Október 13-án ismét a Fidesz vitt el minden egyéni képviselői körzetet, s persze Szita Károly is megtartotta polgármesteri székét Kaposváron. Szita 1994 óta vezeti a várost, az első két ciklusában még folytonos politikai alkukra kényszerülve, 2002 óta viszont kényelmes Fidesz-többséggel maga mögött.
Valami megmozdul
E mozdíthatatlannak látszó helyzetben a fragmentált helyi ellenzék 2016-ban sikeres közös akciót kezdeményezett: az ún. gumiégető elleni népszavazási kezdeményezést közel 19 ezer helyi polgár támogatta (lásd keretes írásunkat). Az akkori politikai győzelmet azonban nem követte szorosabb együttműködés. Alakult ugyan egy környezetvédő egyesület, de érdemi tevékenységet nem végzett, valamint arról is hiába volt szó, hogy a közgyűlésben frakció nélkül üldögélő ellenzéki képviselők közös csoportot alakítva hatékonyabban tudnák képviselni választóikat. Az ellenzéket 2014 és 2019 között két, a DK–Együtt–MSZP-trió támogatásával listán bejutott képviselő, két jobbikos és egy LMP-s alkotta. A szervezeti és működési szabályzat értelmében három fő kell a frakcióalakításhoz, és bár a baloldal ezt kezdeményezte, az LMP elutasította a közeledést; a Jobbikkal a közösködés akkor még föl sem merült, pedig a 2016-os aláírásgyűjtés idején a kapcsolat már-már barátinak volt mondható közöttük.
A gumiégető elleni mozgalom vezéregyénisége Pintér Attila, az MSZP kaposvári elnöke (és az egyik városházi ellenzéki képviselő) volt. A 48 éves közgazdász, egyetemi oktató 16 éve ül a közgyűlésben, várospolitikusi felkészültségét fideszes körökben is elismerik. Egy közös frakciónak magától értetődően ő lett volna a vezetője – azt a szívességet viszont, hogy a DK, a Jobbik és az LMP segítségével építse föl magát 2019-re, ellenzéki kollégáinak eszük ágában sem volt megtenni.
Ez év elején aztán – az országos trendet követve – helyben is összeült a DK, a Jobbik, az LMP, a Momentum és az MSZP vezetője, hogy hosszú és meddő tárgyalásokat folytassanak a közös indulásról. A Momentumnak valójában nem is volt kaposvári szervezete, egy érettségi előtt álló fiatalember, Bereczki Dávid tárgyalt a párt nevében. A kezdeti elképzelés az volt, hogy Pintér Attila lesz a közös polgármesterjelölt, s létrehoznak egy választási ernyőszervezetet Kaposváriakért Egyesület (KE) néven.
Április 8-án léptek a nyilvánosság elé, de a polgármesterjelöltet „hivatalosan” nem nevezték meg. Az indulásuk azonban szerencsétlen volt: az egyesület neve és logója kiszivárgott, és Kaposváriakért néven és megtévesztésig hasonló logóval egy – nyilvánvalóan Fidesz-közeli – Facebook-oldal előbb startolt, s több követőt is gyűjtött, mint a KE felülete. Az viszont már az egyesület ügyetlensége volt, hogy elnöke, Fejes István hangsúlyozta a szervezet civil voltát, holott a városban köztudott volt, hogy a KE tagjai kizárólag pártemberek.
A KE és a Fidesz mellett két civil szervezet is megkezdte a választási kampányát: a 2010-ben létesült Polgári Szabadság Platform, amely 2018-ig az Együtt pártot képviselte Kaposváron, s aktívan részt vett az ellenzéki tevékenységben. Ennek ellenére a pártösszefogás kezdetben nem óhajtott vele kooperálni, majd a lehetséges negyvenből csupán egyetlen külső bizottsági helyet ajánlott a Platform teljes visszalépéséért cserébe. A Füredi Szőlősgazdák néven indult egyesület sem járt jobban, ők egy körzetben maradhattak volna állva a pártösszefogás szerint, tizenegyben vissza kellett volna lépniük.
Önmaguk felé hajló kezek
A kifelé mutatott nagy magabiztosság, az „erő” és az „esélyesség” hangsúlyozása azonban csak a belső törésvonalak, a bizonytalanság leplezésére szolgált. Utóbb jöttek rá arra is, hogy a frissen alakult Kaposváriakért Egyesületet nem lehet ilyen rövid idő alatt megismertetni szélesebb körben, ezért menet közben változtattak a korábban fennen hangoztatott „civilségen”, és a KE mellett az öt ellenzéki pártot is bejelentették jelölőszervezetnek.
