Donáth Anna: A NER a nyilas szellemiséget mozgósítja

  • narancs.hu
  • 2024. május 20.

Belpol

A Magyar Nemzetben VIII. kerületi, félig magyar származású képviselőjelöltekkel foglalkoznak. 

„Az egykor szebb napokat látott Magyar Nemzetben tőről metszett rasszista propaganda zajlik: három, Pikó András csapatában induló képvisejőlelöltet támadnak a származásuk, a bőrük színe miatt. Nincs más vád, nincs más probléma, csak az, hogy az egyik szülő nem magyar. Ez már elég ahhoz, hogy a kormánylap véleményvezére szerint ne legyenek alkalmasak önkormányzati képviselőnek” – írja Donáth Anna a Facebookon. 

A Momentum EP-listavezetője szerint Magyarországon jogszabály dönti el, hogy ki indulhat a választáson. Aki ezt megkérdőjelezi, aki a másik származásával érvel egy politikai vitában, az egy olyan vörös vonalat lép át, amire nincs bocsánat, amivel szemben minden jogi és politikai eszközt be kell vetni. „Ha a cikk szerzője kedden még a Magyar Nemzet alkalmazásába áll, akkor kijelenthetjük: a kultúrharc és a politikai gyűlöletkeltés új fázisába lépett. A NER a nyilas szellemiséget mozgósítja hatalmának megtartása, a társadalmi gyűlölet fokozása érdekében” – fogalmazott Donáth Anna. 

A Magyar Nemzet „Nem akarunk woke-keltetőt Józsefvárosban” című írásában Shakkour Arman, Abd El Rahim, valamint Camara-Bereczki Ferenc képviselőjelöltekkel foglalkozik.  „A kerület tizenkét körzetéből a baloldal háromban bevándorló-hátterű jelölteket indít. Miért? Véletlen lenne ez?  Éppen akkora véletlen, mint amikor a félig vietnámi Le Marietta — aki szintén egészen véletlenül két országban is a Soros Alapítvány kiképzője volt — azt feleli arra, hogyan lett a Magyar Kétfarkú Kutya Párt európai parlamenti listájának vezetője: »a semmiből Gergő és Suzi, az MKKP két társelnöke előállt« ezzel? Megannyi kérdés” – írta a lap. 

A megjelentekre Jámbor András és Pikó András is reagált. Az országgyűlési képviselő szerint: „Nem, kedves barátaink ott a Magyar Nemzetnél, nem színvakok vagytok, hanem rasszisták! Amikor nem a teljesítményt nézitek, hanem a származást három embernél, akiknek mindegyike itt nőtt fel és itt tesz a közösségért, akkor rasszisták vagytok!”. A polgármester szerint pedig: „a Fidesz annyira akarja a hatalmat, hogy a legundorítóbb, útszéli rasszizmustól sem riad vissza”.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.