„Az Együtt–PM Szövetség sajnálattal veszi tudomásul, hogy a Magyar Szocialista Párt (MSZP) nem fogadta el azt a megállapodást, amelyben a Demokratikus Koalícióval (DK) együtt a három politikai erő a múlt héten, a fővárost érintően megegyezett az őszi önkormányzati választáson való koordinált indulásról. Az Együtt–PM így önállóan indul Budapesten, és önállóan köt kerületi szintű megállapodásokat. (…) A szocialisták ezzel a lépésükkel veszélybe sodorták az ellenzéki erők budapesti megerősödését, és lehetnek olyan nyerhető budapesti kerületek is, amelyekben több demokratikus ellenzéki polgármesterjelölt áll majd szemben a Fidesz jelöltjével. (…) Mindeddig az Együtt–PM átfogó szerződés megkötésére törekedett, és erre a múlt hétfői megállapodás alapján volt is esély, mostantól azonban az önkormányzati választási jelöltállítási időszak kezdetéig kerületi szintű megállapodások megkötése a cél” – az Együtt–PM kedd délben adta ki karcos nyilatkozatát, mivel az MSZP a megszabott határidőig nem írta alá az egy hete tető alá hozott hárompárti megegyezést. A szövegezés – mindenekelőtt „az önkormányzati választási jelöltállítási időszak kezdetéig” kitétel (kiemelés tőlünk) arra utal, hogy a szakítás nem feltétlenül végleges. Más kérdés, hogy a közönség a tavaszi nyögvenyelős, részben emiatt is kudarcos Összefogás-projekt után miként értékeli, hogy egy már véglegesnek hirdetett baloldali megállapodásról derül ki újfent: annyira azért mégsem végleges.
Legyen, ne legyen, legyen…
Miután egy hosszadalmas tárgyalássorozat (lásd: Létharc, Magyar Narancs, 2014. július 17.) végén a múlt hétfőn értelmes és komoly részsikerekkel kecsegtető kompromisszumra jutott a DK, az Együtt–PM és az MSZP a főpolgármester-jelölt személyéről, illetve a koordinált indulásról (azaz arról, hogy az egyéni választókörzetekben és 16 kerületben a polgármesterségért nem indulnak egymás ellen), hozzávetőlegesen minden páratlan órában kaptunk újabb hírt arról, hogy éppen kinek (főleg a szocialistáknak) mi baja a megállapodással. A kedélyek péntekre valamelyest csillapodtak, mivel az MSZP fővárosi küldöttgyűlése áldását adta a dokumentumra. A nagy megnyugvás persze alig néhány óráig tartott, hiszen kiderült, egyes kerületek szocialistái a megállapodás szövegét afféle iránymutatásnak tekintik csupán. Falus Ferenc személyével (főpolgármester-jelölt) nincs gondjuk, és bár kezdetben érzékelhető volt némi pampogás elsősorban a kőbányai és zuglói polgármesterjelölt személye miatt (a megegyezés értelmében előbbi kerületben a DK-s Élő Norbert, utóbbiban az Együtt–PM-es Karácsony Gergely indul), valódi konfliktushelyzet három fővárosi kerület (III., XIII., XIV.) hét egyéni önkormányzati körzete miatt alakult ki. A kompromisszum egészéhez képest ez lényegtelen problémának tűnhet, ám a DK és főleg az Együtt–PM (őket érinti érzékenyebben a szocialisták akadékoskodása) bekeményített, mondván, a megállapodás egységes csomagként kezelendő, annak egyes elemei külön-külön már nem buzerálhatók. Nyilatkozataik szerint egyébként azon akadtak ki a leginkább, hogy az MSZP egy már lezárt tárgyalási folyamat eredményét írta át önkényesen.
Az Együtt–PM keddi nyilatkozata mindenesetre azt mutatja, nem a levegőbe beszéltek. Határozottságuk érthető, hiszen a legnagyobb gondok Zugló miatt voltak, ahol pedig polgármesterjelöltjük jó eséllyel indulhatna a győzelemért. Az ottani szocialisták Karácsony polgármester-jelöltségének „lenyelését” azzal kívánják kompenzálni, hogy az egyéni körzeteknek a hárompárti megállapodásban lefektetett fölosztását (8 MSZP-, 3 Együtt-, 3 DK- és egy független induló) megváltoztatva inkább 12 egyéni jelöltséget karmolnának maguknak. Tény, a tisztán zuglói egyéni országgyűlési választókerületben az MSZP helyi erős embere, a korábban a Vas megyei igen kalandos, bűncselekménygyanúval színesített szervezetbővítéssel is kapcsolatba hozott Tóth Csaba tavasszal magabiztosan győzte le a fideszes Papcsák Ferencet (Zugló jelenlegi polgármesterét). A közös lista miatt ugyanakkor az összefogásban részt vevő pártok támogatottságáról az a választás nem nyújtott információt. A májusi EP-választáson viszont az MSZP, az Együtt–PM és a DK külön listával szerepelt, és a kerületben az országos átlagnál jóval nagyobb (40 százalékot is meghaladó) részvétel mellett a három baloldali párt közül az Együtt–PM teljesített a legjobban (14,79 százalék), és az MSZP-t (12,13) a DK is megelőzte (13,87). Innen nézve Karácsony Gergely jelöltsége (aki tavasszal bár veszített az országgyűlési választáson, választókörzetének zuglói részében többet kapott fideszes ellenfelénél), valamint az Együtt–PM és a DK által eredetileg kialkudott 3-3 egyéni önkormányzati képviselőjelölti pozíció reálisnak tűnik. Annál is inkább, mert a 8 szocialista jelöltséggel a partnerek elismerik, hogy szervezettségben egyelőre nem veszik föl a versenyt az MSZP-vel.
