- Időközi választást tartottak vasárnap a Nógrád megyei Pásztón, miután a fideszes többségű képviselő-testület feloszlatta magát.
- A várost 2014 óta vezető Dömsödi Gábort szoros versenyben, 106 szavazattal győzte le a fideszes Farkas Attila.
- Az egykori tévés műsorvezetővel a választásról, az LMP-s kalandjáról és a Fideszről is beszélgettünk.
Magyar Narancs: Ilyen eredményre számított?
Dömsödi Gábor: Négy évvel ezelőtt is nagyjából fele-fele volt az eredmény. Azt gondoltam, idén elbillen a dolog, és szinte biztos voltam abban, hogy az én javamra. Arra, hogy szinte döntetlen legyen a végeredmény, egyáltalán nem gondoltam.
Magyar Narancs: Bánja már, hogy áprilisban az LMP színeiben indult az országgyűlési választásokon? Ha nem teszi, lehet, hogy nem oszlatja fel magát a képviselő-testület? (A hivatalos indoklás szerint a testület azért oszlott fel, mert Dömsödi „a függetlenség feladásával becsapta a pásztói embereket, a kormány folyamatos lejáratásával rontotta a város pozícióit” – a szerk.)
DG: Áprilisra olyan helyzet alakult ki a magyar közéletben, amikor ezt meg kellett lépni. Nem lettem volna büszke magamra, ha akkor a fenekem maradok, és a felkérésnek nem teszek eleget. Utólag sem bántam meg. Az más kérdés, hogy én mondtam velem tárgyaló Schmuck Erzsébetnek (az LMP kampányfőnökének – a szerk.), hogy nekem ez a jelöltség gondokat fog okozni Pásztón, mire Schmuck Erzsébet azt mondta: az LMP mindig segíti azokat, akik az ő tagjaik, majd ránézett a mellette ülő hölgyre, aki vele jött tárgyalni, és megkérdezte, hogy „ugye így van, Andrea?”. És Andrea erre bólogatott, majd két héttel később kilépett az LMP-ből. (A pártból tavaly decemberben kilépő Jancsó Andreáról van szó, aki azért távozott, mert szerinte megváltozott a párt irányvonala – G. M.)
| ||
Magyar Narancs: Az LMP-n belüli feszültségekről tudott akkor?
DG: Nem, ezek kívülről akkor még nem látszottak. Azt az ígéretet kaptam, hogy az LMP összefogáspárti lesz a kiemelt körzetekben. Hogy az LMP más taktikát választott, az már nem az én dolgom, mert nem vagyok párttag.
Magyar Narancs: Akkor is feloszlatta volna magát a pásztói képviselő-testület, ha nem indul el az országgyűlési választáson?
DG: Ha nem indulok el a áprilisban, akkor engem ugyanúgy kinyírtak volna, mint most. Az LMP-s jelöltségem csak ok volt a háborúra. Nekik azt kellett megakadályozniuk, hogy ne legyek ott, ne lássak rá a dolgokra, ne lehessen a nevemhez kötni a fejlesztéseket, ne legyek ott a szalagátvágásoknál. Mert ők csak szalagátvágásokban tudnak gondolkodni, csak a hatalom megtartása érdekli őket.
Magyar Narancs: A fideszes többségű képviselő-testület éppen azt hozta fel ön ellen, hogy semmit nem tett Pásztó fejlesztése érdekében.
DG: Olyan sok mindent hoztak fel már ellenem… Mindennel megvádoltak már, talán csak azzal nem, hogy kölyökrókákat eszem reggelire. Az a vicces, hogy pont olyanokkal vádoltak meg, amiben ők sárosak. Azt mondták, hogy azért akarok polgármester maradni, mert nekem fontos az EU-s pénzek lenyúlása. Hát, aki ismer, az tudja, hogy én egy üveg kólát nem fogadtam el 61 év alatt. Pontosan ugyanúgy működött itt a Fidesz, mint a falkában támadó sakálok: ha nyolcan vannak egy helyen, és te csak másodmagaddal, akkor nagyon nagy szájuk van. Azt akarták megúszni, hogy rálássak a dolgokra, de nem jön be a számításuk, mert most már időm is lesz arra, hogy a piszkos dolgokkal foglalkozzam. Fel fogom tárni a simlis ügyeket.
| ||
Magyar Narancs: Van terve a jövőre nézve?
DG: Semmilyen B terv nem volt, mert bíztam abban, hogy megválasztanak. Kaptam egy-két állásajánlatot már, de ezek nem érdekelnek. Van egy háromnegyedéig megírt könyvem, tehát abból majd csak sokára lesz pénz. Valamiből meg kell élni, de már erre is vannak ötleteim. Egy-két hónapot pedig adok az oknyomozó újságírásnak is, mert annyival tartozom Kelet-Nógrádnak, hogy felgöngyölítem az itteni ügyeket, amik a háttérben vannak.
Magyar Narancs: Marad a politikában?
DG: Ha három nappal ezelőtt kellett volna erre válaszolnom, akkor azt mondtam volna, hogy mindenképpen, akkor is politizálni fogok, ha veszítek. Most meg már azt gondolom, hogy nem valószínű. Nagyon elkeserítő a helyzet, kevés kapaszkodó van. De közben azt is érzem, hogy valamit mégis csinálni kell, már csak a gyerekeinkért is, meg azokért, akik fontosak nekünk.
