Eltérően értékelték a pedagógusok március 30-i polgári engedetlenségi megmozdulását a Tanítanék mozgalom és a kormány képviselői. Pukli Istvánék azt hangoztatták, hogy az akcióhoz legalább 300 iskola, összesen 15 ezer tanár, diák és szimpatizáns csatlakozott. Kormányoldalról arra mutattak rá, hogy a több ezer „feladatellátási hely” töredékében volt munkabeszüntetés, az iskolák többségében múlt szerdán is megtartották az első órát. Lázár János kancelláriaminiszter csütörtöki sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, „más kormányok a tegnapi nap után kinevetnék a tiltakozókat, a mi kormányunk azonban komolyan veszi őket”.
A pedagógusok március 15-i felhívása arról szólt, hogy amíg nincs megegyezés a kormánnyal, hétről hétre egyre több órában szüneteltetik a munkát akkor is, ha jogszerű sztrájkra nincs lehetőségük. A múlt heti első felvonás tétje így leginkább abban állt, meg tudja-e adni a kezdő lökést egy folyamatosan erősödő tiltakozáshoz. A 15 ezer ember innen nézve biztató is lehet, Pukli István, a budapesti Teleki Blanka Gimnázium igazgatója, a Tanítanék mozgalom egyik képviselője a megmozdulás után azt mondta, bizonyították, hogy a pedagógusoknak nincs mitől tartaniuk. Tömeges retorzióról valóban nem érkezett hír, ami újabb csatlakozók kedvét hozhatja meg az április 15-re bejelentett kétórás tiltakozáshoz. Különösen, ha a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) sikerül az akció időpontjában jogszerű figyelmeztető sztrájkot szerveznie.
Sokáig úgy tűnt, a radikalizálódó civil mozgalmak láttán a kormány megállapodásra kényszerül a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) sztrájkbizottságával. A kiszivárgott információk szerint a PSZ 25 pontos követelése többségénél közel volt a kompromisszum, a hétfő éjszakába nyúló tárgyalásról mégis egyezség nélkül álltak fel a felek. Lapzártánk után a sztrájkbizottságot alkotó három szakszervezet – a PSZ mellett az Oktatási Vezetők Szakszervezete és a Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet – valószínűleg egész napos sztrájkot hirdet.
Amiben engednének
A miskolci Herman Ottó Gimnázium nyílt levelének januári közzétételével indult pedagógusmozgalom legnagyobb sikere, hogy eljelentéktelenítette a kormány által összerántott Köznevelési Kerekasztalt. Hiába invitálja Palkovics László államtitkár a fórumra immár a kormánnyal szemben kritikus szakszervezetek, szakmai szervezetek és a mozgalom képviselőit is, mind a PSZ, mind a PDSZ, mind az ernyőszervezetként működő Civil Közoktatási Platform (CKP) a saját feltételei szerint tárgyalna a kormánnyal. Ha lesz megállapodás, az minden bizonnyal valamelyik hivatalos szakszervezeti sztrájkbizottságban jön majd létre, nem a Fideszhez ideológiailag közel álló vagy a kormánytól anyagilag függő szervezetekkel kitömött kerekasztalon. Galló Istvánné, a PSZ elnöke többször kijelentette, hogy a kerekasztalt mindössze a sztrájkbizottsági tárgyalásokat szakmailag előkészítő, a kormánynak javaslatokat megfogalmazó grémiumnak tartja.
Mindez persze nem akadályozza Balog Zoltán humánminisztert abban, hogy a kerekasztal eddigi „eredményeit” megpróbálja eladni a közvéleménynek és a pedagógustársadalomnak. Legutóbb egy múlt pénteki országos igazgatói konferencián részletezte a kormány engedményeit, elsősorban a közoktatás bajait sokak szemében megtestesítő Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) átalakítását. Másfél héttel korábban Rétvári Bence, az Emmi parlamenti államtitkára még a Klik megszüntetéséről beszélt az ATV-ben, Balog szavaiból azonban kiderült, hogy a minisztérium valójában a mamutszervezet július 1-jei feldarabolásával számol, bár a kormány még erről sem döntött. A minisztérium favorizálta koncepció szerint 60-70 kisebb, önálló költségvetéssel rendelkező fenntartói intézmény jönne létre, az országos központ csak koordinációs feladatokat látna el. A döntések így „közelebb kerülnének” az iskolákhoz, az igazgatók ráadásul „bizonyos” – pontosan nem körvonalazott – gazdálkodási és munkáltatói jogköröket is visszakapnának.
