Varga Judit volt férje, akit az utóbbi években állami cégek vezetői testületeiben foglalkoztattak – felügyelőbizottsági tag itt, vezérigazgató ott – február 11-én bement a Partizánba, és bírálta a NER-t, amelynek addig a része volt. Hamar kiderült, hogy feltűnése nem politikai lufi, ami másnapra kipukkad: március 15-én zászlót bontott az Andrássy úton, megalapította a Talpra Magyarok Közösségét, április 6-án több tízezer embert vitt ki a Kossuth térre. Ekkorra túl voltunk a Varga Judit-hangfelvétel kiszivárogtatásán, amelyen az exminiszter arról beszélt, hogy a végrehajtók korrupcióval vádolt vezére, Schadl György Rogán Antal embere, és utóbbi belenyúl az ügyészségi iratokba. Magyar átvett egy kvázi alvópártot, a Tiszát, amelynek a támogatottsága elképesztően gyorsan nőtt, a június 9-i EP-választáson országosan csaknem 30 százalékos eredményt ért el, az önkormányzati választáson csak budapesti listát állított, s arra a fővárosiak több mint 27 százaléka voksolt.
Magyar a saját bevallása szerint mindig kekec volt, korábban belülről bírálta az egyetemi „modellváltást”, a NER-média színvonalát és a kegyelmi botrány kezelését. A Fidesz rögtön támadóként és árulóként azonosította a Partizánnak sztorizó Magyar Pétert, pedig nem lehetünk abban biztosak, hogy már akkor az volt. Magyar ebben az interjúban Orbánt még úgy festette le, mint a királyt, akit megvezetnek a tanácsadói.
Szórakoztató utólagos gondolatkísérlet, hogyan alakul Magyar Péter pályája, ha a Fidesz nem a tőle megszokott lejárató kampánnyal próbálja rövidre zárni az ügyet. Két nappal a Partizán-interjú után a Magyar Nemzet már arról írt, hogy az exférj sértettségből „rontott neki” a kormánynak, mivel megszűntek az állami megbízatásai. „Ha valaki kiszáll valahonnan, akkor nem szarik vissza a fészekbe” – üzente a párt egyik szája, Nagy Feró, miközben a NER-média egyéb sajtótermékei Magyar méregdrága karórájáról és – természetesen nem létező – luxusjachtjáról cikkeztek. Magyar is bekeményített: egyik nap még csak Rogán Antalt, a Fidesz „Richelieu bíborosát” bírálta, kisvártatva viszont már a köteg ötszáz euróst szorongató Orbán Viktorról adomázott.
Magyar Péterről rendre elhangzik, hogy belemenős. Varga Judit emlékezetes vallomása szerint bántalmazó és „nárcisztikus pszichopata”, Magyar exbarátnője, Vogel Evelin szerint „nem az, akinek látszik”. Közvetlen munkatársai ellenben „lenyűgöző sármját”, karizmáját, stratégiai érzékét és médiaérzékenységét dicsérik. Lehet, hogy nem integratív alkat, de a jelek szerint a választók megunták az összefogáspárti kudarcokat, és összeférhetetlen fráter helyett a rendszer ellenfelét látják Magyarban, aki tényleg felszámolta fideszes kötődéseit, és a nulláról kezdte építeni a Tisza Pártot.
Épül – de szépül is?
Noha Magyar Péter többé-kevésbé még mindig „one-man-show-t” visz, azt nem lehet mondani, hogy minden egyedül az ő érdeme. Vidéken, a fővárosban és a külföldi magyar diaszpórákban 150–200, önként szerveződött Tisza Sziget működik, van, ahol 30–50, máshol 5–10 taggal. Az az országos építkezés, ami a Demokratikus Koalíciónak évek alatt, a Momentumnak pedig soha nem sikerült, a Tisza Pártnál szinte spontán megy végbe. Olyan is előfordul, hogy a korábban inkább Fidesszel szimpatizáló civil szervezetek kerülnek a Tisza vonzáskörzetébe, de arról is tudunk, hogy egykori DK-sból vagy szocialistából vált szigetépítő.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
