Mit adott nekünk a KDNP?

Eloldozva

Belpol

A KDNP mindig társutasként volt kormányon, s bornírt ötletei miatt mindig a nagy testvéreket hülyézték helyette. Most arra büszke, hogy mindent megvalósított, amit akart. Huszonöt éve matat a parlamentben, s fel sem fogjuk, hogy – különösen az utóbbi években – mennyi mindent tukmált ránk.

A rendszerváltás utáni első parlamenti ciklusban sok lapot nem osztottak a kereszténydemokra­táknak – részint azért, mert a kereszténydemokrácia akkori vezető ereje a legnagyobb párt, az MDF volt. A kistestvérpárt legnagyobb sikere pedig igen ellentmondásos lett: az egyházak autonómiájára hivatkozva kiküzdötte, hogy a vezetőikre ne vonatkozzanak az ügy­nöktörvény általános szabályai, és a spiclikérdést az egyházak házon belül intézhessék el (el is sikálták rendesen). Az egyházak különleges elbánásban részesültek egykori ingatlanjaik visszaszerzésekor is, hiszen – szemben a zaklatott, kárpótlási jegyekkel torzított eljárással – ők simán reprivatizálhattak. A folyamatot aztán mégsem a kereszténydemokraták, hanem Horn Gyula vitte tökélyre, aki – az SZDSZ ellenkezése dacára – megkötötte a vatikáni szerződést, amivel egyértelműen a katolikus egyház nyerte a legtöbbet.

A megmaradás útja

1996 után jó ideig cudar idők jöttek: a KDNP ellenzékben, pontosabban ex lex állapotban volt.
A kölcsönös feljelentgetésekbe és kizárásokba torkolló belső ellen­tétek miatt az Országgyűlésben nem is a KDNP volt jelen akkoriban, hanem a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség tagjai (Semjén Zsoltot kivéve, aki nem lépett be az MKDSZ-be), mégpedig a Fidesz-frakcióba ékelődve. Jogi integritását a KDNP csak a 2002-ben indult parlamenti ciklusban nyerte vissza, de változatlanul a Fidesz segédcsapata és a Fidesz-frakció része maradt. Országgyűlési pozícióját 2006 óta csakis a Fidesznek köszönheti; viszont nem egy esetben volt fideszeseket „neveztek ki” kereszténydemokrata képviselőjelöltnek, majd képviselőnek, vagy éppen a KDNP által delegált kuratóriumi tagoknak.

A „kereszténydemokrata” brandért cserébe viszont lényegében szabad kezet kaptak Orbán Viktortól, amit nemcsak Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessé emelése és legfőbb „nemzetpolitikussá” stilizálása jelez, hanem a különféle KDNP-s (eredetileg többnyire a Fidesz által is kinevetett) ötletek fideszes felkarolása is. Létrejött egyfajta munkamegosztás: egyes témákat a koalíciós partnernél jóval erőteljesebben nyomat a KDNP. A saját sikerüknek érzik, hogy a számukra eleve tetszetős becenevű „húsvéti alkotmányban” a preambulum helyébe lépett Nemzeti hitvallás hangsúlyozza a kereszténység „nemzetmegtartó szerepét”. Vagy a szintén e helyütt deklarált tézist, miszerint „tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét”.

 

Nevelni, nevelni, nevelni

A KDNP-nek rögeszméje, hogy nem közoktatásra, hanem köznevelésre van szükség. Ennek je­gyé­ben játszottak jelentékeny szerepet a magyar közoktatás szétverésében. Tetszik nekik az iskolarendőr és az iskolán kívüli rendőr, aki fülön csípi a lógós nebulókat. A köznevelési törvényben éppenséggel a tanuló kötelezettségei közt szerepel, hogy az általános iskolásnak délután négyig bent kell lennie a suliban, tanórákon, egyéb foglalkozásokon. A vallásoktatás
– vagy a helyette választható erkölcstan – ma már kötelező. Mondanánk, hogy ez a kisebb kártevések közé tartozik, de nem. Különösen, hogy egy településen már nem kötelező legalább egy állami általános iskola fenntartása, és hogy egyes önkormányzatok az iskolát – finanszírozási kényszer­okok miatt – valamelyik egyházhoz menekítették. Azonban más speciális pozíciójú fenntartóhoz
– nemzetiségi önkormányzatok, magániskolák – hasonlóan az egyházi iskolákra is egyedi szabályok vonatkoznak. Így az „kikötheti valamely vallás, világnézet elfogadását, és ezt felvételi eljárás keretében vizsgálhatja”, avagy „a pedagógusok és egyéb munkavállalók alkalmazása során világnézeti és hitéleti szempontokat érvényesíthet, alkalmazási feltételként írhat elő”.