Nem látszik, hogy a 60-70 fenntartó költségvetését mitől tervezné meg jobban a kormány, mint ma az országos központét, így félő, hogy az új, „decentralizált” fenntartói szervezet is folyamatos év közbeni forráspótlásra szorulna. A régóta lebegtetett igazgatói bankkártyán túl az sem világos, mennyiben nőne az intézményvezetők jogköre. Palkovics egy helyen az egyetemeknél alkalmazott „kettős irányítás” átültetéséről beszélt, amiből az következik, hogy az iskolák gazdálkodásáról továbbra is a fenntartó állam dönthetne.
A Klik feldarabolásán túl javarészt hangulatjavító intézkedéseket jelentett be a kormány. A lehetőségekhez képest ésszerűsítik a tanárok elhibázott önértékelési és tanfelügyeleti rendszerét, továbbá a tanfelügyelet még több évig nem lesz része a pedagógusok előmeneteli rendszerének. A tankönyvrendelés április 1-jei indulása után jelentették be, hogy az első két évfolyamon eltörlik a kötelezővé tett tartós tankönyveket, és ennek megfelelően növelik a tankönyvcsomagokra biztosított keretet is. A jövő évi érettségin még nem lép életbe az a szabály sem, mely szerint a vizsgán csak az államilag fejlesztett, kronológiai adatokat nem tartalmazó történelematlaszt lehet használni. Elhangzott továbbá egy ígéret a nyugdíjas pedagógusok továbbfoglalkoztatásának rendezésére.
Amiben nem
A pedagógusok sztrájkbizottsága és a kormány hétfő esti tárgyalásai után több nyitott kérdésről számoltak be a felek. Nem közeledtek az álláspontok, például az állami fenntartás ügyében. A PSZ a Tanítanék mozgalomhoz hasonlóan azt tartaná jónak, ha a fenntartást anyagilag bíró önkormányzatok visszakapnák az iskoláikat. Kompromisszumos javaslatként azt is elfogadnák, ha maradna a Klik, de jogkörei nem érintenék a korábban az önkormányzatoknak biztosított mozgásteret. Ez azt jelentené, hogy az iskolák kikerülnének az állami hivatalból, önálló jogi személyiséget és önálló költségvetést kapnának, önállóan dönthetnének gazdálkodásukról, a munkaszervezésről és a pedagógusok alkalmazásáról, s az állam csak ellenőrző szerepet töltene be felettük. Ezt a megoldást a kormány egyelőre nem fogadja el, a beavatkozási lehetőségek csökkenésén túl valószínűleg azért sem, mert láthatóvá tenné a közoktatás valódi forrásigényét és -hiányát.
Nem megy bele a kormány a 2013 decemberében einstandolt tankönyvpiac felszabadításába sem. Azóta a hivatalos tankönyvjegyzékre piaci kiadók tankönyvei csak miniszteri felhívás útján kerülhetnek fel, ilyen felhívás azonban rendszerint csak nyelvi, nemzetiségi vagy szakképzési könyvekre születik. Az elmúlt két évben ráadásul a már jegyzéken lévő könyvek rendelését is korlátozta a Klik az állami iskolákban, így a kiadók átlagosan 50–90 százalékos forgalomkiesést szenvedtek el. Kereszty Péter, a Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesületének elnöke a Magyar Nemzetnek azt nyilatkozta, ha egy éven belül nem liberalizálják a piacot, a kiadók még jegyzéken lévő könyvei is elveszítik engedélyeiket, és a cégek gyakorlatilag lehúzhatják a rolót. Úgy tűnik, ebben a kérdésben engedne a legnehezebben a kormány; legutóbb már Galló Istvánné is azt nyilatkozta, hogy a tankönyvválasztás szabadságáért nehéz lesz sztrájkolni, mivel közvetlenül nem érint munkavállalói érdekeket.
Vitás pont még a tanárok óraterhelése. Ezt jelenleg 22-26 órában szabályozza a törvény, a pedagógusok egységesen 22 órát szeretnének. A diákok leterheltségének csökkentését az államtitkárság hosszabb távon, a Nemzeti alaptanterv revíziójával képzeli el, a PSZ ellenben azt kéri, hogy már a következő tanévben csökkentsék a heti öt testnevelésórát háromra, és töröljék el a kötelező hit- és erkölcstanoktatást. A kormánynak ideológiailag mindkét kérdés meglehetősen fontos, így valószínűtlen, hogy visszalépnének (a kormányközeli Nézőpont Intézet kutatása szerint a mindennapos testnevelés bevezetésével a társadalom többsége egyetért, dacára az infrastruktúra nyilvánvaló kiépítetlenségének). Palkovics államtitkár szerint nincs megegyezés a tankötelezettségi korhatár 18 évre történő (vissza)emelésében sem. A kormány ragaszkodik a 2011-ben bevezetett 16 éves korhatárhoz, az államtitkár úgy látja, az intézkedést 10 éves távlatban lehet majd értékelni, jóllehet a kutatások már most kimutatják, hogy növekszik a 18 év alatti közmunkások száma. Gallóné szerint a PSZ teljesítetlen követelései közé tartozik a gyakran nettó 80-90 ezerért foglalkoztatott, nem pedagógus iskolai-óvodai kisegítő személyzet bérrendezése is.
