"A polgármesteri hivatalt ne keressék, mert olyan nincs a mi falunkban - igazít el egy idős hölgy, aki éppen a mozgóposta autóját várja. - A templom mellett van a könyvtár, ott szokta az ügyeket intézni a Laci polgármester. Oda menjenek."
Az alig pár utcás faluban a kis dombon álló szép templom egyik oldalán a könyvtár frissen felújított épülete, szemben vele a kocsma, az elmaradhatatlan, falnak támasztott kerékpárokkal. A könyvtár zárva, így egy gyors hívás Czipó László polgármesternek, aki ígéri, hogy maszek munkáját otthagyva mindjárt jön. A templom oldalánál huszonéves közhasznú munkás irtja a bozótot. Babakocsit toló ifjú pár köszön oda; a csecsemő jeles személyiség Tarnaszentmárián, egyike a 2009-ben született két kisgyereknek - az azt megelőző három évben egyetlen gyerek sem született a településen.
"Az egyik legnagyobb gondunk, hogy öregszik a falunk - mondja az időközben megérkező Czipó László. - Nagy öröm az, hogy végre született gyerek a faluban, de így is összesen csak 18 gyerekkorú van, ebből kettő óvodás. Így, bár fájt nekünk, megértettük, hogy még 1968-ban megszüntették a nyolcosztályos iskolánkat." Közben körbevezet a szép könyvtárépületben. A felújítás annak ellenére az országos könyvtár-felújítási keretből történt javarészt, hogy a község tulajdonában egy darab könyv sincs. A régi készletet egy beázás miatt teljes egészében kiselejtezték, így csak a mozgó könyvtári szolgáltatásban negyedévente cserélt, alig 200 darabos egri készletre számíthatnak. Az épület egyébként amolyan mindenes közösségi térként működik az alig 250 fős faluban: itt tartja üléseit a négytagú képviselő-testület és fogadóóráit a polgármester, az egyik szobát pedig ottjártunkkor rendezték be ifjúsági klubbá, valamint számítógépekkel internet-ponttá. A szomszédos Verpeléttől a rendszerváltás után levált kisközségben
jegyzői hivatal nincs,
Verpeléttel vannak közös körjegyzőségben - anyagilag viszont önállóak, sőt 2009-ben nemhogy adósságot nem halmoztak fel, még maradt is kilencmillió forintjuk.
Czipó korábban erről azt nyilatkozta a Heves Megyei Hírlapnak, hogy azért tudnak nyereségesek lenni, mert "se intézményük, se kisebbségük" nincs. Rákérdezünk, hogyan is kell ezt érteni. "Ma is vállalom, amit akkor mondtam. Amíg én vagyok a polgármester, hozzám segélyért senki ne jöjjön! A nyugdíjasok, ha szűken is, de valahogy megélnek a nyugdíjukból, aki meg munkaképes, annak találok én munkát. Nem értem, amikor politikusok azt nyilatkozzák a tévében, hogy nem lehet az Út a munkához programban értelmes elfoglaltságot találni az embereknek. Faluhelyen a porta körül is rengeteg tennivaló van, nemhogy az egész településen. Ide csak az költözzön, aki tenni akar a közösségért. Nincs itt semmiféle rasszizmus, de valahogy úgy alakult, hogy jelentős számban sose költöztek ide a roma kisebbség tagjai. Nem volt olyan család, aki megmaradt volna, így nem jöttek a rokonok után a többiek."
Tarnaszentmária éves költségvetése alig 28 millió forint, ami gyakorlatilag teljes egészében az állami költségvetéstől kapott normatívából jön össze - a falu csupán 500 ezer forintos saját bevétellel kalkulálhat. A helyi nyolc vállalkozás (vegyesbolt, asztalos, autószerelő és persze a kocsma) alig fizet iparűzési adót, a pályázatokon pedig nagy összeget eddig még nem nyertek. Ami viszont Czipó szerint döntő, hogy a körjegyzőségért kifizetett négymillión kívül a kiadási oldalon alig van tétel. Bár támogatják a verpeléti polgárőrséget és a Tarnaszentmáriáért Egyesületet is, közintézményi kiadásaik iskola, óvoda hiányában könnyen teljesíthetők, és a polgármester, valamint a képviselők is tiszteletdíj nélkül teszik a dolgukat. Ha a döntően a központi költségvetésből finanszírozott közmunkásokat nem számítjuk, akkor mindössze egyetlen alkalmazottja van a falunak: a helyi lakos hölgy egy személyben könyvtáros, hivatalsegéd és takarító. Ottjártunkkor éppen benzinért ment a szomszédos településre; az üzemanyagot később a polgármester "keveri majd bele" a fűkaszákba.
