Idei beszédében kicsit jobban vigyázott a szavakkal, hiszen magasabb pozíciókról álmodozik müncheni hivatalában. Megszorította a szónoki pultot, mintha ki akarná tépni, és rázúdult a német kormány szociáldemokrata-zöld vezetésére. "Ki garantálja a csökkenő munkanélküliséget, a gazdasági fellendülést, amivel Schröder ünnepelteti magát?" A választ Stoiber természetesen széttárt karú Jézus-pózban süvölti: a déli és jobboldali vezetésű tagállamok. Elsősorban a bor, sör és tejtermék mellett a BMW-re támaszkodó Bajorország és a bor, gyümölcs mellett a Mercedesre, BASF-re támaszkodó Baden-Württenberg.
És ez mind így igaz. Ebből azonban az következik Super-Edi számára, hogy
a gazdagoknak nem kell fizetniük
a még mindig szegény keletnémetek felemelésére, pláne nem az Európai Unión keresztül további keleti országok felzárkóztatására. Stoiber a legerősebb német tagállam miniszterelnöke, több alattvaló vezére, mint a magyar kormányfő. Uradalmának neve hivatalosan Bajor Szabadállam, ami némi ellentétet tükröz a föderatív köztársaság elvével. Nem cinikus megfogalmazás uradalomként emlegetni Bajorországot, hiszen a második világháború óta Münchenben megszakítás nélkül kormányoz a Keresztényszocialista Unió. Pár hónapja egy falusi rendezvényen elejtett mondatából pedig kiderült, szívesen lenne akár bajor király is.
A többi német állampolgár már feladta a bajorokat. Pár hete a Bajnokok Ligája-döntőben sokan drukkoltak a Valencia csapatának, e sorok írójának pedig Hamburgban nem tanácsolták München meglátogatását, mert "ha úgyis külföldre mész, jobb Párizs". De a hagyományosan jobboldali, katolikus délieket a többségben protestáns északiaktól elválasztó
"bajor kolbász-egyenlítő"
tőlünk távolabbi oldalán élők arcáról hamar lefagyhat a mosoly. Stoiber ugyanis Berlinbe vágyik, kancellár szeretne lenni. 1979-ben egyszer már belevágott, akkoriban a CSU titkáraként egyengette a terepet Strauss számára. Az eredmény katasztrofális bukás lett. Hónapokkal a választások előtt országszerte elterjedt egy kitűző "Stoppt Strauss!" (Állítsátok meg Strausst!) felirattal. A számtalan politikai manipulációban végül elbukott bajor miniszterelnököt Stoiber követte székében.
Idén, 2001-ben a német jobboldal történetének legnagyobb krízisében vergődik. Rossz vezetés és látványos hatalmi harc akadályozza meg, hogy kimásszanak a fekete pénzek Helmut Kohl által hátrahagyott mocsarából. Másfél évvel a választások előtt el kell dönteni, ki veszítse el a harcot a kancelláriai székért Schröderrel szemben. A német elemzők egységesen állítják, nagyobb kormányválság sem segítheti győzelemre a jobboldalt. Mivel a választásoknál passzolni nem lehet, a párt keresi a jóarcú vesztest. A bajor különállásnak köszönhetően két konzervatív párt van Németországban. A CSU csak a déli tagállamban választható, a Kereszténydemokrata Unió, a CDU pedig mindenütt másutt, csak ott nem. A bajorok parlamenti voksolásokon hozzák a biztos 50 plusz X százalékot, így a közös frakcióban is több szavuk van, mint a népesebb Észak-Rajna-Vesztfália képviselőinek.
A két kancellárjelölt az MSZP-t meghazudtoló érdekharcot vív: egy protestáns, volt keletnémet nő és egy katolikus, nyugatnémet férfi. Angela Merkel, a CDU elnöke csak akkor tarthatja meg pozícióját, ha helytáll 2002-ben, Edmund Stoiber pedig csak így készítheti elő a terepet egy esetlegesen sikeres 2006-os választáshoz. A jobboldal többsége a bajor kormányfőt favorizálja. Stoiber karakán egyéniség, talán több esélye van Schröder irigyelt, laza, mégis hatékonynak tűnő egyénisége ellen. Egyben hasonlítanak egymásra. Eddigi karrierjük folyamán mindketten előmenetelükkel arányosan ejtették el ideológiai meggyőződésüket.
Stoiber nem tartozik a veszélyes demagógok körébe. Drasztikus kijelentéseit munkával kompenzálja. Kancellári ambíciója mellett egy vágya van, hogy szeressék az emberek. Kohl a ´98-as választásokon 35 százalékot szerzett, nem lesz nehéz túlszárnyalni, és egy szép bukás hosszú távon előnyös lehet. A bajor politika addig is a sörösasztalok mellett dől el, és Super-Edi mindig meg tudja örvendeztetni férfibüszkeségtől duzzadó szavazóit az olyan kijelentéseivel, mint amit a vezetésnél megengedett véralkoholszint tervezett csökkentésekor tett: "Amelyik nő nem tud két korsó sör után vezetni, az józanul sem érdemli meg a jogosítványt." A szimpátiapontokkal hadilábon álló Stoiber (Orbán társaságában) láthatta, ahogy a közkedveltnek szintén nem nevezhető Effenberg ordítva, csikorogva kiharcolta a Bajnokok Ligája-győzelmet. Stoiber a meccs után elmondta: "Csak az nyer, aki nyerni akar" - és ezt valószínűleg önmagára értette.
Gergely Márton
