Május végén még spekulációnak minősítette távozása hírét Hatvani György, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) energetikai helyettes államtitkára, egy hónappal később azonban lényegében elküldték a tárcától a 65 éves szakembert. A hivatalos verzió szerint a strukturális átalakítás után nem maradt számára hely, hiszen az új felállásban szakállamtitkárként Felsmann Balázs felügyeli a közlekedési, az energetikai és az informatikai területet.
Hatvanit a szektort ma idehaza leginkább foglalkoztató kérdésben, a piacnyitásban mérsékeltnek és fontolva haladónak tartják. A nem állami cégek szakemberei egyenesen "old school"-nak, akit "nem éppen korszerű szemlélet" jellemez. Döntéshozói nimbusza tavaly alaposan megtépázódott, hiszen végső soron az ő nevéhez köthető az államnak (illetve a szénfilléreken keresztül a fogyasztóknak) mintegy 80 milliárd forintjába kerülő vértesi szénerőmű további működtetése, őt terheli a döntés-előkészítés legfelsőbb szintjén a szélerőműparkok engedélyezése körüli botrány, és az e helyzet kialakulását közvetlenül előidéző jogszabály-módosítások (a 2005. évi villamosenergia-törvény, illetve végrehajtási rendeletei) mikéntje is.
Többször megírtuk: az áramszektor egészének mozgásirányát ma is alapvetően a Magyar Villamos Művek (MVM) határozza meg, a minisztérium politikai és szakmai erőfölény híján, iránymutatás helyett inkább csak sodródik (lásd: Áramütés szélcsendben, Magyar Narancs, 2005. november 13. és Integrált függetlenség, 2006. február 2.). Arról is szóltunk, hogy a szektorra leginkább hatással lévő szakmai gerontokrácia miként kötődik a céghez és az MSZP-hez, s hogy e vezetők az utóbbi évek baklövéseit lényegében következmény nélkül úszták meg. (A megmaradás elve, Magyar Narancs, 2006. május 11.). Nem meglepő tehát, hogy Hatvani György az elmúlt néhány hónapban sem maradt vonalon kívül. Előbb a Magyar Szénhidrogén Készletezési Szövetség egyik részvénytársaságának lett az elnöke, majd augusztus végén az MVM ékkövének tartott Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító Zrt. (Mavir) elnökévé választották. E posztra ráadásul nem is valamiféle üresedés miatt került, hisz a rendszerirányítás doyenjének számító Tombor Antal a Mavirban régóta elnök-vezérigazgatóként dolgozott. Tombor posztja szétválasztásáról nem nyilatkozott lapunknak, de megerősítette: még az idén visszavonul. A 2006. januárban visszaintegrált rendszerirányító, a Mavir központi szereplőjévé vált az áramszektornak, mivel a kereskedelmi szerződéseken keresztül minden piaci szereplő lapjába belelát - éppen ezért nem mindegy, ki lesz Tombor utóda és Hatvani vezetőtársa.
Nem valószínű, de elvileg nem elképzelhetetlen, hogy Hatvani Györgyöt a kormány küldte az MVM-be. Például azért, hogy záros határidőn belül segítse előkészíteni a cég részleges vagy teljes privatizációját. (Még akkor is, ha a szocialisták erőteljesen felháborodtak Kóka János minapi, cégeladást feszegető kijelentésein - lásd cikkünket a 14-15. oldalon). Az MVM holdinggá szervezése éppúgy jelentheti az egyes részek eladásának előkészítését, ahogy azt is, hogy az MVM EU-kompatibilissá tételének előkészületei zajlanak.
Nagy idők, nagy emberek
Elvileg két megoldás lehetséges: tőzsdére vinni az MVM-et, illetve eladni stratégiai befektetőnek. Az előbbihez először anyagilag stabilizálni kellene a céget, csakhogy erre sem a lyukas államkassza, sem a hazai és uniós versenyfelügyeleti szervek vigyázó tekintete nem nyújt tiszta lehetőséget. A nagy stratégiai befektető keresésének terve viszont azért problémás, mert az oroszokat hozná képbe (akik bevallottan energiastratégiai célpontként tekintenek ránk), s ez a tőlük való energiafüggést erősítené.
Bár a Gazdasági Versenyhivatal szektorelemzésében kimutatta, hogy modellváltásra van szükség - amihez a Magyar Energia Hivatal már tavasszal ismertette a javaslatát -, az MVM nem változtatott semmin, ami lényeges. Ebben az olvasatban a Hatvani György-Kocsis István páros (utóbbi az MVM Zrt. vezérigazgatója) akár az SZDSZ-es minisztérium akaratával szembeni lépésekhez is elég erős lehet. Pláne, hogy a minisztériumban továbbra sem látszik az a csapat, amely képes lenne jobb belátásra bírni az "öregeket". A GKM erőtlenségét jól mutatja, hogy ma már senki nem beszél arról a többmilliárdos profitcsökkentésről, amit a választások előtt a villamos erőművek a miniszternek felajánlottak, vagy az új, EU-konform energiastratégiai alapnak nyersanyagul szánt, összesen több mint 1000 oldalnyi tanulmányról. Nemrég abból sem lett botrány, hogy miközben az EU a hosszú távú szerződések miatt valószínűleg rövidesen elmeszeli az országot (a vizsgálat eredménye 2007 májusáig meglesz), Kapolyi László újabb ilyen jellegű megállapodást írt alá. A hatalmi súlyok közti különbséget és a helyzet fonákságát szemlélteti az is, hogy miközben Draskovics Tibor kormánybiztosi megbízást kapott a miniszterelnöktől, az egyelőre fel sem merült, hogy emiatt megváljék az MVM elnöki székétől. A volt pénzügyminiszter ebbéli szándékáról a cég kommunikációs osztályán még csak nem is hallottak.
A szaktárcának voltaképpen egyetlen aduja van az MVM megregulázásához: készül a villamosenergia-törvény módosítása. A kérdés csak az, hogy az év végéig parlamenti szavazásra szánt jogszabályi szöveg milyen, a GKM-en kívüli, egyéb szempontú korrigálással kerül majd az országgyűlési képviselők elé.
Karrier
Hatvani György már a rendszerváltás előtt a magyar villamosenergia-politika és -stratégia tervezésének és kivitelezésének egyik állandó alakja volt, és a szocialista felségterületnek számító MVM felől nézve "igenis eredményes munkát végzett a minisztériumban". Szakmai pedigréje kifogástalan: 1964-től első menetben 27 évet töltött el a Magyar Villamos Művek Trösztnél, s eközben a ranglétrán a mérnöki posztról a vezérigazgatói székig jutott fel. A rendszerváltást követően pihenőre küldte ugyan az Antall-kormány (1991- 93 között miniszteri szaktanácsadóként dolgozott az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban), de a '94-es kormányváltást követően úgy lett a már részvénytársasági formában működő MVM igazgatótanácsának elnöke (1994-95), hogy eközben főállásban a Transelektro Rt. vezérigazgató-helyettese volt. 1997-ben a Magyar Energia Hivatal főigazgatójává nevezték ki, ahonnét két évvel később újra főtanácsosi mellékvágányra állították (ezúttal Orbánék, de a Magyar Külkereskedelmi Bankba). A 2002-es szocialista győzelem Hatvanit megint a jól ismert területen aktivizálta, így lett helyettes államtitkárként "a minisztérium MVM közeli embere".
