„Eggyel beljebb vagyunk” – Ertsey Katalin (LMP) a családon belüli erőszak büntethetőségéről

  • Vári György
  • 2013. június 4.

Belpol

A családon belüli erőszak eddigieknél súlyosabb büntetését teszi lehetővé júliustól a Btk. tegnap elfogadott módosítása. Az ügy egyik legkitartóbb szószólójával a családi napközikről is beszélgettünk.

magyarnarancs.hu: A családon belüli erőszakról szóló törvény kodifikációs folyamatának egyik főszereplőjeként látta, hogy mi zajlik a háttérben a kormánypártoknál? Miért és mennyire váltak az ügy hívévé?

Ertsey Katalin: A legfontosabb, hogy évtizedes küzdelem után végre lett egy családon belüli erőszakot jogilag kezelő önálló tényállás, még ha nem is tökéletes. Azt, hogy a Fidesz–KDNP-képviselőcsoport hajlandónak mutatkozott e jogszabály megalkotására, azt elsősorban az ügy tárgyalásához kapcsolódó hangos botrányok magyarázzák, a parlamenti vita során lejátszódott borzalmas jelenetek. A téma folyamatosan botránnyal fenyegetett, Balogh József esetéről sok szó esett, de épp most olvastam Lánczi András írását a Heti Válaszban, amelyben a Fidesz főideológusa Nietzschét idézi kétértelműen: „Nőkhöz indulsz? Ne hagyd otthon a korbácsot.” Ez az előző számban jelent meg, a mostaniban Schmidt Mária válaszol is rá. Úgy tűnik, hogy a korbács kérdésében a Fidesz holdudvarán belül sem teljes az egyetértés.

magyarnarancs.hu: Mivel magyarázza, hogy a Fideszben az elfogadás javára billent a mérleg?

false

 

Fotó: MTI

EK: Az, hogy a Fidesz végül beleállt az ügybe, lényegében Balog Zoltánnak köszönhető. Tavaly ősszel, a Varga István fellépését követő botrány másnapján (Varga István és más jobboldali képviselők botrányos parlamenti felszólalásait is idéző cikkünket lásd itt) Balog felhívott, és azt mondta: szeretné meghívni a kezdeményezést elindító civilek „arcát”, Halász Pálmát, és kéri, hogy én kísérjem el. Azt feleltem, hogy persze, de vinnék még másokat is. Balog is szólt néhány fideszes képviselőnőnek, és így ültünk le beszélgetni. Aztán januárban a tárgyalások megszakadtak, a civilek kivonultak. Aztán a Balogh József-féle április végi botrány után jött megint jelzés, hogy megszületett a törvényjavaslat nulladik verziója a minisztériumban. Ez abban a formában, ahogy elénk került, nem volt elfogadható sem az LMP-nek, sem a civileknek. Három fő elvárásunk volt: hogy szankcionálja a javaslat a lelki erőszakot, a gazdasági függésben tartást és az intézményen belüli erőszakot. A januárihoz képest bekerült a civilek egyik fő követelése, hogy az ilyen esetekben ne csak a kiszolgáltatott áldozatok magánvádas feljelentésére kezdjenek nyomozni, hanem hivatalból kelljen eljárni a hatóságoknak. Az LMP-nek volt egy további javaslata is, hogy az intézetekben élőket, kiskorúakat, időseket, fogyatékosokat is külön nevesítse a törvény, akik nem családban, hanem egyfajta családhelyettesítő környezetben élnek, és különösen kiszolgáltatottak például a saját gondozóiknak. Végül valamilyen formában belekerült a javaslatba a gazdasági kiszolgáltatottság kihasználása és a lelki bántalmazás is. Répássy Róbert, a KIM illetékes államtitkára azt mondta, hogy jelenleg csak a Btk.-ban már megtalálható fogalmakkal tudnak operálni. A lelki bántalmazást így az emberi méltóság megsértése váltotta ki, a gazdasági függés két lehetséges típusából pedig csak az egyik szerepelhetett a szövegben, az ellehetetlenítés, vagyis az, ha a partnere nyomorban tart valakit. Ha az anyagi kiszolgáltatottságát úgy használja ki, hogy megélhetést biztosít számára, de nem engedi önálló keresethez és ezzel teszi kiszolgáltatottá, az továbbra sem lesz jelen állás szerint büntethető.

