A multik és a Pride-hónap

Éltanulók

Belpol

Az elmúlt években Magyarországon is részben marketinges buli lett a Budapest Pride, ám most, hogy a kormány betiltaná a felvonulást, elkezdtek mellőle eltűnni a multik. Úgy tűnik, idén a legnagyobb látható partner Budapest önkormányzata lesz.

A Fidesz sokféleképpen közölte Lázár Jánostól kezdve Kubatov Gáboron át Orbán Viktorig – utóbbi a hétvégén a bécsi Pride-on készült fotók láttán szörnyülködött –, hogy a budapesti Pride-felvonulást betiltottnak tekinti. Ennek megfelelően viselkedik a fővárosi rendőrség (BRFK) is, amely június közepére három verzióban is betiltotta a felvonulást – az első két döntést ugyanis sikeresen támadták meg a Kúrián. A törvény szerint utólag, kamerák segítségével lehet büntetni az LMBTQ-közösség és támogatóinak évi rendes menetét – csekket küldeni mégis emberbarátibb, ugye, mint rendőrökkel szétveretni ártalmatlan sétálókat –, a rendőrség pedig cinikus módon egy lóversenypályát javasolt a szervezőknek a belváros helyett a június 28-i felvonulásra. Miközben sokan azon vitatkoznak, hogy ez egy újabb kommunikációs gumicsont, avagy a gyülekezési jog diszkriminatív csorbítása további lépés a nyílt önkényuralom felé, a Pride-on eddig szép számban felvonuló cégek támogatásai az idén látványosan elapadtak. Ennek a magyar törvény épp úgy oka, mint a megváltozott nemzetközi széljárás: Donald Trump második elnöki ciklusával együtt az Egyesült Államokra fókuszáló multik is elkezdték leépíteni sokszínűségi programjaikat. Tavaly még tematikus hónapot is szerveztek a Pride-ot üdvözlendő – az idén ezek a programok mentek a kukába a szivárvánnyal együtt.

A fele sem

A Budapest Pride-ot szervező Szivárvány Misszió Alapítvány az elmúlt években nyugati mintára próbálta tető alá hozni a felvonulást: sok céges támogatót vontak be, az adományokat beleforgatták a programok finanszírozásába. „Ez az összeg az utóbbi években növekedett, az idei évre viszont nagyon nagyot zuhant a támogatás és az érdeklődés is” – mondta a Narancsnak Hegedűs Máté, a Budapest Pride szóvivője. Bár ők továbbra is úgy tekintik, hogy nincs betiltva a rendezvény, a cégek elijesztéséhez elegendő volt az Orbán-évértékelő óta szinte napi gyakoriságú kormányzati üzengetés. „Tavalyi támogatóink egy része még csak nem is reagált, amikor kerestük őket az idén” – mondta Hegedűs, aki szerint kevesebb, mint felére csökkent a látható támogatók száma. A szóvivő szerint ugyanakkor több cég pusztán jó szándékból, bármiféle megjelenési igény nélkül bejelentkezett adományozással, és magánadományokból is több jött. „Inkább a nagy brandek léptek vissza, de azt látjuk, hogy Trump bejelentéseire ezek a csoportok reagáltak Amerikában is a leggyorsabban. Viszont sok kisebb brand keres meg minket azzal, hogy mondjuk kitűzőket vagy zoknit árulnak, és annak a bevételéből adományoznak nekünk.”

A Pride szervezőihez hasonlóan lapunk is azzal szembesült, hogy a korábban a sokszínűség mint alapérték mellett kampányoló multik jelentős része válaszra sem méltatta a Pride kapcsán feltett kérdéseinket. Az okok bizonyára sokfélék: a különböző multi cégeknél dolgozó forrásaink szerint néhány helyen még örülnek is annak, hogy végre nem „kell” foglalkozni ezzel az egésszel. Érdemes megjegyezni, hogy bár sokan szeretik azt hinni, hogy a multinacionális vállalatok komolyan veszik világjobbító célzatú kampányaikat, ezeket a legtöbbször az emiatt várható haszon motiválja. Egy melegfelvonulás támogatása pedig azok számára pozitív üzenet, akiket ezek a cégek nagyon el akarnak érni: a jól képzett, fizetőképes városi fiatalok köre, amely személyes érintettség nélkül is jellemzően fontosnak tartja az emberi jogi kérdéseket. Amikor a Coca-Cola 2019-ben a Fidesz felső szintjéig elérő balhét robbantott ki azzal, hogy egy férfi párt is rátett a szerelmet tárgyazó nyári plakátkampányára, jól felmérte a közönséget: azon a nyáron Magyarországon a felvilágosultság szimbóluma lett a márka, miközben a bojkottot hirdetők jelentős része valószínűleg amúgy sem az ő termékeiket fogyasztotta – azóta pedig amúgy is elfelejtették az egészet. A cég tehát nagy kockázatot nem vállalt, hiszen minden felmérés a birtokukban volt ahhoz, hogy tisztában legyenek vele: a magyar társadalom számukra üzletileg fontos része nem homofób – nem véletlenül nem Szaúd-Arábiában vittek ilyen plakátkampányt. Ezen a nyáron a Coca-Cola is az egyike volt azon cégeknek, amelyek érdeklődésünkre lapzártánkig nem válaszoltak (igaz, a vállalat már az utóbbi néhány évben sem volt jelen a Pride-on).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.