bizottság. Az emberek albérletben vagy rokonoknál laknak, nincs munkájuk, megszűnt a fizetőképes kereslet a városban. Eközben olyan dolgokat aláíratnak velük, hogy miután elfogadtak egy megfelelőnek vélt ingatlant, engedményezik, hogy minden egyéb kártérítési összeg a kormány javára kerüljön. Ez elfogadhatatlan, mégis többen aláírnak, ki tudatlanságból, ki azért, hogy a tél előtt legyen hol lakni" - magyarázza Csenki Géza, hogy múlt hétfőn miért nyújtott át petíciót a károsultak nevében a Miniszterelnöki Hivatalnak, s hogy miért terveztek tiltakozó akciót a 8-as főútra. Igaz, a demonstrációt a rendőrség nem engedélyezte a megye területére korábban kihirdetett, s még érvényben lévő veszélyhelyzetre hivatkozva.
A tizennégy éve családi vállalkozásban működő gyerekruhaboltot december elsején bezárják. A Csenki fiú autósműhelye korábban erre a sorsra jutott. Bárkinek féláron eladnák a városközpontban lévő üzletet, de nincs érdeklődő. A Bocskai utcai szépen berendezett, összkomfortos családi házukat 9,2 millióra értékelték, ebből máshol nem lehet telket venni és építkezni. "A másik problémánk az elidegenítés. Adnak egy ingatlant, és tíz év elidegenítési tilalmat tesznek rá. Azt kérdem, milyen jogon. A mi ingatlanjaink tehermentesek voltak. Orbán Viktor azt mondta a parlamentben, hogy ezt a térséget teljes kártalanítás illeti meg, senki nem járhat rosszul. Ezzel szemben most kárenyhítésről van szó. Kértük a házaink újraértékelését is, az ingóságokra meghatározott ötszázezer forint megemelését, hiszen ma már egy jobb ülőgarnitúra kerül közel ennyibe, nekünk meg semmink nem maradt a házban" - sorolja a kényszer szülte szervező. Nem támadni akarják a kormányt, hangsúlyozza, csak a jogos elvárásaik teljesítését szeretnék. Annak viszont örül, hogy a demonstráció bejelentése óta felpörögtek az események: talán változik valami, ezért is álltak el a hónap végéig a tüntetéstől.
A miniszterelnök folyamatos tájékoztatást kér és kap a vörösiszap-katasztrófa utáni kármentesítés és helyreállítás helyzetéről a belügyminisztertől, a honvédelmi minisztertől és a katasztrófavédelmi kormánybiztostól - tájékoztatta a Narancsot Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtóstábjának a vezetője. Az újjáépítési kormányzati koordinációs bizottság 44 emberrel folyamatosan a helyszínen tartózkodik. A helyettes államtitkár a kármentő alap működéséről azt mondta, kormányrendelet szabályozza a kármentés célját, módozatait, végrehajtását, határidejét és ellenőrzését. Eszerint a pénzt a katasztrófával érintett bajbajutottak lakhatására (albérlet), az egészségkárosodások megelőzésére és az érintett, csaknem teljesen kihalt területek újraélesztésére lehet használni.
A nincstelenné vált emberek szerint a kármentő alap a vörösiszap-katasztrófa áldozatainak közvetlen megsegítésére jött létre, és nem földcserére, útépítésre, abban azonban egyetértenek, hogy a kormány nem hagyta magára a károsultakat, és segít abban, hogy az otthonaikat vesztett családok sorsa mielőbb rendeződjön. Az új lakáshoz jutás mikéntje azonban sokak számára elfogadhatatlan. Az állam elsősorban a már korábban bemutatott tervek alapján épülő, a téglagyárhoz közeli lakóparkban történő elhelyezéshez nyújt segítséget, de elvesztett otthonuk értékéig pénzügyi támogatást ad azoknak is, akik a településen, a környék falvaiban vagy az ország bármely térségében vásárolnának lakást, házat. Devecserben 272 házról készített értékbecslést a Magyar Igazságügyi Szakértő Kamara által felkért szakértői csoport, amelyben - állításuk szerint - a katasztrófát megelőző forgalmi értéket állapították meg. A Belügyminisztérium kijelölte jogászcsoport folyamatosan köti az újjáépítésre és a kártalanításra vonatkozó szerződéseket az érintettekkel. A helyiek úgy tudják, közel harmincan írtak alá "megalázó" szerződéseket; sokaknak ugyanis jóval a korábbi forgalmi érték alatt értékelte fel a házát a bizottság.