Óvodát (még) tarthat fenn önkormányzat. Viszont már a kis­ded­óvó is köteles – a rendelkezésére álló eszközökkel – a (még) fakultatív hitoktatáshoz megteremteni a feltételeket.

A társadalom alapsejtje

A KDNP a kisgazdáktól kölcsönvett jelmondat – „Isten, haza, család” – jegyében alakítja a magyar jövőt. A család az ő értelmezésükben egykeresős modell, hagyományos női szerepekkel, jó esetben főállású anyával, a tűzhely melegével, vasárnapi misével. Semjén Zsolt – még „az elmúlt nyolc év” idején – a Jövőnk esélye a gyermek című politikai vitában fejtette ki pártja alapállását: „A Kereszténydemokrata Néppárt – egyedüliként a magyar politika történetében – alapítása óta tudatosan és következetesen a természetjog alapján áll. Meggyőződésünk az, hogy a parlament csak olyan törvényt hozhat, amely levezethető a természet rendjéből, vagy legalábbis nem ellentétes azzal. (…) A társadalom a közösségek közössége, nem pedig individuumok eklektikus halmaza. Természetesen lehet, hogy valaki nem családban él természetes vagy akár természetfölötti okból, de a társadalom a természet rendje szerint családokból áll és a családokra épül.” A kereszténydemokrácia másik hazai oszlopa, Harrach Péter azt nehezményezte egy 2004-es parlamenti felszólalásában, hogy az aktuálisan tárgyalt törvénytervezet „nem különböz­teti meg a brutalitást a szülői taslitól”. A távoltartási törvény vitájában így háborgott: „Otthonon belüli erőszakról, nők elleni erőszakról, gyermekek elleni erőszakról, magánéletben elkövetett erőszakról vagy bármiről beszélünk, de a család sokkal pozitívabb fogalom annál, hogy ezekkel a brutalitásokkal lejárassuk. Ha megjelent volna egy marslakó ma Magyarországon, és bekapcsolja a televíziót, az utóbbi hónapokban azt mondta volna: megismertem a családot mint fogalmat, az a hely, ahol megerőszakolják és megverik az embert.”

A KDNP az egyenes ági rokonságot nevezi családnak. Az élet­társi viszonyról alig vesz tudomást, a meleg párokról nem is beszélve. Azaz dehogynem, hiszen a leszbikusok – mily’ tréfás is a természet! – akár szülhetnek is, aztán máris család lesz anyából, gyerekből, még a kereszténydemokrata felfogás szerint is. A homoszexuálisok hivatalos frigyének lehetetlenségét azért – fideszes rábólintással – (alap)törvénybe vésették. „Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját. A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony.” Továbbá a „családok védelmét sarkalatos törvény szabályozza”. Ennek tervezetét a KDNP terjesztette be. Egyebek mellett igen mulatságos követelményeket is elő­írnak – a gyerekeknek. „A kiskorú gyermek kötelessége, hogy – korának és fejlettségének megfelelően – tartózkodjék az egészségét károsító életmódtól, valamint gondozása és nevelése érdekében szülőjével együttműködjön.”

Mindeközben folyamatosan aggódnak a népességfogyás miatt. Ám csak ésszerűen. Ismét Harrach Péter frakcióvezetőtől – egykori családügyi minisztertől – idézünk, még abból az időből, amikor a szocialisták segélyezési politikáját ostorozta: „Egy férfi, aki egész nap otthon lógatja a lábát, megkérdezte korán kelő szomszédját: mennyit keresel? Az illető kicsit szégyenkezve vallotta be az összeget. A láblógató az arcába nevetett, és azt mondta: amíg te gályázol, én gyereket nemzek – nem így mondta, persze –, és többet keresek, mint te. Milyen élete lesz annak a gyereknek, akit azért vállalnak a szülei, hogy ne kelljen dolgozniuk?”

