Elakadva – Mi lesz a krónikus ágyak sorsa?

Belpol

Három év alatt nagyjából 10 ezer krónikus és ápolási ágyat adna át az egészségügy a szociális szférának, az eredeti tervek szerint idén ebből már háromezer át is került volna. Olyan kórházak krónikus osztályait alakították volna át szakápolási otthonokká, melyek egyébként is különállóak. Úgy tudjuk, ebből nemhogy idén nem lesz semmi, nagy eséllyel a 2018-as választásokig sem.

Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár már tavasszal kihirdette reformprogramjának öt pontját, amiből az egyik a szociális ellátási feladatok leválasztása lenne az egészségügyről. Ez nem jelent mást, mint a krónikus és ápolási ágyak egy részének átadását az egészségügyből a szociális szférába, szakápolási otthonok kialakítását, feladatok és kapacitások átcsoportosítását. (Erről részletesen itt írtunk.) Az eredeti terv szerint ebben az évben háromezer ágy kerülne át a szociális szektorba, az átalakítást azonban többlépcsős folyamatként képzelik el, három év alatt nagyjából tízezer átkerülő ággyal. Ónodi-Szűcs indoklása az volt, hogy a krónikus és ápolási ágyakon fekvő betegek „csak megőrzést igényelnek”, ellátásuk nem az egészségügy feladata, így elképzelése szerint az ehhez szükséges forrás maradna is az egészségügyben. Czibere Károly szociális ügyekért felelős államtitkár az átalakítással egyetért, pluszpénzekre viszont igényt tartana.

Ónodi-Szűcs

Ónodi-Szűcs

Fotó: MTI

A koncepció szerint a 27 ezer kórházi ágyból a 15 ezer többféle besorolású és színvonalú rehabilitációs ágyhoz és a közel 250 hospice ágyhoz nem nyúlnának, az maradna a kórházaknál, 10-11 ezer ágy viszont, három körben átkerülhetne a szociális szektorhoz, körönként 3-4 ezer ággyal számolva. Első körben a szakápolási otthonokat olyan kórházakban képzelték el kialakítani, ahol a krónikus osztályok külön telephelyen, külön épületben vannak, ezért egyszerűen leválaszthatók. A szakápolási otthonok létrejöttéhez azonban szükség lenne az idősotthonok bevonására és korszerűsítésére, komfortosítására is. A cél, hogy olyan komplex intézmények jöjjenek létre, ami ötvözi a kórházak egészségügyi ellátását és a szociális intézmények komfortját, mentális gondozását, kulturális programjait. A kialakításhoz szükséges forrás nagy részét belső átcsoportosításokkal elő lehetne teremteni, az egészségügynek pedig el kellene fogadnia, hogy ha feladatot ad át a szociális szektornak, akkor valamennyi forrást is át kell vele adnia.

Az első etap már idén júniustól decemberig megvalósult volna. Erről megkérdeztük az Emmit (mind az egészségügyért, mind a szociális ügyekért felelős államtitkárságot), válaszukban konkrétumokat nem írtak, csak annyit, hogy „az a cél, hogy az idősotthonok rendszerében létrejöjjön egy olyan szolgáltatási forma, amely nemcsak szociális gondozást tud biztosítani, hanem az intenzív ápolási szükséglettel rendelkező idősek számára szakápolást is”. Időpontokról, ágyszámokról és várható intézkedésekről azonban semmiféle érdemi információt nem közöltek.

Talán nem véletlenül, úgy tudjuk ugyanis, eddig semmi nem történt, és a 2018-ig tartó ciklus végéig nem is fog. Információink szerint a program hosszú távon nem hal el, elindul majd, de sokkal lassabban, mint ahogy az eredeti terv szólt volna. Az egyszerűen leválasztható kórházi részekhez ugyanis egyelőre nem nyúlnak hozzá, inkább a másik oldalról közelítenek a probléma felé. Vagyis a szociális szféra intézményeit a következő években – EFOP-forrásokból – alakítják át, komfortosítják, illetve újakat építenek, és majd csak ezután csatlakoznak be az egészségügyi intézmények. Várni kell a pályázatok és a közbeszerzések kiírására, a cégek kiválasztására, a zöld- vagy barnamezős projektek megvalósítására, ami eltart legalább 1-2 évig. Az eredeti tervvel viszont már sokkal hamarabb, idén is el lehetett volna kezdeni a projektet. Hogy mikor és hogyan indul be az ágyak átvitele az egészségügyből a szociális szférába, hogy meg tud-e egyezni a két államtitkárság a feladatok és kapacitások átadásáról, és hogy az eredetileg háromévesre tervezett program mikorra tud teljesen megvalósulni, azt nem tudni. Viszont nagyon úgy tűnik, Ónodi-Szűcs öt pontja közül az egyik ebben a ciklusban már nem fog beteljesülni.

