Az MNKH Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. néhány éve úgy gondolta, kihasít egy darabot a nemzetközi almapiacból. Erre a feladatra a szakmai tapasztalattal nem rendelkező, ám az Orbán Viktor családjához nagyon is közel álló Cider Alma Kft.-t választotta. A Cider végül 3 milliárd forintos tartozást hagyott maga után az állami cégnél.
A Narancsnak sikerült kiperelni azokat az iratokat, amelyekből kirajzolódnak az ügylet részletei. Az MNKH két részletben összesen 5 milliárd forint hitelt kapott a Külügyminisztériumtól az „almapiaci expanzióra”. A Cider az állami cég almáit el is adta külföldre – a lapunk birtokában lévő dokumentumok szerint több tízezer tonnáról van szó –, ám valamiért nem fizette ki az MNKH-t. Ezt a hiányt tömte be aztán 3 milliárddal egy Mészáros Lőrinchez közeli cég.
Az almabiznisszel amúgy nagyon kellett sietni: az üzlet elindításáról szóló döntés után két nappal már megvolt a milliárdos hitel és az Orbán családhoz közeli szakmai partner is. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter pedig úgy biztosította a több mint 3 milliárdos hitelt, hogy az annak fedezetéül szolgáló megállapodást még alá sem írták.
Nagy üzlet, nagy sietség
2014-ben kifejezetten kedvezett az időjárás a mezőgazdasági termelésnek, csak almából 780 ezer tonna termett, az átlagosnál 150–200 ezer tonnával több. A magyarok pechére azonban más országokban is bőséges volt a napsütés (és jó lett a termés), sőt az orosz embargó miatt például csak Lengyelországban 500 ezer tonna alma maradt a hűtőházakban az előző évről. Szeptemberben ezért a kormány bejelentette: azonnali segítséget nyújt az almatermelőknek, és a Földművelésügyi Minisztérium 3,16 milliárd forintos programot indított alma és almasűrítmény felvásárlására, tárolására.
Ezután azonban történt valami, mert az almaprogram az agrártárcától átkerült a Külgazdasági és Külügyminisztérium felügyelete alatt működő MNKH-hoz. A társaság egy piackutatás alapján ugyanis úgy döntött, nagy lehetőség van a magyar alma külföldi értékesítésében. Innentől hirtelen felgyorsultak az események: egy hét alatt meglett a milliárdos forrás, a szakmai partner, és beindult az almabiznisz, ami aztán végül kudarcba fulladt.
| ||
Az MNKH október 7-én hozott egy közgyűlés nélküli határozatot (ez nem szabálytalan, de nagy sietségre utal), miszerint belevágnak az almaüzletbe; úgy látták, lehetőség van arra, hogy a „társaság új szereplőként részesedést szerezzen az almasűrítmény és étkezési alma forgalmazásának piacán”. Az almafelvásárláshoz azonban pénz kell, ezért úgy döntöttek, a külügytől kérnek egy 3,2 milliárd forintos kölcsönt, amelyet a sikeres almapiaci expanzió bevételeiből fizetnek majd vissza. Két nappal később, október 9-én Szijjártó Péter már alá is írta a kölcsönszerződést, amelyben egyrészt hivatkoznak a 7-ei határozatra, és a szerződés mellékleteként csatolt, a szakmai partnerekkel kötött, az almabiznisz lebonyolítását garantáló megállapodásokra. Az érdekesség ebben az, hogy az október 9-én kelt hitelszerződés mellékleteit csak két nappal később, október 11-én írták alá: a Szijjártó-féle külügy tehát egy akkor még nem szignózott kontraktust fogadott el a 3,2 milliárd forintos kölcsön fedezetéül.
Mindez abból a szerződéscsomagból derül ki, melyet az MNKH az után bocsátott a Narancs rendelkezésére, hogy a bíróság – sikertelen közérdekű adatigénylésünk után – erre kötelezte az állami céget. (Lapunkat a perben a Transparency International közreműködésével a Karsai Dániel Ügyvédi Iroda képviselte.)
Az MNKH az alma felvásárlására, szállítására és tárolására a Szamosháti TÉSZ és a Cider Alma konzorciumával szerződött. A konzorcium vezetője a Cider volt, a másik vállalkozásra valószínűleg csak a szakmai háttér biztosítása miatt volt szükség – erre utal, hogy a későbbi, valódi nagy haszonnal kecsegtető megállapodásokból a Szamosháti TÉSZ már kimaradt. Az ügylet körüli furcsaságokra pedig a Cider tulajdonosi háttere szolgálhat magyarázatul.