 

Irgalmasság

De nem csak a „megélhetési gyerekszülés” nincs ínyükre; most például, talán a keresztényi könyörületesség jegyében, beálltak Rogán Antal és más fideszesek mögé, akik politikai vitát kezdeményeztek az Országgyűlésben „Magyarországnak nincs szüksége megélhetési bevándorlókra” címmel; és egyetlen rossz szavuk sincs az ez irányú „nemzeti konzultációról” sem.

A halálbüntetésről éppenséggel van. Nem hallgathatnak, hiszen korábban többször kijelentették: elvi okokból ellenzik. Ezt az Orbán Viktor „ellenében” elsőként frontvonalba küldött Rétvári Bence megerősítette. Egyidejűleg, kompenzálásként, felmondta a leckét a büntető törvénykönyv szigorításáról. Semjén Zsolt pártelnök azt közölte a minap, hogy amennyiben a magáncsőd intézményét bevezetik, akkor a KDNP összes célja teljesül. Mi azért kapásból mondunk egyet, ami mégsem: az egyházi esküvő. Pedig éppen Semjén lobbizott érte, még helyettes államtitkárként. Egyértelműen szorgalmazták a közvetlen köztársaságielnök-választást is; ez mostanság már kockázatos lenne.

Ennyire erős volna a KDNP? Dehogy. Inkább arról van szó, hogy ami a KDNP, az ma már a Fidesz is. Meg arról, hogy amit a KDNP akar, annak minimum egybe kell vágnia Orbán Viktor véleményével. Vagy ha nem, hát Orbánt ne érdekelje a téma, mert akkor is szabad a gazda. Utóbbira jó példa az, ahogyan odadobta az oktatásügyet a KDNP-nek. (A miniszterelnököt csak az foglalkoztatta, hogy mindennap legyen tornaóra, ezt közölte is. Lett is, papíron mindenképpen.) Ha pedig nagy ritkán tétre menően mentek szembe, Orbán porrá zúzta őket. A KDNP által kidolgozott, az elfogadotthoz képest méltányosnak is nevezhető (bár „osztályozást” is tartalmazó) egyházügyi törvényjavaslatot a Fidesz minden további nélkül széttrancsírozta.

 

A nagy projekt

A szabad vasárnap azonban ízig-vérig KDNP-projekt. (Ahogyan a Szabad egy táncra? című párválasztós, röhejes, kudarcba fulladt bulisorozat is az volt.) A vasárnapi boltbezárást már 2007-ben bedobták a köztudatba: „Mit is jelent ez a kérés, ez az igény? – vezette föl a témát Harrach Péter akkor az Országgyűlésben. – Azt, hogy a vasárnap legyen a családé, a barátoké és a pihenésé. És tegyük hozzá azt, hogy ennél többet jelent a hívő ember számára. Nem lehet a vasárnapi pihenőnapot egy másik nappal pótolni, mert egy társadalmi szükségletet elégít ki; a családtagok és a barátok történetesen nem vasárnap dolgoznak.” Aztán 2009-ben újra előhozták a témát. Az akkori parlament ugyancsak elhajtotta őket. Amúgy 2007-ben szinte szóról szóra ugyanazt mondta a KDNP, mint mostanában – eleinte. Aztán rákanyarodtak a kereskedelmi dolgozókra, az ő családjaikért kezdtek aggódni. Igaz, erre a korábbiakban is hivatkoztak, mégis mókás, hogy szakszervezetesdit mímel a koalíció. Pedig – akármit is mondanak – a KDNP részéről ez kőkemény vallási ihletettségű javaslat volt. Amit persze gyengít, hogy éppen adventi időszakban engedélyezik a multiknak is a vasárnapi nyitvatartást.

A szabad vasárnaptól a Fidesz eleinte húzódozott. Végül nyilván Orbán Viktor szava döntött: egy ideig hagyta, hogy párttársai összevissza ellenezzék az ötletet, majd egyszer csak fordult az álláspont. Vajon miért? Hogy ne ­legyen durcás a szövetséges? Amit jobb elkerülni, hiszen a parla­menti kétharmad elveszítésével egyre nagyobb a szükség a KDNP-képviselőkre. Van, aki ezt inkább azzal magyarázza, hogy Orbán Viktor egyre jobban beleéli magát vallásosságába, hiszen a vasárnapi zárva tartást – mondta valaki más – a kereszténydemokraták „nem nyomatták jobban, mint máskor”. Igaz, Orbán egy­előre azt kérte, hogy a vasárnapi programhoz a kereszténydemokraták ne adjanak életvezetési tanácsot az embereknek.

