Nyílt levél dr. Schmidt Máriának

  • narancs.hu
  • 2016. október 25.

Belpol

„Képtelenségnek tartjuk, hogy a Hőseink címet viselő táblán az 1989-ben újratemetett mártírok közül senki nem kapott helyet.” Az Eleven Emlékmű közösségének levele.

Nyílt levél dr. Schmidt Máriának, az ’56-os emlékév kormánybiztosának, a Terror Háza Múzeum főigazgatójának

Tisztelt Kormánybiztos és Főigazgató Asszony!

Az Eleven Emlékmű civil közössége a forradalom 60. évfordulója alkalmából 2016. október 22-én két tablóval egészítette ki a Terror Háza előtti „1956 – A szabadságért és függetlenségért” című időszaki kiállítás anyagát. A legnagyobb tisztelettel adózunk az ´56-os „pesti srácok” hősiességének és köszönjük a múzeumnak, hogy az Andrássy úti táblákon gazdag anyagot tett közzé az utca népének harcairól. Mégis úgy találtuk, hogy ´56 hőseinek bemutatója nem teljes: kimaradtak belőle a forradalom szellemi és politikai előkészítésében kulcsszerepet játszó baloldaliak a reformkommunistáktól a szociáldemokratákig, a Nagy Imre-csoport tagjai, a munkástanácsok, az értelmiségiek és az egyetemisták. Képtelenségnek tartjuk, hogy a „Hőseink” címet viselő táblán az 1989-ben újratemetett mártírok – Nagy Imre miniszterelnök, Losonczy Géza, Gimes Miklós, Maléter Pál és Szilágyi József – közül senki nem kapott helyet, és hiányoznak a forradalom olyan emblematikus figurái is, mint például Bibó István, Göncz Árpád, Kopácsi Sándor, Rácz Sándor vagy Mécs Imre. A kiegészítő tablókat azért készítettük el ugyanabban a méretben és hasonló grafikus keretben, hogy harmonikusan illeszkedjenek a hivatalos kiállításhoz. Kiegészítéseink szakszerűségét hivatásos történész szakértőink szavatolják.

Tisztelt Kormánybiztos és Főigazgató Asszony!

Két és fél éve folyamatos köztéri beszélgetéseinken arra törekszünk, hogy szemtanúk, leszármazottak, szakértők, érdeklődő állampolgárok eszmecseréje révén múltunk különböző korszakait sokoldalúan és árnyaltan közelítsük meg, egy elfogulatlanabb nemzeti önismeret kialakulását segítsük elő. Az Eleven Emlékmű mindezt minden külső támogatás nélkül teszi. 1956-os installációnk létrehozását is kizárólag résztvevőink önkéntes munkája és csekély anyagi támogatása tette lehetővé. Minthogy nincsenek forrásaink a közterületen való fenntartásukra, a tablókat tisztelettel felajánljuk az ’56-os emlékév kormánybiztossága ill. a Terror Háza Múzeum számára – ezzel is szeretnénk hozzájárulni a múltról való közös tudás bővítéséhez. Reméljük, hogy a 60. évforduló méltó megünneplésére szánt nagyvonalú költségvetési keretből futja majd installációnk közterületen maradásának szerény költségeire is. Természetesen – hasonlóan a hivatalos ünnepségek megannyi önkénteséhez – mi sem tartunk igényt semmiféle ellenszolgáltatásra.

Az Eleven Emlékmű közössége

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.