Eladták a Mediaworksöt, avagy a Népszabadság bezárása

  • Keller-Alánt Ákos
  • 2016. október 26.

Belpol

A Mészáros Lőrinc érdekeltségének tartott Opimus Nyrt. tegnap bejelentette, hogy övé a Mediaworks részvényeinek 100 százaléka. Ezzel az ország egyik legnagyobb és legértékesebb kiadója került kormányközelbe. A friss Magyar Narancsban részletesen foglalkozunk az idáig vezető úttal.
false

„Az OPIMUS GROUP Nyilvánosan Működő Részvénytársaság tájékoztatja a Tisztelt Részvényeseket, hogy az egyszemélyes tulajdonában lévő OPIMUS PRESS Zrt. megszerezte a Mediaworks Hungary Zrt. részvényeinek 100%-át. A részvények átruházásához a Gazdasági Versenyhivatal 2016. október 25-én hozzájárult, az OPIMUS PRESS Zrt. a jóváhagyás időpontjától gyakorolhatja részvényesi jogait” – tegnap késő délután adta ki az Opimus ezt a nyilatkozatot, utólag is visszaigazolva minden erre vonatkozó korábbi sajtóinformációt. A miniszterelnöki bizalmas Mészáros Lőrinc érdekeltségének tartott Opimus ezzel az ország egyik legnagyobb és legértékesebb lapkiadója birtokába jutott. Az is világossá vált, hogy miért volt szükség a Népszabadság rapid bezárására: ha ezt a kormányközeli új tulajdonos teszi, abból a jelenleginél is nagyobb nemzetközi botrány lett volna. A Mediaworks immár volt tulajdonosa, Heinrich Pecina  osztrák üzletembernek feltehetően nem ez az egyetlen közös üzlete Orbán Viktor köreivel.

A Narancs egyébként úgy tudja, hogy kormánybarát „vállalkozók” további felvásárlásokat is terveznek.

Hogyan jutottunk idáig?

A Magyar Narancs csütörtökön megjelenő legújabb számában részletesen áttekintjük az idáig vezető utat. Írásunkból többek között kiderül, hogy a 2014-es választási győzelem után a kormány más sebességre kapcsolt, a miniszterelnök egyik tanácsadója szerint állítólag már akkor elkezdték modellezni, mihez kezdjenek az ellenzéki médiával. Már ekkor is voltak tervek arra, hogyan kerüljön „házon belülre” a Mediaworks, nyáron azonban a Népszabadság-tulajdonos Pecinával szövetséges Spéder Zoltán ellen korábban nem tapasztalt kormányzati hadjárat indult , ami némi aggodalomra adott okot a Népszabadságnál. A Mediaworks menedzsmentjében több Spéderhez köthető ember ült, és a lapnál úgy tudták, alapvetően Spéderhez tartoznak, hiszen az FHB, a takarékszövetkezetek vagy a Posta ügyeiben nem volt szabad oknyomozást indítani.

Spéder partvonalra szorulásával párhuzamosan kezdett el keringeni Liszkay Gábor mint szakmai irányító, és Mészáros Lőrinc, mint új tulajdonos neve a kiadóban. Állítólag Liszkay készített terveket arra vonatkozólag, mit lehetne kezdeni egy jobboldali kézbe került Népszabadsággal, ám a lap bezárása ekkor még csak az egyik opció volt a sok közül.

A Mészáros Lőrinc érdekeltségének tartott Opimus Nyrt. csak a Népszabadság nélkül volt hajlandó átvenni a Mediaworksöt, így az ellenzéki lappal még Pecinának kellett kezdenie valamit. Úgy tudni, a végső szót a bezárásról a Mediaworks felügyelőbizottsága mondta ki, méghozzá alig egy héttel az újság „felfüggesztése” előtt. Kapkodásra utal, hogy a kiadó vezetése is az utolsó pillanatban értesült csak a döntésről. A Mediaworks vezetését pénteken rendelték be a Pecina ügyeit intéző ügyvédi irodába, ahol a négy felsővezetőt külön-külön tárgyalóba ültették le, a középvezetőket pedig nem avatták be abba, mire készülnek.

A Népszabadság „felfüggesztése” a bérekkel, előfizetői és a már lekötött hirdetések visszamondásával jóval több mint 100 millió forintjába kerül a Mediaworksnek. Úgy tudjuk azonban, a kiadónak még így is megéri, és nem csupán azért mert a Népszabadság beszántása volt a Mediaworks eladásának a feltétele.

A Figyelő nyáron arról számolt be, hogy Pecina Orbán Viktorral és Habony Árpáddal kezdett tárgyalni. Pecina pedig múlt héten ismét Budapesten bukkant fel, a VCP vezetőinek társaságában. A Mediaworks vezetősége abba a Horváth és Társa ügyvédi irodába hajtott, mely egyebek mellett a miniszterelnök vejének, Tiborcz Istvánnak az üzleti ügyeit is viszi. A Narancs munkatársa Nemescsói Andrást is látta aznap felbukkanni az épületben. Nemescsói szintén az ügyvédi iroda munkatársa, de ezen felül édesanyjának közös borkereskedő cége van Tiborczcal, a G2G Zrt. Nemescsói nem csupán cégvezető a G2G Zrt-ben, de apósa Martonyi János volt külügyminiszter, aki jelenleg a VCP nemzetközi tanácsadó testületének tagja.

Folyamatos étvágy

A Fidesznél azonban nem elégednek meg ennyivel. Állítólag kinézték maguknak többek közt a Borsot, a legnagyobb példányszámú nem országos napilapot, a Kisalföldet vagy a Délmagyararoszágot is birtokló Lapcomot. A kiadó tulajdonosa itt is egy külföldi pénzügyi befektető, a Kajmán-szigeteken bejegyzett Radio Bridge Media. A Narancs úgy tudja, hogy egy delegáció már ki is utazott Londonba, hogy az eladásról tárgyaljon a Lapcom tulajdonosaival. Ettől talán nem függetlenül épp a múlt héten jelentették be, hogy Pallagi Ferenc 10 év után távozik a kiadó és a Bors éléről. Azt már csak a rend kedvéért tesszük hozzá, hogy Rogán helikopterezéséről a Bors a Népszabadsággal egyidőben számolt be. Ezzel párhuzamosan megkörnyékezték a kelet-magyarországi regionális média tulajdonosait is a Fidesz-közeli „médiaszakemberek”.

További részletek az e heti Magyar Narancsban.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.