A Cider Alma Kft. ugyanis Orbán Viktor felesége, Lévai Anikó rokonaihoz köthető. A társaságot 2009-ben alapították eredetileg sofőrszolgálatként, ám érdemi tevékenységet sokáig nem végzett. Profil- és tulajdonosváltás után 2013-ban kezdett beindulni a Cider, 2014-ben már 550 millió forintos árbevételt ért el. Az új tulajdonosok, Puskás Dénes László és Borbély Ferenc (Puskás tavasz óta eltiltás hatálya alatt áll, így nem lehet gazdasági társaság tagja) még ebben az évben felvásárolták a Drogida Hungaro Kft.-t, méghozzá Szeghalmi Márk Ádámtól és Ökrös Imrétől. Ahogyan azt az Index megírta, Szeghalmi és Ökrös több szálon is köthető kormányközeli körökhöz. Ökrös állítólag Simicska Lajos legközelebbi üzlettársának, Nyerges Zsoltnak a barátja, élettársa pedig Lévai Gizella, a miniszterelnök sógornője. Szeghalmi Márk Ádám pedig Lévai Gizella fia, azaz Orbán Viktor feleségének, Lévai Anikónak az unokaöccse. Szeghalmi korábban a Tiborcz István–Orbán Ráhel-közeli Terminal Éttermet vezette, és a Magyar Nemzet szerint Tiborcz István üzleti köréhez tartozik. Testvére, Szeghalmi Balázs az MNKH egyik kirendeltségét vezeti.
Szeghalmi Balázs annál a török kereskedőháznál dolgozik, amelyet az Orbán Viktor rokonaival üzletelő Adnan Polat török oligarcha működtet. Polat nem csupán bejáratos Erdoğan török elnökhöz és Orbán Viktorhoz is, de felbukkant a miniszterelnöki vő, Tiborcz István ingatlanüzleteiben is (lásd: A török meló, Magyar Narancs, 2016. június 2.). Ökrös és Szeghalmi amúgy több szálon is kötődik a Cider tulajdonosaihoz: Szeghalmi máig cégvezető az immár Cider-tulajdon Drogida Hungaróban, Ökrösnek pedig három közös cége is van a Puskás–Borbély párossal.
Október 11-én tehát egy szövetkezettel, és az agrárpiacon alig egy éve jelen lévő, ám a megfelelő, NER-kompatibilis tulajdonosi háttérrel rendelkező céggel – mint az „almapiacon tapasztalt szereplőkkel” – kötött szerződést az MNKH. Ám ez a két (az étkezési almáról, illetve az almasűrítményről szóló) kontraktus még nem magyarázza, hogyan tudott a Cider rövid idő alatt 3 milliárdos tartozást felhalmozni.
A szerződések ugyanis csak az alma felvásárlásáról, illetve az alma és a sűrítmény átvételéről, szállításáról és tárolásáról rendelkeztek. A szállításért és a tárolásért 276 millió forintot kapott a két cég, ebből 175 milliót előlegként, mégpedig két napon belül. Az almafelvásárlás már a szerződés aláírásának napján megindult; ez annyira fontos esemény volt, hogy még az MTI is részletesen beszámolt róla. A felvásárlás fedezésére további 75 millió forintos előleget vehetett fel a Szamosháti–Cider páros. Október 13-ig tehát már be is esett 250 millió forint úgy, hogy az üzlet elindításáról, mint láttuk, csak október 7-én döntött az MNKH.
A birtokunkban lévő dokumentumokból az is kiderül, hogy a sok alma miatt az üzletre nem bizonyult elegendőnek a 3,2 milliárdos hitel. Mint azt a Narancs megtudta, a további költségek fedezésére az év december 22-én az MNKH újabb, ezúttal 1,8 milliárd forintot kapott a minisztériumtól. Vagyis az almabiznisz három hónap alatt 5 milliárdosra duzzadt.
| ||
A bevételt – és így a hitel visszafizetését, valamint a tisztes hasznot – az alma és az abból előállított sűrítmény eladásából remélték a felek. Megjegyzendő, hogy a felvásárolt alma értékesítésére az MNKH már csak a Lévai rokonokhoz köthető Ciderrel szerződött 2015. január 30-án, mondván, „kiváló üzleti kapcsolatot alakítottak ki 2014 végén az almapiaci expanzió során” – a szakmaiság látszatát addig biztosító Szamosháti TÉSZ tehát itt került ki a képből. A szerződés értelmében a Cider feladata bizományosként a felvásárolt alma, illetve az abból előállított sűrítmény és aroma külföldi értékesítése volt. A megállapodás a termékek értékesítésére minimálárat határozott meg, azaz a Cider haszna az lett volna, ha ennél drágábban ad túl az árun. Ha bejött volna a biznisz, az MNKH sem járt volna rosszul, hiszen a külföldi eladásra előírt minimálár mintegy kétszerese volt az itthoni felvásárlási áraknak. A szerződés a minimáláron túl pontosan szabályozza, hogy miből mennyit adhat el a Cider, és ezen túl is elég szigorúnak tűnik a lapunk által kiperelt megállapodás: ezért is nehezen érthető, hogyan sikerült összehozni a milliárdos tartozást. Az eladásokról ugyanis azonnal tájékoztatni kellett az MNKH-t (amely maga is árulta a termékeket), a készlet-nyilvántartásokat hetente kellett egyeztetni, havonta pedig elvileg el is számolt egymással az MNKH és a Cider. Ezzel elvileg azért sem lehetett volna probléma, mert a Cidernek a vevőktől bankgaranciát, vagy előre fizetést kellett kérnie az almáért cserébe.