A gördülékeny ügyintézés érdekében meghatalmazták a DK helyi elnökét, Molnár Tibornét, hogy a többi pártot is képviselje a helyi választási irodánál (HVI).
Akadt más bonyodalom is: a DK és az MSZP háta mögött a többiek találtak egy új polgármesterjelöltet Horváth Ákos építési és ingatlanvállalkozó személyében. E lépést utólag az EP-választások eredményével magyarázták, mondván, az MSZP helyben elért 6,5 százaléka nem indokolja, hogy városi elnökük legyen a jelölt. Horváthnak egyetlen közéleti fellépése volt: 2012-ben a helyi cégtulajdonosok nevében kiállt, amikor Szita Károly a város szorult helyzetében többszörösére emelte a cégek által fizetendő építmény-, illetve telekadót. Horváthot állítólag Fejes István egyesületi elnök „találta ki” – a vállalkozót korábban anyagi támogatásért is megkeresték.
A kaposvári DK és MSZP morogva, de az együttműködést szorgalmazó országos pártvezetők nyomására beletörődött a döntésbe. A Jobbiknak az EP-választás kaposvári 6,25 százaléka és a Mi Hazánk kiválása után bármi jó volt, csak ne kelljen önállóan indulni. A 2,28 százalékos LMP és a Kaposváron ugyan 8,96-ot elérő, de csupán egy ifjúsági tagból álló városi Momentum célja pedig az volt (más nem is lehetett), hogy kompenzációs listán bejusson a közgyűlésbe. Ennek érdekében sajátos túlélési taktikát választottak: a Kaposváron csak nyomokban létező LMP elnöke, Felder Frigyes a kampányfőnöki munka fejében azt kérte, hogy a negyedik, elméletben még bejutó helyen lehessen a listán, amit a többiek el is fogadtak. Az érettségiző Bereczki Dávid azonban meghekkelte a nagy városi pártösszefogást: a jelölt-, illetve listaállítási határidő lejárta után besétált a választási irodára, és visszavonta a Molnárnénak adott meghatalmazást. Ezzel pedig vétójogot kapott arra, ha a lista sorrendjén változtatni akarnának. Márpedig a listasorrend miatt folytonos volt a vita: végül arra jutottak, hogy a lista élére Horváth Ákos és Fejes István kerüljön, akik megígérték, hogy a választás után visszalépnek. Őket követte a DK-s Molnár Péter (Molnár Tiborné fia) és Bereczki Dávid (Momentum), majd a jobbikos Teveliné Horváth Melinda és Felder Frigyes (LMP). A szocialista Pintér Attila csak a hetedik lett a sorban.
Az október 13-i szavazáson azonban a Fidesz, ha néhol csak néhány tíz vokssal is, de megnyerte az összes egyéni körzetet. Ráadásul jól szerepeltek a Szőlősgazdák is, akik a töredékszavazataiknak köszönhetően szereztek egy mandátumot, amit listavezetőjük, Nadrai Norbert kapott meg. (Nadrai a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírói székét cserélte fel a közgyűlési képviselőségre.)
A csalódott, minimum öt-hat egyéni, plusz két-három listás helyben reménykedő pártoknak a maradék négy listás mandátumon kellett osztozkodni. Horváth és Fejes tartották a szavukat: felvették, majd visszaadták a mandátumukat. Az utánuk következő két jelölt, Molnár Péter és Bereczki Dávid bekerült a közgyűlésbe – amelynek azóta három ülése is lement úgy, hogy az ellenzéki pártösszefogás a további két képviselői helyet – megegyezés híján – máig nem tölti be. A vereség után ugyanis ismét vitatkozni kezdtek a listáról, mert többen úgy vélték, hogy Felder Frigyes a kampányfőnöki tevékenységéért nem érdemel mandátumot (Teveliné mandátumát mindenki támogatta). Erről október 27-én vasárnap délelőtt szavaztak is – miután Csillag Gábor kaposvári jegyző, a helyi választási iroda vezetője jogi állásfoglalást kért a Somogy Megyei Kormányhivataltól, s azt a választ kapta, hogy a jelölő szervezetek a törvényes határidőn, egy hónapon belül azt jelölnek a listájukról, akit akarnak. Ha viszont nem egyeznek meg, akkor az eredetileg leadott sorrend az irányadó.
Egy kanál vízben
E fejleményt persze a legnagyobb kárörömmel vette tudomásul a Fidesz és személyesen Szita Károly, aki a közgyűlésben nem győzött sajnálkozni amiatt, hogy az ellenzék csak „marakodik a mandátumon”, és „nem veszi komolyan a városépítő munkát”.
