Egyre több magyarnak szimpatikus Oroszország, de nem szavaznánk ki magunkat a NATO-ból

Belpol

A magyarok külpolitikai orientációit vizsgálta egy új kutatás, és nem meglepő eredményekre jutott. Többek között kiderült, hogy az EU-ban gazdasági érdekünk maradni, az uniós tagság a túlnyomó többség szerint előnyös, viszont a kormánypropaganda működik – kicsit még az ellenzéki szavazóknál is.

Már a külpolitikai kérdésekben is egyre többet nyom a latban, hogy milyen külpolitikai attitűdöket és véleményeket tulajdonítanak maguknak és szavazóiknak a politikai erők, és egyre sűrűbben válnak vitatémává olyan kérdések, mint az Egyesült Államok és Kína világpolitikai szerepének megítélése, állapította meg a Friedrich-Ebert-Stiftung és a Policy Solutions közös kutatása. A tanulmány célja az volt, hogy feltérképezzék, miként néz ki a világ a magyar közvélemény szemében. Hiszen már a 2022-es választásokban is perdöntő lehetett, hogy a Fidesz megnyerte az orosz–ukrán háborúval kapcsolatos kommunikációs versenyt, és sikerült a háborúpárti címkét az ellenzékre ragasztania. A Závecz Research bevonásával végzett kutatásban idei, március 27. és április 4. között begyűjtött mintákat elemeztek.

Rögtön egy, a hétköznapi tapasztalatainkkal egybevágó, mégis megdöbbentő adat került napvilágra: a többség szerint Magyarország helye nyugaton van, de két év alatt duplájára nőtt azok aránya, akik Oroszországhoz közelednének. Ennek megfelelően csak 55% gondolja úgy, hogy a Nyugathoz tartozunk és értékeinkben arra kell törekednünk, de a megkérdezettek 13 százaléka (és a fideszesek 21 százaléka) nem támogatja a nyugati orientációt. Sőt,

2023-ban kétszer annyian támogatják – 13% helyett 26% – az Oroszországhoz közeledést, mint két évvel korábban.

Nem meglepő, hogy a kormánypártiak nagyjából fele szerint függetlenségünk és szuverenitásunk védelme a legfontosabb, a „hatpárti ellenzék” szavazói szerint azonban a nyugati szövetségeseinkkel való bizalmi kapcsolat elsőbbrendű.

A kormánypárti szavazók kétharmada támogatja az Oroszországgal szoros partneri viszonyt, a Mi Hazánk-szavazók szívesebben együttműködnének Ukrajnával, mint a fideszesek. A legnépszerűbb nemzetközi partner minden szavazótáborban nyugati szomszédunk, Ausztria volt.

 
Fotó: Policy Solutions

A felmérés némileg szórakoztató eleme volt, amikor arról kérdezték az embereket, hogy a NATO- és az EU-tagság, vagy a Türk Tanácsban való részvétel a fontosabb. Az EU-tagság a válaszadók 64 százaléka szerint előnyös, míg a Türk Tanács nem túl népszerű (27%), és egy vaskos réteg szerint nem is túl érdekes. Annak ellenére, hogy a kormány húzta-halasztotta a csatlakozás jóváhagyását, a magyarok kétharmada (68%) azon az állásponton van, hogy Finnországnak és Svédországnak helye van a NATO-ban, és a katonai szövetség legalább kétharmados támogatottságot élvez minden szavazóbázisban.

 
Fotó: Policy Solutions
 

Abban szinte minden magyar egyetért, hogy Ukrajnának nem kell katonai támogatást nyújtani (mindössze 14 százalék gondolja ellenkezőképpen, szemben a 23 százalékos EU-s átlaggal), a gazdasági és humanitárius segítséggel jóval nagylelkűbbek vagyunk.

Hatott a propaganda

Noha a többség még mindig nem, 40 százalék azért csak elhiszi, hogy az ellenzék magyar katonákat küldene Ukrajnába az oroszok ellen harcolni. (Emlékezzünk, hogy ezekkel a szólamokkal hergelt a Márki-Zay Péter vezette ellenzéki szövetség ellen a kormánymédia és a Megafonhoz tartozó Facebook-influenszerek.) Ugyancsak fideszes szólam, hogy az Oroszország elleni szankciók nem ártanak a Nagy Medvének: nos, ez a propagandaüzenet is működik, ugyanis csupán a magyarok tizede (11%) véli úgy, hogy a szankciók az orosz gazdaságnak okoznak nagyobb kárt.

 
Fotó: Policy Solutions

A kormánypárti és a kormánykritikus médiát „fogyasztók” között teljesen megoszlanak a nézetek arról, hogy ki a „bűnös” a háborúban: a fideszesek inkább Ukrajnát okolják. Kevésbé markáns, de ugyanígy érzékelhető a különbség Kína megítélésében. Az idősebb korosztályok körében rosszabb az Egyesült Államok imázsa, mint a 30 év alatti felnőttek között. A diplomások szemében rosszabb Kína megítélése, mint a legfeljebb alapfokú végzettségűek között.

