Interjú

„Történelmi lépés”

Hajdú Gergő, az aHang kampányfőnöke az országos előválasztásról

Belpol

A tervek szerint a nyáron megtartják az ellenzéki jelöltek közötti előválasztást a 2022-es országgyűlési választásokra. A képviselőjelölteknek 400 támogató ajánlást kell gyűjteniük, a miniszterelnök-jelölteknek 20 ezret. Az előválasztás tisztaságáért a Civil Választási Bizottság vállal felelősséget.

Magyar Narancs: A Civil Választási Bizottság tagjaként az aHang a pártokkal közösen olyan akciót szervez, amilyen még nem volt Magyarországon. 106 egyéni körzetben ellenzéki képviselőjelölteket és miniszterelnök-jelöltet keresnek a következő országgyűlési választásokra. Hogyan fognak eljutni az országos előválasztásról szóló alapvető információk például a kisvárosi és falusi választópolgárokhoz?

Hajdú Gergő: Aktivisták segítségével. Azokra az emberekre gondolok, akiket az aHang, illetve a Civil Választási Bizottsághoz (CVB) tartozó szervezetek érnek el, és meglátjuk, a pártoknak milyen erőforrásuk van erre, hány segítőre számíthatnak. Van átfedés is a két bázis között, de vannak szegmensek, amelyeket inkább a civilek, s vannak, amelyeket inkább a pártok érnek el. Ez egy közös, összehangolt munka kell, hogy legyen. Szerintem egy-két héten belül tisztázzuk a tennivalókat. Az a feladat, hogy a lehető legtöbb olyan emberhez eljussunk vidéken is, aki hajlandó ebben a kezdeményezésben részt venni, szívesen terjeszt kiadványokat. Az előzetes tájékoztatás is nagy munka, mert sokan nincsenek tisztában azzal, mi az előválasztás, mire lehet jó, miért érdemes részt vennie benne annak, aki nem a mostani kurzussal szimpatizál. Meg kell nézni a térképeket, hol vannak elért embereink, és hol vannak lyukak. Ahol nagyon nagy területen nincs senki, oda el kell menni Budapestről autóval, és szórólapozni kell, máshogy ez nem megy.

MN: Az aHang országosan mintegy 300 ezer főt ér el, ők korábbi petíciók révén kötődnek a szervezethez. Ezeknek az embereknek hány százaléka mozgósítható az előválasztásra?

HG: Eddig több mint 650 ezer ember írt alá nálunk valamilyen petíciót. Ennek körülbelül a fele hozzájárult ahhoz, hogy a GDPR-nek megfelelően kezeljük az adatait, és más ügyekben is megkereshetjük. Tehát van 300 ezer nevünk és e-mail-címünk, ami mellé mi el szoktuk kérni az irányítószámot is. Ez alapján tudjuk, hogy ezeknek az embereknek a kétharmada vidéki. Sokan megyeszékhelyeken, megyei jogú városokban élnek, de viszonylag sok kistelepülésen gyűjtöttek aláírást, indítottak kampányt valamilyen helyi ügyben, és így találkoztunk. Közös bennük a közéleti ügyek iránti fogékonyság, de ezek a petíciókra épülő kampányok nem mindig pártpolitikai ügyek körül szerveződnek. Sőt, ez a ritkább. Azt gondolom, ennek a bázisnak az egyharmada, fele lehet nyitott arra, hogy az előválasztásban is közreműködjön. Készítettünk egy térképet, amelyet időről időre frissítünk, ezen látszik, hogy mely településen hány embert érünk el. Ahol fehér foltok vannak, ott toborzunk. Ez a munka már el is indult, kérdőívvel kerestük meg a tagságunkat, illetve a Civil Választási Bizottság tagszervezetei is elkezdték a toborzást. Azt kérdezzük mindenkitől, szeretne-e Nyomtass te is! kiadványt terjeszteni a lakókörnyezetében, eljönne-e szavazóbiztosnak az aHang delegáltjaként, vagy épp szavazatszámlálónak a Számoljuk Együtthez – mindhárom szervezet a Civil Választási Bizottság alapító tagja. Ebből összejön egy adatbázis, amelyből kiderül, kinek mire lenne ideje, kedve, és a válaszok alapján, egyesével vesszük fel a kapcsolatot velük. Több mint ezer telefonhíváson vagyunk túl. Eddig kétszáz olyan megbízható embert értünk el vidéken, akire számíthatunk – még rengeteg a munka, több ezer embert kell bevonnunk –, Budapesten valószínűleg ez könnyebben fog menni. Ez a munka folytatódik, és egy ponton találkozni fog a pártok hasonló irányú munkájával.

MN: A CVB sajtótájékoztatóján arról is szó volt, hogy lehetnek olyanok, akik a helyi hatalommal nem szeretnének konfrontálódni, és oda autóval kell elmenni az előválasztási szavazatokért is. Mi az alapja ennek a távolságtartásnak?

HG: Ez mindennapi tapasztalat, a miénk, újságíróké is, más szervezeteké is. Direkt politikától független ügyekben, például amikor egy nagyberuházással kapcsolatos tiltakozásról van szó – ezt láttuk a Balaton számos településén, a Velencei-tónál, vagy épp a Fertő tónál –, sokan egyetértenek, de nem szeretnének az aláírásukkal részt venni az ügyben, mert már attól is tartanak, hogy a helyi hatalom esetleg ezt észreveszi, és számon tartja. Egy direktebb politikai projektnél, mint például az előválasztás, ez a gátlás még erősebb lehet. Nem minden fideszes vagy Fidesz által támogatott vezetésű településen jellemző ez, de azért jócskán előfordul.

MN: Mit gondol, az előválasztás és annak eredménye hatni fog erre a közérzetre?

HG: Igen. Arra számítunk, hogy ha jól csináljuk, erősíteni fogjuk a közbizalmat. Ha többen kapnak kedvet ahhoz, hogy részt vegyenek a választások ellenőrzésében, az pártszimpátiától függetlenül mindenkinek érdeke. Arról nem is beszélve, hogy az előválasztást nem csak a pártoknak rendezzük: megvan az esély rá bőven, hogy kilépnek a nyilvánosság elé olyan jelöltek, akik nem tartoznak egyik szervezethez sem, mégis kiderül róluk, hogy helyben beágyazott, hiteles emberek, nincs rossz előtörténetük. A szabályok szerint nekik is nyilatkozniuk kell egy ponton, hogy milyen frakcióhoz csatlakoznának, de ettől függetlenül ők akár ezrével is mozgósíthatnak olyan szavazókat, akik a mostani pártoktól esetleg elfordultak, és egyébként nem szavaznának. Megjegyzem, az ilyen emberek felbukkanása a pártok érdeke is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.