Majd a következő ciklusban.

Ennyiért csinálják

2010 és 2014 között állami, önkormányzati meg­bízatásából, tisztségéből jó néhány kereszténydemokrata képviselő havi egymillió forint feletti javadalmat élvezett. Voltak szép számmal olyanok is a frakcióban, akik ha el nem érték is, erősen közelítették a milliót.

A 2014 utáni új helyzetben, az átalakított szabályok miatt (funkcióhalmozás korlátozása, átalakított tiszteletdíjrendszer, összeférhetetlenség szigorítása) sem szegényednek el. Csupán a hatalmi szférát vizsgálva a most legkevesebbet kereső kereszténydemokrata képviselők (Firtl Mátyás, Hargitai János, Hoffmann Rózsa) 897 453 forintot kapnak. Ez sem kevés, különösen, ha Hoffmann Rózsa igényli a nyugdíját, ami államtitkárként nem járt neki, szimpla képviselőként azonban felveheti (kizárólag a parlamentben szolgáló túlkoros kollégái úgyszintén). Mindenképp a milliós javadalmúak ­kategóriájába sorolható 997 170 forintjával Földi László, Móring József Attila, Rubovszky György, Szászfalvi László és Vejkey Imre. Oda tartozik a 16 fős frakció vezetője, Harrach Péter, és az Országgyűlés egyik alelnöke, Latorcai János, 1 296 321 forinttal. Az államtitkárok (Aradszki András, Simicskó István, Rétvári Bence, Soltész Miklós) 224 363 fo­rintos parlamenti honoráriuma mellé alapesetben
997 ezer forint kormányzati illetmény járul. Seszták Mikós miniszteri javadalma 1 101 900 forint, Semjén Zsolté ugyanennyi.

A parlamenti létszám csökkentése után Orbán Viktor a többi volt kereszténydemokrata képviselőt sem hagyta az út szélén, ha adott esetben csökkent is a jövedelmük. Salamon László alkotmánybíró lett, Nagy Andor tel-avivi nagykövet, Lukács Tamás a Független Rendészeti Panasztestület elnöke, Spaller Endre a Nemzeti Innovációs Hivatal vezetője. Kalmár Ferenc Andrást 2015. április 1-jétől Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri biztossá nevezte ki Szijjártó Péter. Tarnai Richárd, aki a Pest Megyei Kormányhivatal vezetője 2011 óta, csak e tisztségét viseli. Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes, Seszták Oszkár a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke maradt. Pálffy Istvánnak is dobtak mentőövet: az MTVA visszavette. Három hetvenen túli képviselő pedig akár ténylegesen is nyugdíjba vonulhatott.

Figyelmébe ajánljuk

A kávékapszula környezettudatos szemmel

  • Fizetett tartalom

A kávékapszula rendkívüli népszerűsége világszerte kétségtelen, ám a kényelmes és gyors kávézás mögött rejlő környezeti, gazdasági és társadalmi kérdések kevésbé kerülnek reflektorfénybe. Az alábbi írásunkban ezeket a fontos aspektusokat vizsgáljuk meg, hogy egy átfogó képet kapjunk a modern kávéfogyasztás egyik legmeghatározóbb trendjéről.

6 téma, ami ma már egyre kevésbé számít tabunak

  • Fizetett tartalom

A társadalom folyamatosan változik: átalakul, hogy milyen eszközöket használunk, hogy milyen elfoglaltságaink vannak a mindennapokban, hogy milyen tempóban éljük az életünket – és persze az is, hogy milyen témákat beszélünk meg nyíltan. Kétségtelen, hogy embere – és persze kultúrája – válogatja, mi számít tabunak és mi nem, de általánosságban azt láthatjuk, hogy a világ soha nem volt annyira nyitott és szabadelvű, mint ma.

Így válasszunk széket ülőmunkához

  • Fizetett tartalom

Az ülőmunka ugyan kényelmesnek tűnhet, viszont óriási terhet róhat az ízületeinkre és izmainkra is. Éppen ezért ajánlott egy valóban komfortos szék mellett dönteni, hogy még az igazán hosszú munkaórák után se fájjon a gerincünk vagy a derekunk. Hogyan érdemes széket választani az igényeinkhez mérten? Mutatjuk a pontos válaszokat!