Interjú

„Budapest beszállna a tömeges oltásba”

Rékassy Balázs orvos, népegészségügyi szakértő, fővárosi egészségügyi tanácsadó

Belpol

A nagyvárosokban oltóközpontokon kellene történnie a tömeges oltásnak, a vakcinák közül vészhelyzetben mindegyik elfogadható. Rékassy Balázzsal a kezdeti oltási káoszról, az egészségügyi szolgálati jogviszonyról és arról beszélgettünk, a főváros hogyan szervezné meg lakosainak oltását.

Magyar Narancs: Az elmúlt hétvégén 74 ezer ember kapott volna oltást. A tömeges akció meghiúsult, mégis sokakat beoltottak azok közül, akik elmentek az oltópontokra. Akár olyanokat is, akik eredetileg még nem kerültek volna sorra. Mi lehet az oka az oltási káosznak?

Rékassy Balázs: Izrael oltási sikerének az egyik titka a pontos, naprakész egészségügyi adatbázis. Ezzel szemben nálunk valószínű, hogy hiányos vagy rossz adatbázist használtak, hiszen tudjuk, hogy olyanokat is értesítettek, akik nem lettek volna jogosultak az oltásra, vagy jogosultakat rossz helyre küldtek, és a végén senki sem tudta, hogy lesz-e tömeges oltás vagy sem. Volt, ahol az oltóponton örültek, hogy legalább jött valaki és beoltották őket, volt, ahol viszont csak olyanoknak adtak oltást, akik rajta voltak a listán. Közben vannak olyan idős, krónikus betegek, akik még mindig várnak arra, hogy behívják őket, sokan nem tudják, hogy a jelentkezésük elveszett-e vagy megvan, csak még nem kaptak visszajelzést. Ezt a káoszt sajnálatosnak tartom, már csak azért is, mert a társadalom számára további bizonytalanságot jelez. Az egészség­ügy­ben mindennek az alapja a megfelelő, megbízható, naprakész adatbázis a teljes biztosítotti körről. A választásokhoz vagy az adónkhoz rendelkezünk megfelelő adatbázisokkal. Itt a bizonyíték, hogy az egészségügy hatékony szervezéséhez és az oltásokhoz is szükség van erre.

MN: Bár egy tömeges oltást másképpen kell megszervezni, mint az egészségügyi vagy szociális szféra dolgozóinak a beoltását, van olyan elem, amit át lehetne emelni onnan?

RB: Inkább a külföldi jó példákat kellene követni, ahol nem a háziorvosokat és a kórházakat terhelik le az oltással, hanem oltóközpontokat hoznak létre. Magyarországon valamiért ezeket még nem alakították ki, pedig a tömegek oltására ezek lennének alkalmasak. A háziorvosok kis mennyiségben és kisebb településeken végezhetik az oltást, és őket már csak azért sem lehet kihagyni a rendszerből, mert ők tudnak javaslatot tenni arra, hogy a saját betegpopulációjukon belül mi legyen az oltási sorrend. Emellett azt a jó külföldi példát is követni kellene, hogy az oltási sorrendnél nemcsak a kor, vagy a – nálunk – definiálatlan krónikus betegségek számítanak, hanem az is, hogy ha valaki a társadalom számára nélkülözhetetlen munkát végez, mint a pedagógusok. Őket mindenképpen előre kellene venni.

MN: Február végén Karácsony Gergely azt kérte a kormánytól, hogy adja oda Budapestnek azt az 1,5 milliónyi Moderna vakcinát, amelyet nem hívott még le Magyarország az uniós beszerzésen keresztül, és ők beoltják vele a budapestieket. Hogyan tudná megszervezni a főváros az oltást?

RB: Budapest igyekszik időben, előremutatóan bekapcsolódni a folyamatba, és bár nem lett volna feladata, biztosította a széles körű és ingyenes tesztelést. Azért, mert a város felismerte, hogy a járvány megállításának egyik fontos eszköze, ha minél több embert tesztelnek le. Ennek a tapasztalatait felhasználva tudna Budapest most az oltásban is részt venni. Egyrészt úgy, hogy megszervezik a fővárosi önkormányzat kötelékében dolgozók oltását, azokét, akik a kritikus szektorokban dolgoznak, és akik nélkül megállna az élet. Másrészt olyan oltóközpontok létrehozásával, ahol nagy tömegeket be lehet oltani anélkül, hogy a Covid-19 kezelésében részt vevő háziorvosokat és a kórházakat tovább terhelnék.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.