Elhalasztják a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust

  • Narancs.hu/MTI
  • 2020. április 23.

Belpol

Pedig a kormány sokat költött rá.

Mint ismeretes, a kongresszust idén szeptember 13. és 20. között tartották volna Budapesten. Matteo Bruni szentszéki szóvivő csütörtökön viszont bejelentette, hogy a járvány miatt elhalasztják a rendezvényt, és várhatóan 2021-ben tartják meg.

A vatikáni sajtóközpont vezetője közleménye hangsúlyozta, hogy a döntést Ferenc pápa a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Tanácsával és a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciával közösen hozta meg. Az egy évvel történő halasztást a jelenlegi nemzetközi egészségügyi helyzettel és ennek következményeivel indokolták, a hívők és zarándokok mozgására és gyülekezésére tekintettel.

false

 

Fotó: MTI

A hvg.hu korábban úgy számolt, hogy a kormány eddig több mint 30 milliárd forintot költött a rendezvény megszervezésére. Az esemény azért is fontos a kabinetnek, mert jelentős nemzetközi, diplomáciai sikernek könyvelhették volna el, ha a kongresszus alatt hazánkba látogatott volna a pápa. Márepdig az általában jól értesült vatikáni tudósító, Francesco Grana Twitteren közölte a hírt, miszerint Ferenc pápa elgogadta a szervezők meghívását és a zárónapon Budapestre fog jönni.

Mint ismert, korábban Szikora Róbertet kérték fel az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus arcának, amit örömmel vállalt, már találkozott Erdő Péter bíborossal és Böjte Csaba ferences rendi szerzetessel.

Ne egyenek cukrot! Vegyenek Magyar Narancsot!

Mi minden van a friss számban? Zavar a kommunikációban, zavar a döntéshozatalban. Biztonságos-e megtartani május 4-ével kezdődően az érettségi vizsgákat?Kinek a felelőssége a diákok, a családtagjaik és a pedagógusok egészségének kockáztatása a járványhelyzetben?Teczár Szilárd okos cikkében megszólal Horn György, az AKG igazgatója és Szabó Zsuzsa, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke is.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.