Azzal, hogy Mesterházy Attila minden tisztségét feladta, egyaránt meglepte híveit és ellenfeleit. Főleg utóbbiakat, akik most nekiállhatnak új forgatókönyvön agyalni. Ráadásul szocialista forrásaink szerint Mesterházy ma reggel rábírta néhány hívét – Bangóné Borbély Ildikót, Demeter Mártát, Winkfein Csabát, Harangozó Tamást –, hogy ne csak felajánlják a lemondást, hanem hozzá hasonlóan ők is mondjanak le. Amit megtesznek a nem Mesterházy-támogató elnökségi tagok is, például Tóth Bertalan, és minden bizonnyal Kórozs Lajos is (utóbbi nyilvánosságra került levele szerint ő már a kardjukba dőlés mellett kardoskodott eleve). Így viszont már nem mérlegelheti a választmány, hogy csak a pártelnök utódjának a megválasztását javasolja-e a kongresszusnak, vagy a teljes körű, felmenő rendszerű tisztújítást – az alapszabály értelmében az utóbbi immár nem elkerülhető.
| ||
Ha csak Mesterházyt kellett volna pótolni, akkor a normál menetrend szerint ősszel ment volna végig a procedúra a teljes párton. A köztes megoldásra azért törekedett állítólag a választmány, hogy az MSZP-nek az idei három kampányára összeállított választási bizottsága – amelyben az alapszabály szerint az elnökség tisztségviselőinek kötelező részt venni – ne hulljon szét, és ne a belső harc eméssze föl a maradék energiát a két kudarc után immár még fontosabb önkormányzati választásokra. Továbbá – több forrásunk szerint – eredetileg azért is akarták most csak Mesterházyt lecserélni, mert egy a helyhatósági választások előtti általános tisztújítás hirtelen nyitottá tenne mindent, azaz hirtelenjében bizonytalanná válna a helyi vezetők státusa is. És nem csupán a pártbéli, hanem adott esetekben az önkormányzati is, ami már vastagon egzisztenciális kérdés, ami az ilyen ínséges időkben nagyon is fontos szempont.
Az MSZP alapszabálya szerint kétévenként kell tisztújító kongresszust tartani. Az országgyűlési választások évében csak a választás után hívható össze, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tisztújítással megvárják az önkormányzati választásokat. Így tervezték az idén is. Ám ha nem csupán elnököt kell választani – és a lemondáscunami miatt most már ez a helyzet –, akkor elkerülhetetlen a teljes folyamat felmenő rendszerű végigvitele.
Ehhez képest igazi utódvárományosokról nem hallani, legfeljebb olyanokról, akiket megkerestek, hogy elvállalnák-e a tisztséget. Nagy tolongás azonban nincs Mesterházy székéért.
Komoly támogatottsága lenne Hiller Istvánnak, de ő határozottan visszautasította a fölkérést – volt már elnök, ismételni nem kívánna. Botka Lászlóra, az örök ígéretre olyan régen várnak, hogy talán más senki nem hiszi el, hogy valaha is bevállalja ezt a pozíciót. Botka ugyan nem mondott nemet, de megvárta volna az önkormányzati választást. Egyébként őt hozták a legkellemetlenebb helyzetbe a most lemondók, hiszen még nyáron el kell döntenie, akar-e pártelnök lenni.
Tóbiás József neve is felvetődött, szintén nem először. Ujhelyi István elnökké választása viszont kizárt. Nemcsak azért, mert eddig sem forszírozta a dolgot – miként a többiek sem –, de EP-képviselővé választását maga is ambicionálta, nem valószínű tehát, hogy európai mandátumát föladná. Legfeljebb átmeneti időre – vagyis még az idén megválasztandó „valódi” elnök funkcióba lépéséig – esetleg beugrott volna.
Ők egyébként nyilvánosan nem konfrontálódtak Mesterházyval, de nem a volt elnök lekötelezettje egyikük sem. Ami valamiféle pártbéli átrendeződésre – vagy annak szándékára – utal. Amiként az is, hogy úgy fest, a Mesterházy elmozdításában fő szerepet vállaló budapesti MSZP-sek a (más okból) lemondott Molnár Zsolt helyére a Mesterházyval szemben álló Kunhalmi Ágnest választják fővárosi elnökül.
Érdekes, hogy Mesterházy Attila lehetséges utódaként a híveiként számon tartottak közül pártelnökként senkinek a neve sem forog. Korábban ugyan lehetett arról hallani, hogy Mesterházy a helyére Harangozó Tamást szánja, de azzal, hogy Mesterházy a frakcióvezetésről is lemondott, Harangozót inkább a képviselőcsoport élére terelné. Aminek van is realitása, hiszen a frakció önállóan dönt arról, kit választ vezetőjéül, és a képviselőcsoport listáról bejutott tagjainak jelentős része Mesterházy favorizáltjaként jutott a parlamentbe.
A frakcióvezetés kérdését egyébként még a pártelnök pótlásánál is előbb meg kell oldani: Mesterházy lényegében azonnali hatállyal mondott le posztjairól. Így frakcióvezetői visszalépésének legkésőbb hétfőn ott kell lenni a házelnök asztalán; ha így lesz, elméletileg pillanatokon belül be kellene tölteni a helyét. Többek szerint ez a mostani szituációban túl sok indulatot szülne, és ha szakadáshoz nem is, de a frakció nagyfokú megosztottságához vezetne. Az új jelöltről – még ha a képviselőcsoport hatásköre is – ráadásul tárgyalni illenék a pártvezetőséggel. Na de kivel is? Hiszen a pártelnökség, látjuk, olyan ütemben apad, mint a szocialista szavazóbázis. Az általános frakcióvezető-helyettes –Tóbiás József – egyébként viheti egy darabig az ügyeket, utána meg jön úgyis a nyári szünet. Viharokkal, alighanem.
