| ||
MN: Azt mondta, nincs jogállam. Milyen fogalmakkal írná le a kormányzást? Mi ellen küzd, rossz demokratikus kormányzás vagy egy diktatúra ellen?
JP: Nem vagyok elemző típus, nem szoktam elmélyedni politikai ideológiákban és fogalmakban. Nem valami ellen küzdök, azt tudom, hogy mit szeretnék elérni. Demokráciát, jogállamot, olyan berendezkedést, amelyben az állampolgárok minél szélesebb körben tudnak beleszólni a közügyek intézésébe. Ettől lesz boldog az ország, és minden egyes lakója. Az Orbán-rezsim nem ilyen, felülről irányított rendszer van, még egy reptér nevének is meg kell felelnie a miniszterelnök ízlésének. Hogy ezt maffiakormánynak hívjuk, autokráciának vagy illiberális demokráciának, az engem hidegen hagy. Vitatkozzanak ezen a politikai elemzők, vagy húsz év múlva a történészek.
MN: Hosszabb távon mi lehet a kifutása a fütyülősdinek? Orbán mely beszédeinél fordulnak ehhez az eszközhöz?
JP: Már középtávon Orbán bukásához fog vezetni. Nem önmagában a fütyülés, hanem általában a tevékenységünk. Én legalábbis ezért dolgozom, ha nem hinném ezt, nem csinálnám. Ha Orbán pártelnökként, saját bandája előtt nyilvánul meg, az nem érdekel. De amikor miniszterelnökként az egész nemzetet kellene képviselnie, akkor menni fogunk, mert abba nekünk is van beleszólásunk.
MN: Miért éppen a fütyülés fog elvezetni Orbán bukásához?
JP: Nem ez az egyetlen eszköz, de ez is egy eszköz. Orbán beszéde alatt is látszott, hogy nagyon régen szembesült azzal, hányan rühellik. Az arcáról, a viselkedéséről lejött, hogy nem ehhez van szokva. Szembesítenünk kell azzal, hogy az ország többsége nem ért egyet a kormányzásával, akárhogy is manipulálja a választási törvényeket. Azt is láttam, hogy nagy igény és fogadókészség van az ilyen akciókra. Mindenkinek elege van már abból, hogy a politikus csak beszél, de nem cselekszik, hogy egy tüntetésnek semmi következménye nincs. Itt az emberek is cselekedni tudtak, még ha a hatalmat nem is döntötték meg, adtak egy visszajelzést, és szerintem ez iszonyú fontos volt nekik.
MN: A fütyüléssel egy időpontban volt egy ellenzéki tüntetés is. Mit szól az ott elhangzottakhoz? Valamiféle választási együttműködés alapjait próbálták lerakni a felszólalók.
JP: Tiszteletben tartjuk a véleményüket, ami egyébként összeegyeztethető a mi álláspontunkkal. Legyenek ők egy listán, leszünk mi is egy listán, aztán majd koordináljuk a választókerületi jelölteket, mert az fontos, hogy mindenhol egy jelölt álljon szemben a Fidesszel. Nem gondolom, hogy az Együttnek közös listát kéne állítania az MSZP-vel vagy a DK-val. 2014-ben megpróbálták – igaz, nélkülem, mert én már akkor sem hittem benne. Nem változott a véleményem.
Teczár Szilárd interjúja a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvasható teljes terjedelmében.
