"Jelenleg a negatív bizonyítás szakaszában vagyok a bíróságon. Ez azt jelenti, hogy pszichiátertől pszichiáterig rohangálok, hogy bebizonyítsam, az a férfi, akitől a családi házamat vettem, az eladás pillanatában nem volt elmebeteg" - állítja B. Attila miskolci vállalkozó, akivel budapesti lakásában találkoztam először.
A 90-es évek elején B. két cégén keresztül kezdte bérelni Miskolcon F. Sándor nyugdíjas építész családi házát. A háromszintes ingatlan eléggé lerobbant állapotban volt, B. és cégei kétmillió forintot költöttek a vállalkozás érdekében. Mindhárom szintet kiadták: a pincében egy söröző, a középső szinten egy műszaki bolt, a felső, tetőtéri szinten egy fodrászat kapott helyet.
1996-ban F. úgy döntött, eladja a házat B.-éknek részletre - miután más nem kínált érte elég pénzt - 8 millió forintért, 4 millió forint kamattal növelve. Abban egyeztek meg, hogy B. minden januárban 600 ezer forintot fizet, ezenfelül havonként 100 ezer forintot, egészen 2003 márciusáig. Mindkét fél elégedett volt; F. rendszeresen átvette a neki járó részletet, amiből elektronikai berendezéseket vásárolt, utazgatott, kaktuszokat gyűjtött. Így ment ez 1999-ig, akkor azonban hirtelen megugrottak az országban az ingatlanárak. B. szerint F. erre úgy reagált, hogy különböző igényekkel lépett föl: nehezményezte, hogy az eredeti kerítést, valamint a ház kertjében található sufnit elbontották, s bár a fa- és fémhulladékot bérmentesen átadták neki, további százezreket követelt. B. ezeket nem teljesítette, mire F. Sándor 2001-ben beperelte B.-t, az adásvételt ellenjegyző ügyvédet, valamint B. kft.-jét azzal, hogy 1996-ban erőszakkal kényszerítették családi házának áron aluli eladására. (A régi újságokból kiderül, hogy F. 6-7 millióért hirdette házát eladásra.)
A miskolci polgármesteri hivatal panaszirodájában egy vaskos dossziéból megtudtuk: F. 2000 és 2003 között szinte naponta feljelentette B.-éket minden létező fórumon. A vállalkozó emlékei szerint volt olyan napja, amikor reggel a tisztiorvosi szolgálat ellenőrzött, délben az APEH, este pedig a rendőrség, kábítószer-terjesztés gyanúja miatt. Valamennyi vizsgálat eredménytelenül zárult. F. azon feljelentését, amelyben B.-t és ügyvédjét kényszerítéssel vádolta, elutasították, s a vizsgálatot ugyancsak lezárták.
F. Sándor ezek után embereket bérelt föl, és 2002 egyik verőfényes reggelén - a rendőrségi jegyzőkönyvek szerint - nekiállt szétveretni a házat. Ezt már B. sem hagyta annyiban: feljelentette a ház volt tulajdonosát; ekkor készült először pszichiáteri szakvélemény F. Sándor szellemi állapotáról. Szabó Edit miskolci pszichiáter 2002-es megállapítása szerint F. "a cselekmény (mármint a rongálás) idején nem szenvedett elmebetegségben, gyengeelméjűségben, sem tudatzavarban".
F. kisvártatva bérgyilkosokat akart felfogadni, ám e szándékáról B. hamar tudomást szerzett, s feljelentette F. Sándort; ebből vádemelés is lett. Ám mindkét vádat (a rongálást, valamint az emberölésre felbujtást) a bíróság azzal az indokkal ejtette, hogy F. nem volt beszámítható.
Mindeközben folyt F. pere B. ellen. Az eredeti állítás azonban, miszerint erőszakkal kényszerítették ingatlanjának eladására, megdőlt. F. újabb verzióval állt elő: arra hivatkozott, hogy beszámíthatatlan volt, amikor eladta a házat, ellenben most már teljesen rendben van. 2003 tavaszán a bíróság úgy döntött, hivatalból elküldik egy újabb pszichiátriai vizsgálatra. F. ismét Szabó Edithez került, aki ekkor visszamenőleg is beszámíthatatlannak ítélte - teljesen ellentmondva előző véleményének. F. Sándort 2003-ban a bíróság beszámíthatatlannak nyilvánította és gyámot jelölt ki melléje, s minden bankszámláját zárolta. Megszűnt B. zaklatása is, egyetlen hatóság sem volt hajlandó többé komolyan venni F. feljelentéseit; ráadásul a pszichiátriai vizsgálat során maga F. Sándor is elismerte, hogy neki B. Attila a fixa ideája, akit mindenképpen "a jó útra akar téríteni" - maga a per azonban nem ért véget.
2003-tól kezdve F. azt kívánja bizonyítani a bíróságon, hogy amikor eladta az ingatlanját, beszámíthatatlan volt, ellenben napjainkra beszámítható. B.-nek viszont azt kell igazolnia, hogy F. beszámítható volt az adásvétel idején, illetve hogy visszamenőleg a beszámíthatatlanságot nem lehet bizonyítani. Ezért pszichiátertől pszichiáterig jár szakvéleményekért, amelyek őt igazolják. Bírósági döntés még nincs.
2006-ban F. Sándor, noha hivatalosan is gyámság alatt állt, a miskolci Munkáspárt színeiben indulni kívánt az országgyűlési választásokon. A Munkáspárt helyi irodájának vezetője megdöbbenve értesült tőlünk, hogy kit akartak jelöltetni; mint mondta, a választási törvény nem írja elő, hogy kötelezően le kellene nyomozni a jelölt előéletét; el kell fogadni annak nyilatkozatát. F.-nek végül nem jött össze a szükséges számú kopogtatócédula.
Szerettem volna beszélni F. Sándorral is, de ha a gyámjának engedélye és jelenléte nélkül kérdezem, megsértem személyiségi jogait. Gyámját viszont nem sikerült elérni, egyetlen elérhetőségét sem sikerült felkutatnom.