Az október 27-i szavazáson a közös listát állító hat jelölő szervezet vezetője vett részt, akik előzetesen – és egyértelműen – kijelentették: a szavazás eredményét magukra nézve kötelezőnek ismerik el, amely 4-2 lett Pintér Attila javára.
A szavazás után azonban – Bereczki Dávid korábbi, jól bevált példáját követve – Felder Frigyes és Fejes István felrúgta a megállapodást, és még vasárnap e-mailt küldött a választási irodának, melyben visszavonták a meghatalmazásukat.
Pintér Attila 28-án, hétfőn reggel bevitte a szavazás eredményét, a Molnár Tiborné meghatalmazott és két tanú által aláírt mandátumdelegálási okiratot a HVI-hez. Felder Frigyes órákkal később személyesen is bevitte a meghatalmazást visszavonó nyilatkozatot.
Litresits András választási jogász, Pintér Attila ügyvédjének álláspontja szerint a sima e-mailben leadott visszavonás nem jogszerű, azt csak személyesen vagy e-dokumentumként, ügyfélkapun keresztül lehet leadni. Ha viszont a vasárnap leadott visszavonás nem érvényes, a helyi választási bizottságnak (HVB) az először beérkező dokumentumot kell vizsgálni, és arról kell dönteni.
A HVB azonban másként látta a helyzetet, és jogszerűnek fogadta el a vasárnap e-mailben érkezett Felder-féle visszavonást. A bizottság szerint így viszont az összefogás részéről nem volt egyhangú, érvényes jelölés. A HVB tehát kivárta az egy hónapot, és november 22-én úgy döntött, hogy Teveliné Horváth Melinda mellett Felder Frigyesé az összefogásnak járó negyedik mandátum.
Pintérék fellebbeztek a területi választási bizottsághoz, amely november 28-i ülésén egyetértett a HVB döntésével. Újabb fellebbezés következett, immár a Pécsi Táblabírósághoz, amely szintén helybenhagyta a bizottsági verdiktet. (Az indoklásban az szerepelt, hogy a választási törvényben nincs rögzítve, hogy egy meghatalmazás milyen formájú lehet, így akár sima e-mailben, hitelesítetlenül elküldve is elfogadható.) Pintér Attila ezután az Alkotmánybírósághoz (AB) fordult panasszal a „tisztességes eljáráshoz fűződő alapjog” megsértésére hivatkozva, ám az AB végzésében elutasította. „Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga [...] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el” – fogalmaz a határozat.
A szövevényes ügyből – persze a helyi hatalomközeli sajtó közreműködésével – a kaposvári közvéleménynek csupán az jött le, hogy az ellenzék semmi mást nem tud, mint a Fidesz által odavetett koncon marakodni. Pedig három évvel korábban tömegeket mozgatott meg ugyanez az összefogás – igaz, városházi mandátumokról akkor még szó sem volt.
| Mandátum nélkül könnyebb 2016 tavaszán–nyarán az egész ország felfigyelt a Kaposváron történtekre: április elsején jelentette be Szita Károly, hogy a Csányi Sándor érdekeltségébe tartozó Homatech Zrt. pirolízis-technológián alapuló gumiabroncs-feldolgozó üzemet kíván létesíteni a városban. A környezetvédelmi szempontból erősen vitatható tervet az utolsó pillanatig titkolták, s erre jó okuk volt: korábban Százhalombattán próbálkoztak, ám a széles körű társadalmi ellenállás miatt inkább odébbálltak. Hamar kiderült, hogy Kaposváron sem lesz könnyebb dolguk: az amúgy egymással rivalizáló pártok és a civilek pillanatok alatt megszervezték az ellenállást, pedig a városvezetés mindent megtett a lejáratásuk érdekében: „politikai cirkusznak” nevezte a fellépést, és intenzív propagandakampányba kezdett az irányítása alatt álló helyi médiában. Az ellenzék pártjai és a civilek helyi népszavazási kezdeményezést indítottak a sokszorosan nehezített pályán: Kaposváron a választásra jogosultak 25 százalékának az érvényes aláírása szükséges, amelyet (nyáron!) egy hónap alatt kellett összegyűjteni. Kisebb csoda, hogy az összefogás jóval túlteljesítette a normát: közel tizenkilencezer aláírást adtak le a helyi választási irodán, amelynek hatására Csányi Sándor végül itt is elállt a tervtől, sőt az országban máshol sem próbálkozott többé. Az idei önkormányzati választási kampányban kezdetben s szórványosan még hivatkoztak a „gumiégetős” összefogás sikerére az ellenzéki pártok, később azonban, sejtve, hogy ez az akkori hivatalos kezdeményezőt, az MSZP-s Pintér Attilát erősítené, látványosan ejtették a témát. |