A két hónapja polgármesterré választott Toldi Tamás is megerősíti: nincsenek megelégedve a felértékelők munkájával, ezért kérésre elvégeztetik a házak újraértékelését. A polgármester, aki, mint állítja, a tárgyalások elkötelezett híve, úgy véli, a petíciót benyújtók nem rossz szándékkal tették, amit tettek. Attól tart viszont, hogy "a közvéleménynél mindez úgy jön le, hogy verjük az asztalt, mert kevésnek találjuk a támogatást, és azzal inkább ártunk". A polgármester
tárgyal a Belügyminisztériummal
az elidegenítés megváltoztatásáról is; ha valakinek egy nagyobb háza volt, és értéken belül kettő kisebb lakást kér érte, akkor ezt közvetlenül intézhesse, de előfordul, hogy inkább készpénzre lenne valakinek szüksége. Toldi Tamás megerősíti: az állam az ingóságokat háztartásonként 500 ezer forint értékhatárig, a ruhaneműket a tragédia idején az ingatlanba bejelentett lakók után személyenként 200 ezer forintig kárpótolja. A bútorokat, hűtőszekrényt, mosógépet nem a károsultak vásárolják meg, hanem a térségben működő segélyszervezetek szerzik be, és juttatják el a családoknak. A tönkrement ruhaneműkért kapható kétszázezer forintot készpénzben kaphatják meg a károsultak, ám az összeg kifizetésének módjáról és időpontjáról még nincs döntés. A károsultak csak azután juthatnak hozzá az ingóságokhoz, ha kiválasztották és elfogadták az állam által felajánlott csereingatlanok valamelyikét. A megszabott értékhatár fölé eső kárt a későbbiekben feltehetőleg a kármentő alapból rendezik - sorolja a polgármester, aki a kármentő bizottság tagjaként úgy tudja, hamarosan tárgyalni kezdenek az alapba érkezett 1,2 milliárd forint felhasználásáról.
"Az iszapömléskor egy napja voltam polgármester. Szereznem kellett 40 darab hattonnás teherautót, rengeteg konténert, élelmiszert, tisztítószereket. Tíz napig csak végeztem egyik feladatot a másik után, és akkor érzékeltem, hogy az emberek mennyire feszültek, igénylik a részletes tájékoztatást. Azután minden este fórumot tartottunk, ez használt, kicsit lenyugodtak a kedélyek, bár úgy látom, a katasztrófa pszichológiája nálunk is érvényesül. A kezdeti összefogás után most kezdődik a civódás szakasza. A máltaiaktól, akiknek van ebben tapasztalata, úgy tudom, három évig eltarthat ez az állapot. Az a legnagyobb problémám, hogy nem tudok munkát adni. Most találtam átmenetileg lehetőséget húsz-harminc embernek, de hosszú távon nem tudom ezt biztosítani. A vállalkozóknak próbálunk egyszeri segéllyel és adókedvezmény megkérésével a jövedelemkiesést pótolni. A lomisoknál nincs vevő, bezárt a festékbolt, a presszó, a gumijavító műhely, a virágbolt. Ki vesz itt most virágot?" - szakad ki Devecser polgármesteréből.
Devecser utcáit ott jártunkkor egész napos eső áztatta. Orsós Mihály kisebbségi vezetővel megállunk a vöröslő vizű Torna-patak töltésén. A városszéli Dankó-telep tíz házát és a patak másik oldalán álló módosabb házakat öntötte el először az iszap, innen kerültek ki a legsúlyosabb sérültek. Orsós kisebbségi vezetőként a katasztrófa első napjától összefogta a romákat; ők is lapátoltak, adományt osztottak, szállítottak. Most a polgármesterrel közösen próbálnak munkát szerezni a családoknak: két pályázatot adnak le, mint mondja, ennyit segíthetnek. A lomizásból élő romák nagyobb része nem ezen a környéken, hanem a fenti "városvégen" lakik. A lomizást vállalkozásban folytató Orsós meséli, hogy megszokásból most is kijárnak Meggyeserdőre, a piacra, de amióta nem jöhetnek át idegenek Devecseren, hiába ácsorognak kint, a vevőik továbbmennek Jánosházára. "Nem akarok panaszkodni, de a megélhetésünk megszűnt. Akinek volt egy kis tartaléka, az is az utolsókat rúgja, utána nem tudom, mi lesz."
Az utcán máshonnan érkezett önkéntesek és katonák utat takarítanak, földet hordanak. Az autóbusz-állomás büféjében helybéli férfiak két fröccs között megállapítják, hogy munka van itt dögivel, és elismeréssel beszélnek a lapátos "űrhajósokról"(a fehér vegyvédelmi ruhát viselő önkénteseket nevezik így). Egyikük megjegyzi, a pofájáról lesült a bőr, amikor szerencsétlen önkénteseknek nem jutott meleg étel, mert elvitték előlük olyanok, akik nem is itt laknak, és nem jogosultak rá.
A főtéren a polgármesteri hivatal szomszédságában berendezett Vöröskereszt-iroda előtt folyamatos a sorállás. Schenk Ferenc hathetes kórházi kezelésről érkezett haza Budapestről. A bőrátültetések folytatódnak, most azonban "intézni kell végre" az életüket. "Azt mondtam, inkább én menjek rá, de a lányt és az asszonyt megmentem, a fejem fölött vittem ki őket" - emlékezik, majd amikor szólítják, besántikál a Vöröskereszt irodájába. Az ajtóban állók utat engednek neki, megölelik és kezet szorítanak vele.
Összegek
A kormány eddig 4 milliárd 87 millió forintot fordított a veszélyhelyzet elhárítására. Összesen mintegy 55 milliárd forintos kárt okozott a Magyar Alumíniumtermelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. zagytározójából kiömlött vörös iszap. Az eddigi felmérések alapján a lakóházak újjáépítésére 7,9 milliárd forintot kell fordítani, míg a súlyosan szennyezett mezőgazdasági területek kármentesítése további 30 milliárd forintot tehet ki. A kormány valamennyi, általa megelőlegezett kárösszeget visszaköveteli a Mal Zrt.-től. A kifizetés módjáról, így a cégtulajdonosok magánvagyonának esetleges bevonásáról azonban a bíróságnak kell döntenie.
