Interjú

„Eljött az idő, hogy mi lépjünk be országos térbe”

Pintér Bence, Győr polgármestere

Belpol

Egy éve van hivatalban Győr polgármestere, akinek fideszes többségű közgyűléssel kell együtt dolgoznia. Tavaly fideszes szakadás is kellett ahhoz, hogy független jelöltként győzzön, a friss mérések szerint már anélkül is esélyes lenne a címre.

Magyar Narancs: Egy ideig újságíróként kollégák voltunk: melyik munka a nehezebb?

Pintér Bence: Várost vezetni. De most van lehetőségem megoldani azokat a problémákat, amelyeket korábban a sajtó oldaláról fogtam meg. Igaz, nem olyan széles lehetőségem, mintha közgyűlési többségem lenne.

MN: A tavaly júniusi eredmények alapján jól jött a Fideszből kiebrudalt korábbi győri polgármester, a szexbotrányába belebukott Borkai Zsolt indulása a fideszes Dézsi Csaba András ellen. Megköszönte már neki a polgármesteri címet?

PB: A győrieknek köszönhetem a győzelmet. Borkai Zsolt nem kevés szavazatot kapott, de alapvetően nem a fideszes tábor megosztottsága okozta a győzelmemet.

MN: Hanem?

PB: A győriek változást akartak. Azt akarták, hogy Dézsi Csaba András távozzon, és az én programom volt szimpatikusabb a legtöbb embernek.

MN: Borkai Zsolt most önkormányzati képviselő, de keveset hallani róla. Konstruktív ellenzéki lett?

PB: Van, hogy egyetért a javaslatainkkal, van, hogy a Fidesz javaslatait szavazza meg. Mindenkinek javaslom, kövesse az élő közvetítéseket, mert a győri közgyűlésben akad Borkai Zsolton túl is érdekes, figyelemre méltó politikus. Az Országgyűlést az elmúlt 15 évben kiüresítette a kétharmaddal kormányzó párt, de most Győrben és Budapesten is visszatértek a téttel bíró, nyílt politikai viták a helyi döntéshozás legfőbb fórumán. Itt dől el, hogy merre is haladnak a városaink.

MN: Azok a pártok, amelyek tavaly támogatták a jelöltségét – a Momentum, az LMP, a helyi MSZP – lassan megszűnnek létezni.

PB: Nagy előnyünk Győrben – a politikai szereplők többségével szemben –, hogy nincs budapesti kötöttségünk, nem korlátoz minket pártközpont sem. Ez már a választás során is érvényesült, most pedig pláne így van. Biztosan akadt olyan választó, akinek fontos volt, hogy ott voltak az akkor még létező ellenzéki pártok, mások pedig ennek ellenére támogattak minket. Ez egy lokálpatrióta csapat, és bár nyilván próbálja az ellenoldal ránk húzni a baloldali jelzőt, a Tiszta Szívvel a Városért frakciója és egyesülete nagyon heterogén, amit a lokálpatriotizmus és az átláthatósághoz való ragaszkodás tart össze.

MN: Mostanra egyre több kifejezetten helyi politikai szövetség kezd alakulni az önkormányzatok körül, hangsúlyosan nem pártokhoz kötődve.

PB: Ez annak a tünete, hogy az országos politikai ellenzék pártszinten haldoklik, leszámítva egy pártot. Érdekes helyzet, Szombathelyen is azt látjuk, hogy Nemény Andrásék (a szombathelyi polgármester – a szerk.) leváltak az országos pártjaikról. Azt gondolom, ez egy átmeneti állapot. A polgármester kollégákkal aktívan beszélgetünk arról, hogy ideje megfordítani a helyzetet: eddig az országos politika lépett be a helyi politikai térbe, most eljött az idő, hogy mi lépjünk be országos térbe, helyből indulva és alulról szerveződve, hogy visszaépítsük az önkormányzatokat, a helyi közösségek autonómiáját a központi hatalommal szemben.

 
Fotó: Szami 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.