Elektronikus könyvtárak: A cédulakatalógusok halála

Az elektronikus könyvtár kifejezés legalább két dolgot takar. Jelenti egyrészt az elektronikus dokumentumok tárát; a másik esetben olyan korszerű informatikai eszközökkel feljavított, "klasszikus" könyvtárról van szó, ahol minden folyamatot számítógéppel csinálnak.

Kultúránk felvirágoztatása céljából Spiró György is feltalálni vélte a megoldást: "lőjük fel" kis hazánk irodalmát az Internetre, és akkor jó lesz (Népszabadság, 1996. június 1.). Lett is perpatvar (http://www.idg.hu/internetto/babel/spiro.html), mert hát a dolog régen fel van találva. A Magyar Elektronikus Könyvtár barátai és szorgos építői elmagyarázták az írónak, mi mennyi. Ezt itt most nem érdemes megismételni: aki nem fér hozzá a hálózathoz, annak minek; aki viszont hozzáfér, keresse fel (http://www. mek.iif.hu), és világos lesz számára minden.

Az elektronikus könyvtár másik jelentése már érdekesebb. A korszerű informatikai eszközökkel feljavított (automatizált) "klasszikus" könyvtárról van szó. Ahol minden könyvtári folyamatot (szerzeményezés, katalogizálás, kölcsönzés, előjegyzés, hosszabbítás, renitens olvasók fenékbe billentése stb.) számítógéppel csinálnak. Lehetőleg ugyanazzal a minden elemében jól működő, egységes rendszerrel ("integrált könyvtári rendszer"). Mindezt megspékelve jó kis CD-ROM-adatbázisokkal (lehetőleg helyi hálózatba pakolva), masszív online kapcsolatokkal sok-sok információforráshoz, adatbázishoz, és persze Internettel. Kis hazánkban sokféle integrált könyvtári rendszert használnak (ALEPH, VOYAGER, TINLIB stb.), de a változatosság gyönyörködtet.

Vegyük például az Országos Műszaki Könyvtárat (OMIKK). Amikor a kedves olvasó beiratkozik, mindjárt kap egy vonalkódos olvasójegyet (mágneskártyára még nem telik, Magyarországon vagyunk), aztán ha kikölcsönöz valamit, a könyvtáros csak fogja a vonalkódleolvasóját, mint egy jobb közértpénztáros, és semmi kartonelőbányászás, rubrikatöltögetés, huzint egyet az olvasójegyen, aztán a könyvön (azon is vonalkód van), és a gép már írja is a katalógusban a példányhoz, hogy kinél van, az olvasók katalógusába az olvasóhoz, hogy mit vett ki, és kinyomul a printerből a dokumentum az összes lényeges tudnivalóval. A gép aztán naponta ellenőrzi, hogy melyik könyv hol van, és ha valaki késlekedni talál a visszahozatallal, ír egy helyes kis büntetőcédulát.

Végeláthatatlan poros katalógusszekrények előtt sem kell már guggolni vagy ágaskodni. A tájékoztatáson csinos 486-osok sorakoznak, azokkal lehet az integrált könyvtári rendszerben (jelen esetben ALEPH) lévő katalógust használni. Egy helyben ülve elérhető minden, ami azelőtt kilométer hosszú cédulakatalógusokban volt. Sőt, a számítógépes katalógus azt is tudja, melyik könyv van éppen kikölcsönözve, nem kell kikérő cédulát írni két példányban, és várni, amíg a könyvtáros visszaér a raktárból az áthúzott cetlivel. Viszont ott helyben a géppel elő lehet jegyeztetni az áhított művet. Továbbá ellenőrizhetjük, mi van nálunk, meghosszabbíttathatjuk a lejárófélben levőket, hacsak valaki közben be nem jelentette, hogy igényt tart rá.

Mindehhez még csak be se kell menni a könyvtárba. Az omk.omikk. hu gép az Interneten is elérhető (login: xopac) a világ bármely pontjáról. Merthogy ez egy OPAC (nyilvános elérésű online katalógus). Ha viszont már belépett az ember, ugyanezt a gépet használhatja másra is. Hozzá vannak kötve ugyanis egy CD-ROM-kezelő szerkentyűhöz, amiben több tucat CD van. Elsősorban műszaki adatbázisok persze, de vannak jogtárak, kézikönyvek, telefonkönyv, miegymás. A zenés-szagos multimédia enciklopédiákért át kell ülni egy másik géphez - hang- és videókártyából még csak egyre futotta. Ha mindez nem elég, fel lehet keresni az online közvetítőt, sok száz adatbázishoz van bemadzagolva világszerte, csak neki sajnos fizetni kell. Jó sokat. Viszont ha nem megyünk be a könyvtárba, akkor sem kell a katalógussal beérni, ott van a Weben az OMIKK-pédzs (http://www.omikk.hu) egy rakás információval, OMIKK-kiadványok szövegeivel (de ez már az elektronikus könyvtár másik jelentéséhez tartozik), és természetesen itt is "be van linkelve" az OPAC.

Magyarországon egyre több könyvtár tud valami hasonlót. A http://pernix.bke.hu/opac.html lapról 25 magyar könyvtár online katalógusára lehet rákattintani a Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskoláétól a zsámbéki katolikus tanítóképzőéig. Olyan pompás katalógusok vannak köztük, mint a JATE, a Műegyetem vagy a Közgáz könyvtáráé. Ezzel a távoli eléréses módszerrel az az egyetlen baj, hogy meg kell ismerkedni egy kicsit az adott rendszerrel, de szerencsére minden tisztességes helyen gondoskodtak használható online helpről. Tessék gondosan átnézni a nyitó oldalt, el fog igazítani! De azok se veszítsék el a reményt, akiknek a számítógépes ismereteik az egérkettyig terjednek! Készülnek már a webes katalógusok. Aki megbirkózik egy WWW-s keresőmasinával (például AltaVista), annak nem lehet többé gondja. A JATE webes katalógusa (http://www.bibl.u-szeged.hu/ opac/homepage.html) nagyon jó, és van már Debrecenben is (http://www. lib.klte.hu/cgi-bin/query.pl).

Egyre több könyvtár elektronizálja magát, és ha nyilvános katalógusuk még nincs, vagy nincs kész, soknak van már ismertetője a Weben, vagy legalább e-mail-címe. A magyar ottlapon (http://www.fsz.bme.hu/hungary/homepage"h.html) vagy a HuDirnál (http://www.hungary.com/Magyar/hudir/Ref/Libraries/) lehet kutakodni utánuk. A magyar könyvtárak és könyvtárosok ugyan csórók, de lelkesek és szorgalmasak. Nagy bánatuk, hogy álmuk, az összes hazai könyvtár virtuális egyesítése még nem látszik túl közelinek. Pedig de szép is lenne! Az olvasó otthon, a gépe előtt ülve bekattintana a Nagy Magyar Általános Egyesített Könyvtárba, és egyetlen katalógusban (ami persze fizikailag sokfele van) megtalálna mindent, ami az ország könyvtáraiban megtalálható. Sőt: kölcsön is kérhetné. Pláne: kapna a gépébe egy másolatot. Netovább: el is olvasná.

Szép álmokat. Altatónak ajánlom a Library of Congress katalógusát (http://lcweb.loc.gov/z3950/gateway.html).

Zsadon Béla

(zsadon [at] omk [dot] omikk [dot] hu)