Direkt36: Jóval több a kórházi fertőzés Magyarországon, mint amit a hivatalos statisztikák mutatnak

  • narancs.hu
  • 2023. október 24.

Belpol

Az egészségpolitikusok és az állami szervek sem támogatják a nyílt kommunikációt.

A kórházi fertőzések száma évek óta folyamatosan nő Magyarországon, a kórházak legalábbis évről évre egyre több esetet jelentenek – derül ki a Direkt 36 Telexen publikált cikkéből.

2021-ben mintegy 16-21 ezer kórházi fertőzést azonosítottak, az esetek csaknem fele halállal végződött, 1400 esetben pedig maguk a kórházak elismerték, hogy a kórházi fertőzés szerepet játszott a betegek halálában. 

Ezek a számok azonban nem fedik teljesen a valóságot, egy részletes európai vizsgálat 2017-ben ugyanis arra jutott, hogy Magyarországon évente több mint 78 ezer kórházi fertőzés történik, ami azt jelenti, hogy a kórházba kerülő emberek 3,5 százaléka – csaknem minden 25. ember – fertőzést kap. Ez az adat többszöröse a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központhoz (NNGYK) bejelentett kórházi fertőzéseknek. 

A kórházakban terjedő kórokozók – amelyek tömény fertőtlenítőszerektől sem pusztulnak el, és könnyedén ellenállnak az erős antibiotikumoknak is – nemcsak Magyarországon, hanem a világ minden kórházában problémát okoz. Csakhogy míg az Egyesült Államokban és Angliában a betegek megnézhetik, hogy a kórházaknál vagy az egyes kórházak fenntartóinál mennyire áll fenn a fertőzés veszélye, Magyarországon erre nincs lehetőség, és a hatóságok már régóta azon az állásponton vannak, hogy ne is legyen. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) már 2017-ben kampányt és pert indított a kórházi fertőzéses adatok nyilvánosságáért, ugyanis az ÁNTSZ csak országos statisztikákat tett közzé a helyzetről évente egyszer, azt is a honlapjukon eldugva, ez a gyakorlat pedig azóta sem változott. Asbóth Márton, a TASZ jogásza szerint „az, hogy melyik kórház hogyan teljesít, egyáltalán nem derül ki ezekből az éves jelentésekből.”

Bár a kórházi fertőzéses adatok az NNGYK-hoz futnak be, és ez a hivatal láthatná azt, hogy mely kórházaknál és mely osztályokon jelent problémát a fertőzések visszaszorítása, Dr. Galgóczi Ágnes, az NNGYK Kórházhigiénés és Hatósági Osztályának osztályvezetője nem adott egyértelmű választ a Direkt36 azon kérdésre, készítenek-e hivatalos statisztikát arról, hogy az egyes kórházak hogyan teljesítenek egymáshoz képest ezen a téren. Galgóczi közölte, „nem az NNGYK hatásköre”, ha egy adott kórház küzd a fertőzésekkel, mert az intézmény vezetőinek és fenntartójának a feladata az, hogy biztosítsa a szükséges forrásokat a fertőzések megelőzéséhez, az NNGYK csak a szakmai ajánlásokat teszi.

Az oknyomozó portál információi szerint a kormányzati tagadás és titkolózás egyik oka lehet, hogy az egészségpolitikusok és az állami szervek azt gondolják, a nyílt kommunikáció pánikot okozhat.

Egy korábban az egészségügyi vezetésben dolgozó forrás szerint ráadásul a tisztifőorvos sem érdekelt abban, hogy „megmutassa a lakosság felé, hogy milyen súlyos a helyzet”, hiszen akkor felmerülne az ő felelőssége is. „A valóság az, hogy a kórházak kevesebb esetet jelentenek, mint amennyi történik, és kevesebb mikrobiológiai vizsgálat történik, mint kellene. Tehát a statisztikákban nem a valóságot látjuk, hanem a jéghegy csúcsát” – mondta a Direkt36 forrása.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.