Az önkormányzat "jóléti juttatásokra" is tud áldozni: ingyenes a régi posta épületében berendezett konditerem, a hivatal átvállalja mindenkitől a szemétszállítás éves díjának a felét (plusz közköltségen szerezték be a kukákat), és tavaly a vízdíjemelés összegét is kifizették a lakosság helyett. Évente egyszer pedig a településről elszármazottakkal együtt mulatnak, ahol mindenki
díjmentesen ehet-ihat
Majálist, falunapot is tartanak, és saját fesztiváljuk is van: az évente megrendezett Földgyógyító Szilaj Dobünnep. 2009-ben, mint említettük, maradt a kasszában kilencmillió forint: ezt önrésznek szánják a tervezett nagyobb pályázatokhoz. Faluközpontot alakítanának ki, és szeretnének végre szennyvízhálózatot. A polgármester szerint ez a falu legnagyobb problémája.
Tarnaszentmária közbiztonsága példaértékű a környéken. Az apró településen gyakorlatilag nincs bűnözés; mindenki ismer mindenkit, így az idegenek azonnal a figyelem középpontjába kerülnek. Maga Czipó is folyamatosan kéri a döntően nyugdíjas korú lakosságot, hogy ha gyanús személyt látnak a faluban, akkor szóljanak neki, és "majd ő elzavarja".
Társadalmi munkában hozták helyre az egykori futballpályát (bár csapatuk már nincs), kialakítva egy bográcsozásra alkalmas helyet. A település egykori fénykorát idéző laktanyát és vasútállomást annak ellenére karban tartják ("jobb időre várva"), hogy többszöri kérés ellenére sem lett a helyi önkormányzaté.
Tarnaszentmárián 1942-től 1994-ig működött a Magyar Honvédség üzemanyagbázisa és az azt kiszolgáló laktanya. Addig volt helyben munka és "jó világ", amíg a laktanya üzemelt. Sok tiszt is letelepült, így a község 1990-ben még 400 fős volt. A laktanya bezárása óta viszont folyamatos a lélekszám csökkenése a fiatalok elvándorlása miatt, és ezen az sem enyhít sokat, hogy a hegyvidéki település klímája és az olcsó ingatlanárak miatt Egerből, sőt Budapest környékéről is költöznek ide.
Czipó 2006-tól polgármester, az általunk megkérdezett közhasznú munkások körében vitathatatlanul népszerű. Mint mondták, a magas munkanélküliséggel küzdő megyében helyben tud számukra munkát biztosítani; igaz, hogy csak minimálbér körüli összeget keresnek (nettó 45-60 ezer forint hatórányi átlagos munkaidőre), de az sem elhanyagolható szempont, hogy dél körül már otthon vannak, és intézhetik a saját ügyeiket. Nincs utazási költség, és az is lényeges, hogy "a Lacival szót lehet érteni". Van közöttük olyan is egyébként, aki még soha nem dolgozott szervezett keretek között - ez az első tényleges munkahelye.
Czipó egyébként szigorú rendet tart munkásai körében. Reggel hétkor minden munkakezdést maga felügyel, elmondása szerint még alkoholszondát is beszerzett. Aki "italosan" jelenik meg munkakezdéskor, azt hazazavarja, vagy "repül" a közmunkások közül.
Vannak azonban a faluban olyanok is, akik nem tartják megfelelőnek ezt a fajta vezetési stílust. Távozás előtt betérünk egy üdítőre a helyi italmérésbe, ahol többen kifejtik, hogy a polgármester mindenkinek "csak dirigálna". A megosztottságot mutatja, hogy 2006-ban öten szálltak versenybe Tarnaszentmárián a polgármesteri székért. Ez irányú felvetésünkre azonban Czipó csak legyint: "Kibicek mindenhol vannak, meghallgatom, hogy mit mondanak az emberek, de azt is nézem, hogy ki mondja."
Adóssághegy
2009-ben tovább nőttek az önkormányzatok becsült fennálló kötelezettségei. Mint Zongor Gábortól, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) főtitkárától megtudtuk, ezek az összegek már 2009-ben 1306,8 milliárd forintot tettek ki, amiből 591,8 milliárd volt a hitel és 485,4 milliárd a kötvény. A kötelezettségállomány így nem kevesebb, mint 70,1 milliárddal (5,4 százalékkal) nőtt 2008-hoz képest, és ezen belül csak a kötvényállomány-növekedés 32,6 milliárd, a hitelállomány-növekedés 18,8 milliárd forint volt.
Ezt az óriási tartozást (illetve ennek 2009-ben tovább növekvő terheit) görgetik maguk előtt a honi települések, miközben akár újabb hitelek felvételével is igyekeznek elkerülni az - 1996-tól létező - adósságrendezési eljárást. Zongor Gábor szerint az adósságrendezési eljáráson kívül nincs más elképzelés a kérdés rendezésére, holott a Narancs által megkérdezett más önkormányzati szakértők szerint is már csak központilag kezelhető e probléma. A TÖOSZ szerint egyes esetekben megfigyelhetők a kormányzatok részéről a hárító mechanizmusok: ilyen szelep például a működésképtelen önkormányzatok pályázati lehetősége is, ami nemegyszer a tömeges csődök elkerülésére szolgáló eszköz. Nem feledkezhetünk meg az úgynevezett "bujkáló" csődhelyzetről sem, amikor gyakorlatilag csődben lévő önkormányzatokat tartanak életben. Ezekről a településekről a TÖOSZ sem rendelkezik megbízható adatokkal.