Tanítanának
Ha a sztrájkbizottságot alkotó három szakszervezet vezető testületei lapzártánk után erre megadják a felhatalmazást – ami igen valószínűnek tűnik –, a PSZ vezetésével egész napos sztrájkot hirdethetnek a pedagógusok. Galló Istvánné szerint a sztrájk bejelentésétől számítva a kormánynak hét napja lesz a követelések teljesítésére, ellenkező esetben megtartják a munkabeszüntetést. A PSZ várhatóan a napokban elkezd tárgyalni a Klikkel a sztrájk ideje alatti elégséges szolgáltatás mértékéről is. Ha ez a vita nem húzódik el, Gallóné szerint a jövő hét második felében megtarthatják a sztrájkot. A szakszervezet álláspontja szerint egyébként elégséges szolgáltatásnak minősül, ha tankerületenként egy intézményt kijelölnek a gyerekek őrzésére.
Azt egyelőre nem tudni, hogy ha a jövő héten lesz egész napos sztrájk, az hogyan illeszkedik majd a Tanítanék mozgalom április 15-re tervezett kétórás munkabeszüntetéséhez (a Tanítanék akciója abban az esetben elmarad, ha a kormány 12-én leül tárgyalni a CKP képviselőivel, de erre jelen pillanatban nincs esély). Erős érvek szólhatnak a tiltakozások összenyitása mellett, de az is igaz, hogy Gallónéék tárgyalási pozícióját eddig erősítette, hogy van egy náluk is radikálisabb követelésekkel előálló társaság. Mindenesetre, ha nem a PSZ, akkor a PDSZ legalizálhatja a jövő pénteki megmozdulást. A szakszervezet külön sztrájkbizottságban tárgyal a kormánnyal, és Mendrey László tájékoztatása szerint megkezdték egy kétórás figyelmeztető sztrájk előkészítését, felvették a kapcsolatot az államtitkárság és a munkáltató képviselőivel. Ők is abban bíznak, hogy a jövő hét végéig meg tudnak állapodni a figyelmeztető sztrájk és az elégséges szolgáltatás pontos feltételeiről.
Bár a Civil Közoktatási Platformban tag a PSZ és a PDSZ is, meglepő módon egyik szakszervezet sztrájkkövetelései sem fedik teljes egészében a CKP azonnali követeléseket tartalmazó 12 pontját. A fent említett vitás kérdéseken túlmenően a CKP azt is szeretné, ha elhalasztanák a jövő tanévre tervezett változtatásokat az érettségiben és a szakképzési rendszerben, illetve azonnali intézkedéseket hoznának az oktatási szegregáció felszámolására és a hátrányos helyzetű tanulók segítésére. A legfontosabb különbség mégis az, hogy a CKP hosszabb távon egy teljesen új közoktatási és szakképzési törvény, valamint egy alapjaiban átgondolt alaptanterv kidolgozására szorítaná rá a kormányt. A tiltakozók szempontjából így a legjobb forgatókönyv az lenne, ha a kormány minél többet teljesítene a szakszervezetek követelései közül, a hosszabb távú változtatások kidolgozásába pedig bevonná a civileket is. A kormány ugyanakkor a legfontosabb akut problémákat is igyekszik áttolni a kerekasztalon tárgyalandó koncepcionális kérdések közé, bízva abban, hogy az érettségi vizsgák május eleji indulása, majd a június közepi tanévzárás elveszi a tiltakozások élét.
A jövő hét fordulópont lehet a tanárok társadalmi támogatottságának alakulásában is. A Tanítanék mozgalom akcióját egy sor szakszervezeti szövetség támogatásáról biztosította, Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke még félpályás útlezárásokat is ígért. A korábban a közéleti visszavonulását bejelentő Sándor Mária (a fekete ruhás nővér) úgy nyilatkozott: folytatja a harcot, ha április 15-én az egészségügyi dolgozók szolidaritásuk jeléül feketébe öltöznek.
