A nyugati határszélen volt néhány éve egy erőemelő verseny. Valaki viccből elterjesztette, hogy doppingellenőrök várhatók. A 172 nevezőből ketten jelentek meg a versenyen. Egy orosházi bodybuilding-versenyen nem vették komolyan, hogy jönnek az ellenőrök, ezért amikor megjelentek, a leolajozott, tangás versenyzők elszaladtak, és az ellenőrök távozásáig a bokrokban rejtőzködtek.
A Kökény-sztori
hordereje nem haladja meg a Fidesz szokásos tetemrehívásait, bár nem nagyobb melléfogás, mint a pitbulltörvény vagy a Xénia-kábítószer. A legendás tanácskozáson nem állami doppingról döntöttek, hanem a doppinglabor beüzemeléséhez kapcsolódó szteroidürülési mérésekről és arról, hogy a sportolókat adjuvánsokkal látják el. Az adjuváns kimaradt ugyan az Idegen szavak szótárából (csak adjutáns van), de szakértő sportorvos szívesen megadja a definíciót: adjuváns mindaz, ami erősíti a sportolót, de nincs a doppinglistán. Így lesz tejsavóból kábítószer, Sportrobiból szteroid. Volt és jelenlegi élsportoló informátoraink többnyire részletesen elmesélték, mit nyomtak, mikor és hogyan, hogy a kajak-kenutól a kalapácsvetésen át az öttusáig gyakorlatilag általános (volt?) a doppingolás, de központi irányításról egyikük sem tud.
- Épp ez az - emlékezik az egykori dobó -, vágyakozva néztünk az NDK-ra, az igen! Ott tényleg központilag ment, évi 11 hónap edzőtábor, folyamatosan ellenőrzött, csúcs-tudományosan megalapozott kokszolás, többcsapatnyi orvos irányításával. Így lehetett hozni a nemzetközi eredményeket! Nálunk mindenki csinálta, ahogy tudta, az edzőjével vagy a sportorvosával, egyedül.
Elvileg az összes sportágat ellenőrzik, mert a dopping mindenhol tilos. Meghatározott szempontrendszer szerint néznek a doppingérzékeny sportágak körmére. Egy sportág attól lesz doppingérzékeny, hogy sok a pozitív eset, és érdemes benne doppingolni. A férfi úszóknál például a szteroid szedése nem kifizetődő, mert a puszta izomtömeg nincs összefüggésben az eredményekkel. A női úszásban "van még tartalék", sokak szerint nem csak a kínai úszónők kokszolnak, mindenesetre ők csinálják a legvadabbul.
Az egyes országok sportolóinak ellenőrzése korántsem egységes: mindenki a saját sportolóit vizsgálja, a nemzetközi szövetség pedig bármilyen országot ellenőrizhet.
Atlétáink edzőtáborozási céllal
szoktak menni
messzire,
Dél-Afrikába vagy a karibi szigetekre, mert jobb az időjárás, és nem mellékes szempont, hogy a magyar doppingellenőrnek egyrészt nincs pénze, hogy utánuk menjen, másrészt ha lenne és elmenne, mindnyájan felháborodnánk, hogy az adófizetők pénzéből utazgat a legjobb helyekre egy vizeletminta kedvéért. Egyszerűbb a célzott ellenőrzés: mielőtt a sportoló edzőtáborba indul, vesznek tőle mintát, utána bekapkodhatja a szteroidot, de ha megjött két hónap múlva, az még mindig kimutatható.
A magyar atlétákat a karibi edzőtáborban, akárcsak úszóinkat Ausztráliában vagy Amerikában, a FINA ellenőrei vizsgálgatják. A legjobbakra a nemzetközi szövetség is rááll, a magyar úszókat hagyományosan a német ellenőrök szeretnék eláztatni.
- A kínaiak eddig otthon soha nem buktak le. Miért?
- Ennek több magyarázata is lehet. Először is Kínába nem olyan egyszerű beutazni, nem úgy van, mint nálunk, hogy bejön az ellenőr Sopronnál, és mehet, ahová akar. Érkezzen meg valaki Kínába, elképesztő! Európai nyelvet senki nem beszél. Vagy nem akar, megteheti. Vízum nélkül be se lehet menni, a vízumkérelemben viszont meg kell jelölni az utazás okát. Turistavízummal doppingellenőrzést nem végezhetek; és mire a vízumommal odaérek, szakértő sportorvosok segítségével kivízhajtózzák és valamilyen gyógyszerrel lefedik az anyagot. Vagy egyszerűen eltűnik a fél csapat. ha állami szinten megy a dolog, megoldható.
- És mi történt Kínában?
- Súlyemelőket ellenőriztünk, nem találtunk pozitív esetet. Fogalmam nincs, mit szednek, a növekedési hormon mindenesetre nem igazán mutatható ki.