Ahol tud, segít
Az üzlet azonban csak nem akart beindulni: 2015 májusában az alma csomagolására és válogatására a Cider kapott 50 millió forint előleget, majd egy héttel később csökkentették az eladási minimálárakat, mivel az almát a piacon „tapasztalt kedvezőtlen világpiaci folyamatok és az Európában felhalmozódott nagy mennyiségű készletek miatt a korábban várt árakon nem lehet eladni” – áll a bizományosi szerződés egyik módosításában. Valamennyit azért mégis sikerült értékesíteni: az MNKH által kiadott elszámolás szerint a Cider mintegy 24 ezer tonna almát, illetve sűrítményt értékesített nagyjából 12,5 millió euró (3,9 milliárd forint) értékben. Beszámolója alapján amúgy más tevékenységet nem is nagyon végzett a cég 2015-ben, árbevétele ugyanis 4,4 milliárd forint volt, amelyből 83,7 millió nyereség maradt. A Narancshoz került iratokból azonban kiderül, hogy az eladott alma ellenértékének jelentős részét a Cider valamiért egyáltalán nem fizette ki a MNKH-nak.
Az, hogy az almát valóban eladta-e a Cider, és azután a vevők nem fizettek, vagy hogy az alma és a sűrítmény eladhatatlanná vált, nem rekonstruálható a dokumentumokból. A szerződés szerint a Cider vállalta, hogy ha valamelyik vevő bármiféle követeléssel lép fel az MNKH-val szemben, a szavatossági vagy kártérítési igényeket Lévai Anikó rokonainak a cége állja. Hogy az alma minőségével is probléma lehetett, arra az utal, hogy míg a Cider 12,5 millió euró értékben adott el a termékekből, addig az MNKH felé összesen több mint 15 millió euró (4,65 milliárd forint) tartozást halmozott fel – miközben az alma tárolásáért és szállításáért az MNKH fizetett a cégnek.
A fizetési határidők többszöri kitolásával a hatalmas tartozásból valamennyit sikerült lefaragni, év végére már csak valamivel több mint 10 millió euró (3,2 milliárd forint) volt a Cider tartozása. Mint azt annak idején a 444 megírta, ennek fedezete egy jó adag konzervkészlet (425 ml-es vákuumzárású csemegekukorica és 720 ml-es magozott meggy) volt, összesen 1,6 milliárd forint értékben; ezek az Érvölgye Konzerv Kft. és a Kelet Konzerv Kft. készleteiből származtak. Mindkét társaság a Cider tulajdonosainak (Puskás Dénes László és Borbély Ferenc) és Ökrös Imre (Lévai Gizella élettársa) közös tulajdonában állt. Az MNKH tavalyi beszámolójából az is kiderült, hogy további 273 milliót reméltek behajtani a Cider még meglévő készleteiből, és már ekkor besegített volna Mészáros Lőrinc. A felcsúti polgármester Kunhalom Agrária Kft.-je 660 milliós ingatlanjelzáloggal és 830 millió forint értékű saját váltóval állt volna jót a miniszterelnöki házaspár rokonainak felhalmozott tartozásaiért.
Aztán pár hónapja az is kiderült, az MNKH-nak mégsem kell a kukorica- és meggykonzervek eladásával bíbelődnie. A Hír Tv tudta meg, hogy a Cider 3 milliárdos tartozását a Mészáros Lőrinchez köthető Hórusz Faktorház vásárolta meg. Nagy vállalás ez attól a cégtől, amely az előző évet szerény, mindössze 6,3 millió forintos eredménnyel zárta (a 2016-os beszámoló még nem elérhető), de mint az utóbbi években megtanultuk, Mészáros Lőrinc közelében hirtelenjében minden cég megtáltosodik. Ha pedig közeli barátok, esetleg rokonok kisegítéséről van szó, Mészárosnak semmi sem drága: legyen szó a hatvanpusztai majorság kibérléséről, a réz-hegyi nyaraló vagy éppen egy félig kitermelt homokbánya megvásárlásáról (lásd: A pénz körforgása, Magyar Narancs, 2017. március 23.). A Cider Alma Kft. története újabb példa arra, hogy a határvonal a Mészáros-vagyon és a széles értelemben vett Orbán család vagyona között egyre inkább elmosódik.
A cikk elkészültében közreműködött Böszörményi Jenő.