Kettőt előre, egyet hátra a Szent István-i úton

A kutatás készítői arra is kíváncsiak voltak, hogyan viszonyul a magyar társadalom a Nyugathoz és Kelethez. Miközben a relatív többség (45%) továbbra is elutasítja a szorosabb együttműködést az oroszokkal, a negyede (26%) szerint hazánknak az az érdeke, hogy Oroszországhoz közeledjünk és távolodjunk az Európai Uniótól. A fideszesek mindössze szűk harmada (29 százalék) utasítja el az orosz nyitást, de nagyvonalakban kijelenthetjük, hogy jól érezzük magunkat ott, azokban a nemzetközi szervezetekben, amelyeknek tagjai vagyunk. 76 százalék maradna a NATO-ban (ez még a fideszesek 72 és a Mi Hazánk-szavazók 67 százalékára is igaz), ellenben igazán izgalmas lenne kideríteni, mi van annak a 2 százaléknyi Momentum-szimpatizánsnak fejében, aki megszavazná a kilépést.

Miközben a kormány és holdudvara folyamatosan a horizonton tartja a Huxit kérdését – Nagy Márton két napja például gyakorlatilag relativizálta az EU-tagság fontosságát, amikor kijelentette, hogy bizonyos fejlettségi szint után „úgyis EU-forrás nélkül fogunk működni” –, a magyar emberek 50 százaléka úgy gondolja, hogy

az Európai Unióhoz tartozás Magyarország gazdasági érdeke, de ettől még az értékrend tekintetében nem szükséges igazodni.

Jól látható az elmozdulás ez utóbbi, tehát az értékrend kérdésében: két éve csak 40 százalék gondolta ugyanígy. A fideszes szavazók 66 százaléka tartja üdvösnek az EU-tagságot gazdasági szempontból, de értékeikben nem akarnak hozzájuk igazodni. A hatpárti ellenzék és a Mi Hazánk köreiben is a gazdasági érdek dominál.

 
Utána mindketten kezet mostak: Orbán és Zelenszkij találkozása az Európai Tanácsban 2023. február 9-én
Fotó: MTI/Európai Tanács
 

Putyint ismerik a legtöbben, Ferenc pápa a leginkább szeretett nemzetközi közéleti szereplő

Bár az orosz elnököt a pápa sem tudja utolérni ismertségben, a megkérdezettek 69 százaléka szerint Putyin negatív szereplő. Elon Muskot a válaszadók 35 százaléka inkább pozitív szereplőnek tartja. Trump, Erdogan és Zelenszkij személye osztja meg a legjobban az embereket. Az ukrán elnök a magyarok 57 százaléka inkább negatív fényben látja, és csak 17 százaléknak van róla kedvező véleménye. Szegény Rishi Sunakról kétharmadunknak fogalma sincsen, ki az – amilyen sűrűn cserélődött a brit kormány, emiatt nem is lehet hibáztatni senkit. Hszi Csin-Ping megítélése a hatpárti ellenzék (60%), valamint a Mi Hazánk (51%) voksolói esetében negatív, míg a kormánypárti szavazóknak csak 30 százaléka vélekedik hasonlóképp.

 
Fotó: Policy Solutions 

Már sokkal jobban félünk a háborúktól

Az ember gyorsan felejt – hál’ istennek. Az idei felmérés szerint a magyarok 49 százaléka a háborúk kitörésétől fél a legjobban, míg két éve a vírusoktól és a járványoktól tartott inkább. A klímaválság, a migráció és a vagyoni egyenlőtlenségektől való félelem masszívan tartja magát, de érdekes módon – noha a klímaszkeptikus álláspontot inkább a jobboldal szokta elfoglalni – valójában a fideszesek ugyanolyan százalékban tartanak a klímakatasztrófától, mint az ellenzékiek. Nem vagyunk optimisták: nagyjából az emberek kétharmada mondta azt, hogy tart a világgazdaság összeomlásától, a környezetszennyezéstől, az atomháborútól és a mesterséges intelligenciától. Mindössze a magyarok 9 százaléka mondja azt magáról, hogy nem tart semmitől – a Blikk rendszeres olvasóinak pedig valamivel (0,4 ponttal) kevésbé alacsonyabb a félelemszintje, mint a többieknek. Ez utóbbi megállapítás sajnos nem nyer magyarázatot a Friedrich-Ebert-Stiftung és a Policy Solutions közös kutatásában, pedig alighanem sokan kíváncsiak lennék rá, mi ennek az oka.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

„Még a nevén sem lehetett nevezni”

Az 50-es évek Amerikája elevenedik meg a Vágtázó lovakról című új amerikai film kockáin: Muriel és a koreai háborúból hazatérő férje, Lee Kaliforniába költözve szeretnének új életet kezdeni, ám betoppan hozzájuk Lee testvére, Julius, és felkavarja a viszonyokat. Kaszinó, lóverseny és tiltott szerelmek – Daniel Minahan mozija meglepő helyekre viszi hőseit. A rendezővel a korszakról, Douglas Sirkről és arról is beszélgettünk, milyen érzés játékfilmen dolgozni olyan sorozatok után, mint a Trónok harca vagy a Homeland.