Az élsportolók valóságos
rémregényeket mesélnek
a doppingvizsgálatok kijátszásáról. "Tükrös szobában pisilnek a lányok, miközben többen figyelnek több irányból." A bliccelés a horrorisztikus - "a srác iszonyú kínok között katéterezte fel magának az edző vizeletét" - történetektől a szimplán gusztustalan, de kevésbé fájdalmas lánysztorikig terjed; a donor egy óvszerbe pisil, ezt a sportolónő feldugja magának, majd a mintavételkor kis kézügyességgel a kémcsőbe rodolfózza a tartalmat. Bakanek doktor kételkedik a katéteres eljárásban.
- Csak napot jelölünk meg az ellenőrzésre, órát nem, márpedig nem állhat egész nap a katéterben, ez marhaság. Minden csak szervezés kérdése, ha tudjuk, mikor lesz verseny, edzőtábor vagy felkészülési időszak, nagyon könnyű az időzítés.
- Nincs rajtaütésszerű teszt?
- De igen, sokszor megcsináltuk, hogy váratlanul lementünk a szombathelyi dobóatlétákhoz. Mert ott van egy jó szakosztály, és történt már pozitív eset, érdemes visszamenni. Gyakran látogatunk úszókhoz, fontos szempont ugyanis a magyar sportolók nemzetközi hírneve. Ilyen szempontból az úszók jóval exponáltabbak, mint mondjuk a gyeplabda-válogatott.
Legendás futballistáink
évi húsz-harminc ellenőrzésre számíthatnak. A francia és az olasz bajnokságban egy kicsit több a doppingvizsgálat: évente vagy négy-ötezer. Mondhatni, teljesen felesleges, egy-két pozitív eset, ha akad. És az is olyan, mint Bernard Lama, a francia kapus, aki marijuanát fogyasztott, persze valószínűleg nem azért, hogy jobban védjen. Bakanek György szerint Magyarországon 4000x300 (= 1 millió 200 ezer) márkát arra tékozolni, hogy egy focistára rásüssék, szedett valamit, istenkáromlással volna egyenértékű.
Az ellenőrzések száma egyszerű üzletpolitikai kérdés. A magyar doppinglabor évente körülbelül ezer tesztet tud elvégezni. A nemzetközi tapasztalat szerint a pozitív esetek aránya mindenütt 1-1,5 százalék, ezek felét néhány sportág (súlyemelés, atlétika, egyes küzdősportok, kajak-kenu) teszi ki. Kérdés, kell-e emelni az ellenőrzések számát, amikor könnyen kiszámítható, hogy egy pozitív eset előállítási költsége 50 ezer dollár (300 DM x 100 + szervezési, utazási és eszközköltségek).
A magyar labdarúgás
kollektív doppingalibije
maga a játék: képtelenség, hogy ehhez a támolygáshoz még doppingszer is kelljen. Tiltott szer használatáról mindenesetre beszámoltak a névtelenül nyilatkozó NB 1-es focisták: a Puskástól Mészölyig tartó fröccskorszakot a 80-as évekre kiszorította a sör-whisky, napjaink lump focistái már whisky-speed kombinációval hétvégéznek. A speed (a doppinglista "stimulánsok" rovatában mint amfetaminil) előnye, hogy többet lehet vele inni, és vadabb a buli. Hátránya, hogy utóhatásai jóval súlyosabbak egy egyszerű másnaposságnál. A hétfő-kedd-szerdai edzésmunka enyhén szólva csorbát szenved, sokan gyakorlatilag egyetlen edzéssel készülnek a hét végi meccsre, a speed-teória tárgyi bizonyítéka megtekinthető a futballpályákon a tavaszi szezonban.
Vannak olyan sportágak, ahol nem érdemes ellenőrizni a felkészülési időszakban. A pingpongban kizárólag versenyen van értelme. Bokszolóknál egyáltalán nem érdemes szteroidozni, mert rontja a koordinációt, és lassítja az izommunkát, serkentőt pedig azért nem, mert ki tudja előre, hány menetig tart majd a meccs, nem kezdődik-e túl korán a leszálló ág. Ahogy egy volt profi mondja, "nálunk a lóvé a dopping". Ugyanez áll a teniszre is: nem tudni, meddig jut a játékos egy versenyen, hány játszmás lesz egy-egy mérkőzés - túl bonyolult lenne. Bizonyos sportokban csak azért ellenőriznek, hogy a versenyzők ne érezzék magukat elhanyagolva. Jellemző arány, hogy az asztalitenisz évi négy ellenőrzésével szemben az atléták kétszázra számíthatnak. Ha valaki nem hajlandó alávetni magát a doppingvizsgálatnak, az szteroidozással egyenlő, ami első esetben kétévi, másodszorra örökös eltiltást jelent. A kokszolás az élsportban tulajdonképpen még istenes: állandó sportorvosi felügyelet mellett viszonylag kisebb a károsodás.
A legszörnyűbb állapotok
az amatőr sportban, konkrétan a bodybuildingben uralkodnak, ahol egyszerű szabadidő-sportolók kokszolnak összevissza, orvos nem látja őket, és a dealertől kapják a használati utasítást.