Fordított a helyzet egy másik vitás kerületben, a XIII.-ban, ahol az MSZP a számára katasztrofálisnak bizonyult 2010-es évben is fölényesen győzött mind az országgyűlési, mind az önkormányzati választásokon. Tóth József polgármester újraindulását senki nem kérdőjelezte meg, ám a DK és az Együtt–PM kezdeti próbálkozása az angyalföldi-újlipótvárosi egyéni körzetek egyenlő felosztására (5-5-5) okkal akasztotta ki a helyi szocialistákat. A helyi erőviszonyok ismeretében Tóthék 11-2-2-es ajánlata reálisnak tekinthető, és információink szerint a másik két párt ezt már el is fogadná.
Fél szemmel a másikat
De miről árulkodik a baloldali ellenzék keddre komolyra fordult ellentéte? Elsősorban a fővárosi MSZP szervezeti gondjairól, ugyanis a párt frissen választott fővárosi vezetésén néhány kerület egyszerűen átlépett. Az, hogy Kunhalmi Ágnes budapesti elnöknek naponta kellett nagy nyilvánosság előtt magyarázkodni a párthierarchiában alatta lévő társai miatt, további érdekfeszítő belső küzdelmeket vetít előre.
Másrészt a mostani tárgyalásokkal előkerült tucatnyi érdekellentét logikusan következik a baloldali-liberális szavazóbázis széthullását és a baloldal legnagyobb pártjának összeomlását követő mozgásokból. A folyamat kimenetele – hogy a három párt valamelyikének vagy egy még nem is körvonalazódó új erőnek sikerül-e alternatívát kínálni Magyarország romlásának megállítására – egyelőre megjósolhatatlan. Per pillanat a megmaradt szavazókért, a baloldali erőviszonyok átrendezéséért zajló küzdelmet látjuk. A DK és az Együtt–PM számára a megkapaszkodás (méltán üldözendő kifejezéssel: a társadalmi „beágyazódás”) miatt létkérdés, hogy komoly önkormányzati pozíciókat szerezzen, az MSZP-nek meg azért, hogy elkerülje az MDF és az SZDSZ végzetét. Egymás rovására kell erősödniük, miközben előrelépni az új választási szabályok miatt csak közösen képesek – ebben áll a politikai baloldal számára egyelőre feloldhatatlan dilemma. A Fővárosi Közgyűlés választási szabályainak idei átírása ráadásul végletesen leszűkítette a mozgásterüket: a 33 közgyűlési helyből 23 a nyertes polgármestereké, 9 a kompenzációs listákról bekerülteké, egy a főpolgármesteré. A főváros, valamint a kerületek irányításának a megszerzésére – és ezzel a három párt legalább időleges megerősödésére – más út nincs tehát. Kérdés, hogy ezt mindegyik párt központjában és kerületi irodájában belátják-e.
Ha az MSZP a vitás kérdésekben nem jut dűlőre az Együtt–PM-mel és a DK-val, utóbbi kettő információink szerint a páros koordinált indulás mellett dönt. Ez esetben kerületi szinten – ahogyan arra az idézett Együtt-nyilatkozat is utal – megegyezhet helyi szocialistákkal, de a legtöbb helyen várható felállás – fideszes, Együtt–DK-s, szocialista, LMP-s, jobbikos indulók egymás ellen – összességében a Fidesznek kedvez.
Éppen ezért, bár lapzártakor is élénk kardcsörtetés hallik az Együtt–PM, a Demokratikus Koalíció és az MSZP székháza felől, a keddinél nagyobb dráma már nem valószínű. Az egyezség végleges fölrúgása ugyanis olyan mértékű csőlátásról árulkodna, ami még jelenlegi zilált állapotában is meglepő lenne a baloldaltól.
