Nyílt levél dr. Schmidt Máriának

  • narancs.hu
  • 2016. október 25.

Belpol

„Képtelenségnek tartjuk, hogy a Hőseink címet viselő táblán az 1989-ben újratemetett mártírok közül senki nem kapott helyet.” Az Eleven Emlékmű közösségének levele.

Nyílt levél dr. Schmidt Máriának, az ’56-os emlékév kormánybiztosának, a Terror Háza Múzeum főigazgatójának

Tisztelt Kormánybiztos és Főigazgató Asszony!

Az Eleven Emlékmű civil közössége a forradalom 60. évfordulója alkalmából 2016. október 22-én két tablóval egészítette ki a Terror Háza előtti „1956 – A szabadságért és függetlenségért” című időszaki kiállítás anyagát. A legnagyobb tisztelettel adózunk az ´56-os „pesti srácok” hősiességének és köszönjük a múzeumnak, hogy az Andrássy úti táblákon gazdag anyagot tett közzé az utca népének harcairól. Mégis úgy találtuk, hogy ´56 hőseinek bemutatója nem teljes: kimaradtak belőle a forradalom szellemi és politikai előkészítésében kulcsszerepet játszó baloldaliak a reformkommunistáktól a szociáldemokratákig, a Nagy Imre-csoport tagjai, a munkástanácsok, az értelmiségiek és az egyetemisták. Képtelenségnek tartjuk, hogy a „Hőseink” címet viselő táblán az 1989-ben újratemetett mártírok – Nagy Imre miniszterelnök, Losonczy Géza, Gimes Miklós, Maléter Pál és Szilágyi József – közül senki nem kapott helyet, és hiányoznak a forradalom olyan emblematikus figurái is, mint például Bibó István, Göncz Árpád, Kopácsi Sándor, Rácz Sándor vagy Mécs Imre. A kiegészítő tablókat azért készítettük el ugyanabban a méretben és hasonló grafikus keretben, hogy harmonikusan illeszkedjenek a hivatalos kiállításhoz. Kiegészítéseink szakszerűségét hivatásos történész szakértőink szavatolják.

Tisztelt Kormánybiztos és Főigazgató Asszony!

Két és fél éve folyamatos köztéri beszélgetéseinken arra törekszünk, hogy szemtanúk, leszármazottak, szakértők, érdeklődő állampolgárok eszmecseréje révén múltunk különböző korszakait sokoldalúan és árnyaltan közelítsük meg, egy elfogulatlanabb nemzeti önismeret kialakulását segítsük elő. Az Eleven Emlékmű mindezt minden külső támogatás nélkül teszi. 1956-os installációnk létrehozását is kizárólag résztvevőink önkéntes munkája és csekély anyagi támogatása tette lehetővé. Minthogy nincsenek forrásaink a közterületen való fenntartásukra, a tablókat tisztelettel felajánljuk az ’56-os emlékév kormánybiztossága ill. a Terror Háza Múzeum számára – ezzel is szeretnénk hozzájárulni a múltról való közös tudás bővítéséhez. Reméljük, hogy a 60. évforduló méltó megünneplésére szánt nagyvonalú költségvetési keretből futja majd installációnk közterületen maradásának szerény költségeire is. Természetesen – hasonlóan a hivatalos ünnepségek megannyi önkénteséhez – mi sem tartunk igényt semmiféle ellenszolgáltatásra.

Az Eleven Emlékmű közössége

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.