Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár már tavasszal kihirdette reformprogramjának öt pontját, amiből az egyik a szociális ellátási feladatok leválasztása lenne az egészségügyről. Ez nem jelent mást, mint a krónikus és ápolási ágyak egy részének átadását az egészségügyből a szociális szférába, szakápolási otthonok kialakítását, feladatok és kapacitások átcsoportosítását. (Erről részletesen itt írtunk.) Az eredeti terv szerint ebben az évben háromezer ágy kerülne át a szociális szektorba, az átalakítást azonban többlépcsős folyamatként képzelik el, három év alatt nagyjából tízezer átkerülő ággyal. Ónodi-Szűcs indoklása az volt, hogy a krónikus és ápolási ágyakon fekvő betegek „csak megőrzést igényelnek”, ellátásuk nem az egészségügy feladata, így elképzelése szerint az ehhez szükséges forrás maradna is az egészségügyben. Czibere Károly szociális ügyekért felelős államtitkár az átalakítással egyetért, pluszpénzekre viszont igényt tartana.
| ||
A koncepció szerint a 27 ezer kórházi ágyból a 15 ezer többféle besorolású és színvonalú rehabilitációs ágyhoz és a közel 250 hospice ágyhoz nem nyúlnának, az maradna a kórházaknál, 10-11 ezer ágy viszont, három körben átkerülhetne a szociális szektorhoz, körönként 3-4 ezer ággyal számolva. Első körben a szakápolási otthonokat olyan kórházakban képzelték el kialakítani, ahol a krónikus osztályok külön telephelyen, külön épületben vannak, ezért egyszerűen leválaszthatók. A szakápolási otthonok létrejöttéhez azonban szükség lenne az idősotthonok bevonására és korszerűsítésére, komfortosítására is. A cél, hogy olyan komplex intézmények jöjjenek létre, ami ötvözi a kórházak egészségügyi ellátását és a szociális intézmények komfortját, mentális gondozását, kulturális programjait. A kialakításhoz szükséges forrás nagy részét belső átcsoportosításokkal elő lehetne teremteni, az egészségügynek pedig el kellene fogadnia, hogy ha feladatot ad át a szociális szektornak, akkor valamennyi forrást is át kell vele adnia.
Az első etap már idén júniustól decemberig megvalósult volna. Erről megkérdeztük az Emmit (mind az egészségügyért, mind a szociális ügyekért felelős államtitkárságot), válaszukban konkrétumokat nem írtak, csak annyit, hogy „az a cél, hogy az idősotthonok rendszerében létrejöjjön egy olyan szolgáltatási forma, amely nemcsak szociális gondozást tud biztosítani, hanem az intenzív ápolási szükséglettel rendelkező idősek számára szakápolást is”. Időpontokról, ágyszámokról és várható intézkedésekről azonban semmiféle érdemi információt nem közöltek.
Talán nem véletlenül, úgy tudjuk ugyanis, eddig semmi nem történt, és a 2018-ig tartó ciklus végéig nem is fog. Információink szerint a program hosszú távon nem hal el, elindul majd, de sokkal lassabban, mint ahogy az eredeti terv szólt volna. Az egyszerűen leválasztható kórházi részekhez ugyanis egyelőre nem nyúlnak hozzá, inkább a másik oldalról közelítenek a probléma felé. Vagyis a szociális szféra intézményeit a következő években – EFOP-forrásokból – alakítják át, komfortosítják, illetve újakat építenek, és majd csak ezután csatlakoznak be az egészségügyi intézmények. Várni kell a pályázatok és a közbeszerzések kiírására, a cégek kiválasztására, a zöld- vagy barnamezős projektek megvalósítására, ami eltart legalább 1-2 évig. Az eredeti tervvel viszont már sokkal hamarabb, idén is el lehetett volna kezdeni a projektet. Hogy mikor és hogyan indul be az ágyak átvitele az egészségügyből a szociális szférába, hogy meg tud-e egyezni a két államtitkárság a feladatok és kapacitások átadásáról, és hogy az eredetileg háromévesre tervezett program mikorra tud teljesen megvalósulni, azt nem tudni. Viszont nagyon úgy tűnik, Ónodi-Szűcs öt pontja közül az egyik ebben a ciklusban már nem fog beteljesülni.