Neked ajánljuk

„Félig-meddig röhögtem”

  • Soós Tamás

Rapben ritkán hallani ennyire zavarba ejtő érzelmességet, amelybe mégis rengeteg ön­irónia vegyül. A Take Me Please című, Friss Hús-nagydíjas kisfilmjéről ismert animátor, Hegyi Olivér nemrég adta ki első, punkosan nyers lemezét Sírunk és nevetünk címen, s a korong generációs látleletnek sem utolsó. Ön­ostorozó szövegekről, a harmincpluszosan kezdett rapkarrier előnyeiről, és arról a politikai szakadékról is beszélgettünk, ami a Fidesz-szavazó szülőktől választja el a korosztályát.

Odalent, a fenéken

  • Bacsadi Zsófia

Jimmy McGovern és a BBC háromrészes drámasorozata nem bíbelődik sokat az expozícióval: egyből behajítja nézőjét az addig büntetlen előéletű Mark Cobden (Sean Bean) börtönfelvételi procedúrájába.

Kebabpizza

A podcast a hangzó újságírás gonzója vagy punkja, s hogy ez felszabadító megújulása, vagy épp válságtünete, hovatovább hattyúdala-e az audiozsurnalizmusnak, az továbbra is a befogadói ízlésen múlik. Az mindenesetre kétségtelen, hogy ami izgalom ma ebben a műfajban vagy műnemben lehet, az leginkább a podcast háza táján keresendő.

Verseny, társakkal

A járványadatok ismeretében fölöttébb abszurd és érzéketlen dolog lenne Beethovent megtenni 2020 nagy vesztesének, de tény, hogy a komponista emlékéve jócskán megsínylette a (kultúr)élet leállását.

Helyzetgyakorlatok

  • TPP

Pályaindító film volt a Rengeteg, eredeti, szokatlan, izgalmas. Hét, egymással közvetlenül össze nem függő etűd, hét, visszatérő kört le­író párbeszéd, hét, ítéletalkotó reflexeinket próbára tevő, nyitott befejezésű, ám önmagukba zárult világok találkozásra való képtelenségét megjelenítő szituáció.

„A pénz nem elég”

Megkerülhetetlen gyűjtő, a magyar kultúra egyik legbefolyásosabb szereplője. Egyebek mellett gyűjteményépítésről, a Centre Pompidou akvizíciós bizottságában vitt szerepéről és a Magyar Nemzeti Bank műtárgyvásárlási tanácsadójának a feladatairól kérdeztük.

Pogromok alulnézetből

Apor Péter legfőbb kutatási területe Kelet-Közép-Európa kultúrtörténetének vizsgálata a 20. század második felében, a térség nemzetközi folyamatokban betöltött szerepének áttekintésével kiegészítve.

Városvarázs

  • Sándor Panka

Pelsőczy Réka rendezése felvillantja a lehetőséget, hogy milyen is lenne, ha friss szemmel, turistaként tekinthetnénk Budapestre.

Komisszárkultúra – I. rész

  • Farkas Zsolt

Kulturális hadviselés hosszú távú politikai program- és stratégiajavaslat a „NER” (Orbán-Fidesz) számára, hogyan kell a magyar közintézményrendszer totális bürokratikus fideszesítését betetőzni a kultúra és az oktatás minden résztvevője, és végső soron mindenki gondolkodásának fideszesítésével.

Géppuskával Bodri ellen

Gyakori, hogy a szomszédban kutyás, macskás, netán kígyót tartó ember lakik, de mi a teendő, ha a lakóközösségből valakit sérelem ér? Milyen írott és íratlan szabályok szerint zajlik a kisállatos együttélés a társasházakban?

Eszi, nem eszi

A világon előállított összes élelmiszer egyharmada hulladékká válik, mielőtt a termelőtől a fogyasztóig jutna. Az élelmiszer-pazarlás Magyarországon is jelentős, de jó néhányan vannak, akik megpróbálnak tenni ellene.