A bodybuilding a sportvilág páriája, gyakorlatilag nem működik dopping nélkül: az emberi szervezet különben nem szed magára annyi izmot, mert nem tud vele mit kezdeni. Ha elmarad a szteroidbevitel, gyorsan le is bontja a felesleget, a testépítő néhány hónap alatt akár húsz- kilónyi izmot is fogyhat. Sok edzéssel és tudatos táplálkozással lehet izmosodni, de a végeredmény nagyjából az úszómedence szélén sütkérező Bobby Ewing szintjén marad. A bodybuilding-szaksajtó refrénszerűen visszetérő eleme a "Dopping? Soha!" fordulat, ami mellett általában egy brokkoli és egy mackósajt az illusztráció. Aztán az elhatárolódó sportolók időnként lebuknak, az edzőjük pedig egy hónap múlva úgy méltatlankodik a doppingvádon, mintha mi se történt volna.
Pintér Ferenc, a Testépítő és Erőemelő Szövetség doppingellenőrzéssel foglalkozó vezetője szerint a kokszolás a kisebbik baj; a nagyobb a hozzá nem értés. Bár már neki is bukott meg versenyzője doppingolással (!!!), állítja, hogy a fehérjeturmixok és a megfelelő edzésmunka is meghozhatja gyümölcsét. Szerinte a visszafogott szteroidozás nem különösebben káros, az árt a legtöbbet, hogy a rivalizáló edzők összevissza tömik a tanítványokat. A
kulturált szteroidfogyasztás
bibliája az Anabolikus szteroidok című könyv, amit a horvátországi Phantom Sport Publishing jegyez, az előszó tanúsága szerint nem arra szolgál, hogy segítsen a szteroidozásban, épp ellenkezőleg: leírja, melyik szteroidot hogyan kell használni. Nagyjából ebben az állapotban van a testépítés mint sport: a koksz miatt soha nem lesz olimpiai szám, dr. Bakanek György szerint már az OTSH sem törődik vele.
- Tavaly kérte a testépítő szövetség, menjünk ki egy versenyre. Mondtuk, minek, úgyis pozitív lesz. Erősködtek, hogy de nem, fizetik a kiszállási költséget, analízisdíjat. Kérdeztük, kitől vegyünk mintát? Az első háromtól. Kérdezi a vezető: gyerekek, pénzt költünk rátok, kiküldünk nemzetközi versenyre, ugye nem doppingoltok? Mester, ne marháskodjon, akkor nem mennénk ellenőrzésre! Mind a hárman lebuktak. Ennyire idióták: az egyikben négyféle szteroid volt.
Dr. Bakanek György, az OTSH Tudományszervezési és Sportegészségügyi osztályvezetője nemcsak magyar, nemzetközi ellenőrzéseket is végez. Szerinte az elmúlt évtized szteroid-ürülési vizsgálatainak is része lehet abban, hogy sokkal kevesebb súlyemelőnk bukik le doppinggal, mint amennyi vélhetően kokszol.
- Maga a Súlyemelő Szövetség nagyon korrekt partnerünk, megadják az összes listát a versenyekről, edzőtáborokról. Gyanítható azonban, hogy a nagy körültekintéssel adagolt dopping- és fedőszerek kombinációja csökkenti minimálisra a lebukás veszélyét, miközben 4-5 százalékos teljesítménynövekedést is eredményezhet. Ez pedig nagy szám: 300 kilós összsúlynál 15 kilóval verhetők az ellenfelek.
- A 370 kilós összesített eredmények mint emberi teljesítmény: katasztrófa. De a vizeletminták többnyire negatívak, ez benne a titok.
Winkler Róbert
Útlevélbe vizelni
A vizsgálati anyag egy üvegcsőbe, az pedig az angol gyártmányú Versapack műanyag edénybe kerül. Utóbbin magyar specifikumként tavaly fejlesztést hajtottak végre: Ináncsi Vera pozitív vizsgálati eredményét követően kreatív edzője bebizonyította: mivel az edény hőre lágyuló műanyag, felforralva ki lehet nyitni. Azóta egy különleges, bankjegynyomdai minőségű elmozdításjelző ragasztószalaggal tekerik körbe a dobozt. Ha a szalagot eltávolítják, előtűnnek rajta a számkódok, a pikszist kis túlzással már útlevélként is le lehetne vizsgáztatni.
A szteroidszedés mellékhatásai tetőtől talpig
Kopaszodás, széls›séges hangulatváltozások, agresszivitás, álmatlanság, gyakori fejfájás, puffadt arc, "bevizesedett" tarkó, sárgás szemek, fájdalmasan duzzadt nyelv, kellemetlen lehelet, rekedt, n›knél férfias hang, szívbetegségek, magas vérnyomás, koleszterinszint-növekedés, májkárosodás, puffadt gyomor, hányinger, vérhányás, vesek›, gyakori fájdalmas vizelési inger, prosztata-megnagyobbodás, heresorvadás, a legváltozatosabb kombinációjú merevedési zavarok, n›knél csikló-megnagyobbodás, kiütések, pattanások, izomszakadások, csontfájdalmak, a csontvégek növekedéséért felel›s erek id› el›tti elzáródása miatt elmaradt növekedés, bokaödémák.
