Egyre türelmetlenebbek a BKV szakszervezetei, január végéig hajlandók várni

Belpol

A BKV és a főváros hallgatásából, a bértárgyalások elakadásából arra következtetnek a szakszervezetek, nem teljesül a gyors. Nem látnak esélyt az idei megállapodásra. Karácsony Gergely főpolgármester, aki mosolygós BKV-dolgozókat ígért, már jelezte: nincs fedezet a 15 százalékos emelésre, ami egy 10 milliárd forintos tétel.

„A BKV dolgozói sokat vártak a november végi közgyűléstől, hogy valamilyen határozat születhet akár a jövő évi bérajánlatról, akár a bértárgyalások folytatásáról. Csalódottak kollégáink abban reménykedtek, hogy a Fővárosi Közgyűlés segítségével intenzívebbé teszik a bértárgyalást a BKV-vakl, ami jelenleg áll, egy lépés sem történt hetek óta. Így semmi esély az idei megállapodásra" – összegezte a tagság véleményét lapunknak Szabó István, a Belföldi Tömegközlekedési Dolgozók Szakszervezetének (BTDSZ) elnöke.

Információink szerint a szakszervezetek legkésőbb január végéig várnak értelmezhető ajánlatra; akkorra már összeáll a főváros 2020-as költségvetése, és látható lesz, hogy a BKV mennyiből tud gazdálkodni. Ha adig nem történik semmi, a szakszervezetek sztrájkba kezdhetnek.

Érdeklődtünk a BKV felügyeletével megbízott Tüttő Kata városüzemeltetési főpolgár-helyettesnél a bértárgyalások újabb fordulójáról, aki a BKV-hoz irányított. A BKV viszont nem tudta megmondani, mikor folytatják a tárgyalásokat. "Az elmúlt években a BKV Zrt. részéről megszokottá vált, hogy az átláthatóság érdekében minden alkalommal összefoglalót tett közzé a több mint 20 érdekvédelmi képviselettel folytatott bértárgyalás aktuális állásáról. Erre törekszünk a későbbiekben is. A bértárgyalás következő üléséről jelenleg zajlanak az egyeztetések" – tudatta a társaság.

A BKV két legnagyobb szakszervezete egy hónapja jelentette be Bolla Tibor vezérigazgatónak 15 százalékos bérigényét, kérve a tárgyalások azonnali megkezdését és a gyors megállapodást. Egy tárgyalási fordulót tartottak eddig, ami – úgy tudjuk – inkább udvariassági találkozó volt, konkrétum nem hangzott el a BKV részéről. Ami annyiban érthető, hogy a szakszervezetek 15 százalékos béremelési igényének teljesítése körülbelül 10 milliárd forintba kerülne. Tavaly 13-15 százalékról indult az alku, amiből 8 százalékot tudtak kihozni az érdekvédők, ez körülbelül 5 milliárd forintos kiadás a BKV-nak – pontosabban nem kiadás, hanem elvonás, mivel a béremelés fedezetét a fejlesztési beruházásoktól vonták el.

Karácsony Gergely főpolgármester a kampányában mosolygós BKV-dolgozókat ígért győzelme esetén, ugyanakkor a szakszervezeti igény bejelentését követő napon tisztázta: a 15 százalékos követelést nem tudják telejsíteni. Elfogadható kompromisszumra törekednek a munkavállalókkal, olyanra, ami még finanszírozható a fővárosi költségvetésből, amit Tarlós István 150 milliárd forintos hiánnyal adott át.

A legharcosabb BKV-s szakszervezet az Egységes Közlekedési Szakszervezet volt, amely kvázi nyomásgyakorlásként, hetekkel az önkormányzati választások előtt jelentette be a 15 százalékos béremelési igényt, amihez csatlakozott novemberben a Budapesti Közlekedési Szakszervezetek Szövetsége és a Városi Tömegközlekedési Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége. Az EKSZ volt az egyetlen szakszervezet, amely nem írta alá 2019-re kialkudott 8 százalékos emelést. Az EKSZ előző elnöke, Nemes Gábor, a DK-politikusa a XVI. kerület országgyűlési, majd polgármester-jelöltje lett, végül önkormányzati képviselőként kapott helyett a testületben, néhány hete pedig a BKV igazgatóságába is bekerült. Mint volt BKV-s szakszervezeti vezetőt, s jelenlegi BKV-s igazgatósági tagot kérdeztük a helyzetről. Nemes azt válaszolta lapunknak, hogy minden olyan javaslatot támogatni fog, amely a BKV-dolgozók munkakörülményeinek javítását és a lehető legmagasabb béremelést biztosítja, de ez nem rajta fog múlni. Úgy látja, a BKV munkaerőhiányos helyzete a 2015-ben indult rossz folyamat eredménye, amikor a BKV felmondta a kollektív szerződést, amivel havonta 20-30 ezer forintot vett ki a dolgozók zsebéből.

A dolgozók számára nemcsak a bér fontos, hanem rossz munkakörülményeik javítását is várják a tulajdonos főváros új vezetésétől. Szabó István példaként a beosztásokat említette, amelyek többségét embertelennek tartja. A BTDSZ elnöke szerint kollegái azt se értik, miért nincs személyi változás a BKV magasabb szintjein: miért maradhat helyén olyan vezető, aki néhány éve mindenáron be akarta záratni az Óbudai garázst, kétszer hajtott végre létszámleépítést, amivel maga is előidézte a kialakult létszámhiányos helyzetet. Mint megjegyezte, „amikor egy járművezető hibázik, akkor megbüntetik, ha a menedzsmentben hibázik valaki, akkor kiemelt prémiumot kap”.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.