Magyar Narancs: Angela Merkel Németországa ma miként látja, hogyan ítéli meg Orbán Viktor Magyarországát?
Jürgen Habermas: Nem tudom, és személyesen nem is ismerem Merkel asszonyt. Az ő érdekében azonban szeretném remélni, hogy legalábbis kínosnak érzi a magyar "testvérpártot". Mindenesetre a konzervatív Európai Néppárt frakciónak az Európai Parlamentben el kellene gondolkoznia a magyar tagok kizárásán, miután vezetőjük és példaképük, Orbán Viktor a választások előtt kijelentette, hogy semmi esetre sem támogatja a közösen bejelentett bizottsági elnökjelöltet, a luxemburgi Jean-Claude Junckert.
| ||
MN: Nemrégiben óva intette Németországot attól, hogy túlzott hegemóniához jusson Európában. Miért?
JH: A Német Szövetségi Köztársaságban az újraegyesülés óta politikai mentalitásváltás érzékelhető. Németország ismét normális nemzeti államként érez, és a kormányunk ennek megfelelően is viselkedik. Így történt meg, hogy az Európai Unió épp a legmélyebb krízishelyzetében veszítette el azt a halk, de határozott hangot, amely a további integrációt sürgette kitartóan. Erre a fontos, a napi politikán és a hatalmi megalkuvásokon túlmutató beszédre még sosem volt annyira szükségünk, mint manapság. Ahelyett, hogy Németország az európai valutaközösség leggyengébb tagjaira azt az árfolyamot kényszeríti, amely csak másoktól követel áldozatot, a német kormánynak inkább Konrad Adenauer, Helmut Schmidt és Helmut Kohl politikáját kellett volna folytatnia. De Németországot cseppet sem hatották meg az obszcénul egyenlőtlen krízishelyzetek, sőt még profitált is belőlük. Ez a cseppet sem szolidáris viselkedés egy napon még visszaüt.
MN: Milyennek látja ez Európai Unió jövőjét, mondjuk öt-tíz év távlatában?
JH: Minden attól függ, hogy az Európai Parlamentnek mekkora lesz a befolyása. Nagyobb lesz-e, és ha igen, azt arra használja-e, hogy korlátozza az Európai Tanács nagyon is technokrata módon gyakorolt hatalmát. Az európai vezetőknek ez a gyülekezete sajátos berendezkedésénél fogva nem képes a produktív, a merev nemzeti érdekek közötti kicsinyes alkudozásokon túli döntésekre. Világos politikai akarat nélkül, melynek célja a nemzeti gazdaságok növekvő egyenlőtlenségeinek az ellensúlyozása, nincs esély a valutaközösség stabilizálására.
MN: Van élet az Európai Unión kívül?
JH: Lehetséges, de csak olyan kisebb országok számára, melyek nem tagjai a valutaközösségnek. A mi európai államainknak azonban csak akkor van politikai jövőjük, ha egyesítik politikai erőiket. A huszonegyedik században járunk, a nemzetállamok réges-rég elveszítették az autonóm cselekvőképességüket. Ebből fakad, hogy a nacionalizmus, amely a tizenkilencedik században még progresszív szerepet töltött be, ma csupán egy kísértet - a mai Európában a nacionalizmus nem más, mint egy kényszerképzet.
névjegyJürgen Habermas, mint mondani szokás, korunk legnagyobb gondolkodója, vagy ha mégsem, az első kettőben biztosan benne van. Magát szociológusnak tartja, de sokan lefilozófusozzák. A Frankfurti Iskola említése kötelező vele kapcsolatban, miként az is, hogy főművének A kommunikatív cselekvés elmélete című, nagy hatású munkája számít. Marx holtában is sokat köszönhet neki - abban a politikai légkörben, melyből Habermas indult, a marxizmus távolról sem számított divatosnak. A késő kapitalista társadalmak természetét nála jobban aligha ismeri élő ember, és Németország is többet tud önmagáról, az ott lejátszódott huszadik századi folyamatokról az immár nyugdíjas, de a nyilvánosságban változatlanul aktív professzor életműve jóvoltából. Tudományos munkássága jól megfér közéleti szerepléseivel: a németek mint legnagyobb élő értelmiségijükre tekintenek a 84 éves szociológus-filozófusra, aki pedig nem rejti véka alá lesújtó véleményét a Németország diktálta európai megszorításokról. Habermas kritikusan nyilatkozik Németország vezető szerepéről, és az EU-nak is szolgál tanácsokkal. |