magyarnarancs.hu: Némelyek szerint egy problémás szabályozás akár még ártalmas is lehet, hiszen konzerválja az ön által is felsorolt hiányosságokat. Azok, akikre nem terjed ki a törvény, hosszú időre elveszítik mindenfajta jogi védelem esélyét.

EK: Igen, vannak ilyen vélemények, bár én nem értek egyet azokkal, akik ezt gondolják. Egyrészt ez nem teljesen rossz törvény, a problémák egy részét orvosolhatja. Új hír, hogy meghallgatásra talál a kormánynál, amit mi már régen mondunk, vagyis hogy csatlakozni kell a 2011-es isztambuli egyezményhez. E nemzetközi szerződés aláírásából további szabályozási feladatok következnek, vagyis idővel a magyar jog részévé válna az is, amit a mostani módosítás elmulasztott megszövegezni. Összességében ez a szabályozás – a semmihez képest – kedvezően változtatja meg a jogi környezetet, még ha ez önmagában nem változtatja is meg a jogalkalmazás folyamatát. Egy nagy lépéssel azért így is beljebb vagyunk. De a „család” kérdéscsoporton belül is van még fontos téma: a családi napközik ügye. Itt a feszültség az oktatási kormányzat és a Fidesz-frakció között van, az oktatási bizottság támogatta is Osztolykán Ágnessel közös módosítónkat, hogy a kötelező óvoda kiváltható legyen a „csanával”. Ez nem véletlen, ahogy az sem, hogy a családon belüli erőszak esetében a minisztérium vette saját nevére a civilek és a mi javaslataink jelentős részét. Nyilván arról van szó, hogy mindkét kérdés ugyanazt a tekintélyes létszámú választói csoportot érinti, a nőket.

magyarnarancs.hu: Ennyire ön- és jogtudatosak a magyar női választók?

EK: Sok tekintetben messze nem eléggé, de hát nem is kell ahhoz radikális feministának lenni, hogy a „korbácsot” nehezményezd. Minden épeszű nőt elborzaszt az erőszak. A Fidesz is felismerte, hogy mindaz, amiről itt szó van, a legkonzervatívabb életfelfogású nők életkörülményeit is súlyosan érinti. Nincs olyan konzervativizmus, amelyik elfogadhatónak találná a fizikai erőszakot vagy akár Varga István képviselő emlékezetes szavait. De azt sem, ha egyrészt kötelezővé teszik az óvodáztatást, másrészt viszont nem tudom a gyerekemet hová tenni, mert nincs kapacitás. A nők munkaerő-piaci esélyei szoros összefüggésben vannak a nappali ellátás lehetőségeivel és minőségével. Talán kicsit jobb lesz a helyzet, bár még bőven van mit csinálni, hiszen a családi napköziktől közben elvették a normatív támogatást. Ezek a kérdések mindenkit sokkal közvetlenebbül érintenek, mint az ideológiai preferenciái, ezek miatt simán felmondja valaki a lojalitást a kedvenc pártjával. Mindent összevéve jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a néha arcpirítóan kínos körülmények és a borzalmas előjelek ellenére a kormány és a parlamenti többség mégiscsak tenni fog egy komoly lépést ennek a súlyos problémának a kezelésében. Erre a lépésre a szocialisták nyolc éve alatt nem került sor, ha néha beszéltek is róla. Ebből a helyzetből ennél többet aligha lehetett kihozni.

Figyelmébe ajánljuk