Iványi Gáborék újabb küzdelmei a kormánnyal

„Égbekiáltó gonoszság”

Belpol

A MET oktatási, szociális és egészségügyi intézményeinél ezer munkavállaló fizetése került veszélybe, miután a NAV 250 milliós behajtást helyezett kilátásba. Iványi Gábor egyháza június végéig kapott haladékot. A MET fizetne, de egyházi státusa megvonása óta állandó nehézségekkel küzd.

„El akarjuk érni, hogy Magyarország visszatérjen a törvényes, tisztességes, emberséges útra, és a mi intézményeink megkapják méltó helyüket, hogy azt a státust, amit 1973 és 1981 között az egypártrendszerben kiharcoltunk, hogy bevett és elismert egyház vagyunk, visszakaphassuk, és háborítatlanul végezhessük a szolgálatunkat” – fogalmazott február végi sajtótájékoztatóján Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) elnöke.

A MET egyházi státusát 2012-ben vette el az Orbán-kormány az akkor módosított egyházi törvény értelmében – ezt a MET azóta sem tartja jogszerűnek, és az évek során magas jogi fórumokon (2013-ban a hazai Alkotmánybíróságon, 2015-ben a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán – EJEB) ki is mondták, hogy alaptörvény- és vallásszabadság-ellenes volt a kormány döntése. A jogerős ítéletet azonban a kormány és a fideszes többségű Országgyűlés azóta sem hajtotta végre, a MET továbbra sem kapta vissza egyházi státusát. Iványiék emiatt online petíciót is indítottak, amelyet lapzártánkig mintegy 15 ezren írtak alá.

A MET küzdelme most azért kapott újabb nyilvánosságot, mert az adóhatóság (NAV) csaknem 250 millió forintos tartozás behajtását helyezte kilátásba. Ez a 2018-ra és 2019-re be nem fizetett járulékokból, továbbá a késedelem miatt kiszabott 90 millió forintnyi pótlékból és büntetésből állt össze. Iványiék azért kerültek ebbe a helyzetbe, mert az állam az egyházi státus megvonásával nagyjából évi 2 milliárd forintot tart vissza. Időközben a NAV haladékot adott a MET-nek: június végéig felfüggesztik a behajtás megkezdését, azonban pár hónap múlva hasonló helyzet fog kialakulni. Ha nem lehet részletekben teljesíteni a tartozást, ellehetlenül nagyjából ezer MET-es munkavállaló bérének kifizetése.

Packázás

A MET egyházi státusát tíz éve, a 2011-es egyházügyi törvény elfogadása után vették el. Az akkor bevezetett szabályozás az egyházi státus megszerzését parlamenti többségi szavazáshoz kötötte – ezt az Alkotmánybíróság (AB) 2013. februári határozatában alkotmányellenesnek minősítette, kimondva: az, hogy a státus megszerzése parlamenti szavazástól függ, politikai döntés. Az ellen viszont nem volt kifogása az AB-nek, hogy az Országgyűlés tartalmi feltételeket szabjon az egyházi státus elnyeréséhez. Iványiéknak két dolgot kellett bizonyítani: gyülekezetük rendelkezik tízezer taggal, valamint húszéves magyarországi vagy százéves nemzetközi jelenléttel. Mindkettőt sikerült igazolni: a MET 1981 óta önállóan tevékenykedik az országban, hitéletüket tekintve metodisták – ez pedig a 18. század óta létező protestáns irányzat. Ám egyházi státusukat ennek ellenére sem kapták vissza, sőt a kormányt olyannyira nem érdekelte az AB 2013-as határozata, hogy kétharmados parlamenti többségükkel gyorsan belerakatták az alaptörvénybe, hogy csak az Országgyűlés ismerhet el vallási közösséget egyházként, mégpedig kétharmados többséggel.

De nemcsak az AB-nek voltak gondjai a 2011-es törvénnyel, hanem a Velencei Bizottságnak (VB) is, amely 2012 nyarán tette közzé elmarasztaló véleményét az orbánista egyházügyi szabályokról, mondván, azok korlátozzák a vallásszabadságot, ellentétesek a magyar alaptörvénnyel és a nemzetközi standardokkal is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.