Egy gimnazista lány kínálja süteménnyel a Veres Pálné Gimnáziumba sietőket; néhányan örömmel elfogadják, van, aki krétát is ragad, és elkezdi kockásra színezni az aszfaltot. Figyelmeztető sztrájk van itt is, csak éppen a diákok is szerveztek megmozdulást VPG az oktatásért címmel. Mert hát ők is úgy gondolják, hogy a magyar oktatás válságban van, és változtatni szeretnének ezen. „Nem is feltétlenül magunk miatt, hiszen mi végzősök vagyunk, hanem a jövő diákjaiért” – meséli az egyik szervező, aki arról beszélt a Narancsnak, hogy bár az iskolában, a mindennapok során annyira nem is beszélgetnek az oktatás problémáiról, a gondokat mindenki érzékeli.
Nyolc óra körül nagyjából tucatnyian állnak az iskola előtt, leginkább végzős diákok, akik vállalták, hogy ezt a két órát a szüleik igazolják, vagy esetleg igazolatlanként könyvelik el nekik. Ugyanis a Veres Pálné Gimnáziumban a figyelmeztető sztrájk elég különös módon valósult meg: aki átlépte az iskola kapuját, az elvileg nem jöhetett ki, tehát nem vehetett már részt a diákok megmozdulásában. Egyébként is: ezen a napon mindenkinek iskolába kellett jönnie, hiába sztrájkolt az órát tartó tanár. Így a nézelődőt az az érdekes látvány fogadta, hogy a sztrájkoló pedagógusok a kapun belül álldogáltak, míg a sztrájkoló diákok a kapun kívül, és így beszélgettek egymással. Közben hiába szerettünk volna beszélni a tanárokkal, mindenki elzárkózott, sőt az igazgató jelezte, hogy nem akarnak sajtónyilvánosságot. Ez szerencsére nem különösebben zavarta a diákokat, a főszervezőnek kikiáltott Havas Bence szerint ez teljesen az ő megmozdulásuk volt, tanáraik sem tudtak róla. „Az ajtót persze kinyitottuk, hogy ne legyünk elkülönítve, mert egymásért tiltakozunk, sztrájkolunk” – mondja.
| ||
Az iskola előtti járda szinte teljesen kockás lesz, megjelenik a PÖCS felirat is, közben pedig megérkeznek a Független Diákparlament képviselői. Ők arról beszéltek lapunknak, hogy tagjaik több helyszínen is jelen vannak, támogatják a pedagógusok sztrájkját. „A mai nap megadja a jövő szerdai sztrájk alaphangját, de az egy sokkal nagyobb volumenű dolog lesz” – mondja Varga Karolina képviselő, aki úgy látja, a kormányzat egyfelől arra játszik, hogy kifárassza a pedagógusokat: „Szerintem már most az van, hogy sokan abbahagyták, mert feladták.”
Fél kilenc tájékán kialakul egy kisebb vita, ugyanis van, aki előhozza a pedagógusok fizetését, amire néhány diák rögtön felel, hogy itt most a legkevésbé sem erről van szó. Két perc sem kell, és mindenki egyetért, hogy az oktatás alapvető változásairól kellene beszélni. Az esemény egyik szervezője, Halmos Ágnes például azt mondja, a finn oktatási modell felé lenne jó elmozdulni. Szerinte az is közrejátszik abban, hogy viszonylag kevés tanár sztrájkol – a diákok 10–15 főről tudnak a gimnáziumukban –, hogy a pedagógusok alapvetően nyugodt természetű emberek, tanítani szeretnének.
| ||
Megjelennek a KÉM – Kritikai és Élménypedagógiai Műhely – tagjai, szórólapokat osztogatnak, és láthatólag örülnek, hogy az utcán sztrájkoló diákokkal találkoznak, mert ahogy elmondták, kora reggel óra járják a várost, azonban az iskolák előtt leginkább csak rajzolgató és lelkes nyugdíjasokat láttak. „A szerdai sztrájk idejére szerveztünk egy egész napos eseményt, és most próbáljuk invitálni őket erre, hogy 21. századi tudást szerezhessenek egy olyan napon, amikor nem is kellene tanulniuk. Szerintem lassan a Köznevelési Kerekasztalnál kidolgozzák a következő tíz év oktatásának koncepcióját, ezek a megmozdulások inkább a diákok szempontjából fontosak, hogy lássák, hogyan lehet a különböző demokratikus jogaikkal élni. A félév végére ezt az ügyet megpróbálja a kormányzat lerendezni, ők nyilván dolgoznak valamin, egy bizonyos ideológia alapján, és úgy gondolják, ezzel a probléma meg van oldva. Lehet, hogy egyes problémákat kezelnek, de társadalmi konszenzus nem születik abban, hogy milyen legyen az oktatás. Ami most történik, az viszont egy társadalmi folyamat, hogy megtanuljuk azt, miként tudunk nemet mondani a hatalomnak. Elképzelhető, hogy ebben az ügyben nem sikerül annyira érvényesítenünk a hangunkat, amennyire szeretnénk, de ez egy olyan dolog, amelynek hosszabb távon lehet hatása” – vélekedik Marton András, a KÉM egyik tagja.
Folyamatosan érkeznek az iskola tanárai is, akik egy-egy mosollyal adják a diákok tudtára, hogy velük vannak. Egy magyar szakos tanár kijön az épületből, ami nagy meglepetést kelt, de csak addig, míg kiderül, hogy ő nem sztrájkol, így egészen nyugodtan kisétálhatott a gimnáziumból és csatlakozhatott a színezőkhöz. Több diák is szeretne immár kijönni, de úgy látszik, a szabályokat komolyan vették, az ajtóban álló tanárok mindig figyelmeztetik azt, aki szeretné átlépni a bejáratot. Egy fiú lendületesen indul a kapu felé, egyik lába már az intézményen belül, amikor kintről többen mondják: „Várj, te nem akarsz csatlakozni?” A srác visszaugrik, megfordul, és csatlakozik a kintiekhez. Eggyel többen vannak.
