A Szabadság-hegyen, egy erdõszéli telken néhány munkás éppen homlokzati javítást végez. A jó ízléshez és az építési engedélyekhez képest is eltúlzott méretû ház erkélyei garzonlakás nagyságúak lettek, és bár a panorámát semmi sem fenyegeti, az épületet biztos, ami biztos - nem csekély földmunkával -, suttyomban négy méterrel megemelték. Az önkormányzat megtagadta ugyan a használatbavételi engedélyt, ez azonban láthatóan nem zavarja a tulajdonost, aki ottjártunkkor a kõ Krisztust tisztogatta otthona elõtt. Két utcával lejjebb egy kaptafára épült, gigantikus porták lógnak ki a kertekbõl. Kísérõnk, egy helyi építész szerint itt is pimaszul átlépték a telkek maximális, a helyi szabályozási tervben megállapított beépíthetõségének mértékét. Na persze: a környéken csak "King"-ként emlegetett vállalkozó egy évtizede befektetési céllal kezdett építkezni.
A kilencvenes évek elsõ felében a szabálytalanul vagy engedély nélkül építkezõket a hézagos jogi szabályozás is bátorította. A törvények ma már viszonylag jól zárnak: s bár az építési bírság nagysága el-vileg elrettentõ, az önkéntes jog-követõk tábora mégsem nõtt ugrásszerûen. Számtalan elszánt ember építkezik jogerõs és végrehajtható építési engedély nélkül, és még többen vannak, akik csak egyfajta laza keretegyezményként tekintenek az önkormányzatilag jóváhagyott építési engedélyre. "Szinte mindenki eltér a tervektõl" - állítja Béres Gábor mûszaki ellenõr, építési igazságügyi szakértõ, aki szerint léteznek ugyan bocsánatos bûnök (arrébb kerül egy ablak, a tetõ lejtésszöge enyhén módosul), de a legtöbben alaposan elvetik a sulykot. Az engedélyezettnél rendre nagyobb alapterületû, magasabb családi és társasházak születnek, pluszgarázsok, tornyok, erkélyek, télikertek, kocsifeljárók bújnak elõ a semmibõl. A mafla építtetõt néha a kivitelezõ gyõzi meg arról, hogy bölcsebb lenne rögtön két vagy három gyerekszobát falazni, esetleg a család maga álmodik menet közben a házhoz új épületrészeket; a szabálytalanságok döntõ többségét azonban elõre megfontolt szándékkal követik el.
"A vonatkozó jogszabály nagy hiányossága, hogy ilyenkor csak az építtetõt bírságolják. Pedig ott a tervezõ, aki gyakran végigkíséri az egész folyamatot, a kivitelezõ és a felelõs mûszaki vezetõ is, akik a tervekbõl dolgoznak, és tudnak mindenrõl. A szakemberek gyakran az építtetõ rovására játszanak" - mutatott rá a felelõsségi körök újragondolásának szükségére Bedõ Katalin, az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal sajtóreferense.
A legtöbbet a tervezõnek kell maszatolnia: az építész ilyenkor rendszerint elõbb egy olyan rajzot készít, amely az önkormányzatnál beválik, majd nekiül annak a dokumentációnak, amibõl a kõmûvesek fognak dolgozni. "Tízbõl két tervezõ bevállalja" - véli egy fõvárosi építésziroda vezetõje, aki szerint mások pontatlan terepviszonyokat feltüntetve próbálják megetetni az engedélyezési folyamat során egyébként háromszor is helyszínelõ önkormányzati elõadót. "Ha a különbség nem túlzott, a megépült ház jellegében olyan, mint a terveken, és a szomszédsággal nincs gond, sok mindent meg lehet úszni." A stiklik leleplezését nehezíti, hogy az építésigazgatás a helyi önkormányzatok építési irodájának a hatásköre. Csakhogy a polgármesteri hivatalon belül az építésügy a leginkább szerteágazó feladat: egy építésügyi elõadó a helyi rendeletekkel együtt 80-90 jogszabályt alkalmaz, emellett még az építészethez is értenie kell. 'k nyálazzák át az irdatlan mennyiségû dokumentációt, adják ki az engedélyeket, ellenõriznek a helyszínen, eljárnak, és mindemellett fel kellene tárniuk az engedély nélküli építményeket is. (A fõvárosban elismert szakemberekbõl álló tervzsûri segíti a hatósági munkát, ilyenrõl viszont a kisebb települések nem álmodhatnak.)
"Sok mindenre nincs idõ, az ügyintézõ gyakran csak azt nézi, hogy darabra meglegyen a dokumentáció, és csak azt veszik észre, amit nagyon muszáj" - állítja egy tervezõ. "A terepmunkára nem elég az apparátus, a heti öt munkanap fele ráadásul a hivatali ügyintézéssel telik" - mutat rá Nagy Péter, a II. kerületi önkormányzat építési irodájának vezetõje. Az emberben, idõben és technikában szûkölködõ hatóság természetes szövetségese, az éber szomszédság nélkül csak a visszaélések elenyészõ hányadáról értesülne - ezért egyes jobban eleresztett budapesti kerületek újabban a költséges légi fényképezéssel is megpróbálkoztak.
A csalásokat a mohóságon és a felderítés nehézségén túl a néha indokolatlanul szigorú szabályok és az elrettentõ ingatlanárak éltetik. A budai hegyvidéken a telkek beépíthetõsége legfeljebb 15 százalékos; ez a szám az országban sehol nem haladja meg a 30-at, míg Ausztriában gyakran a telekterület fele beépíthetõ. Az elszaladt árak (egy 1000 nm-es telek Solymár környékén 30-40 millióba kerülhet) ellenére sokan igyekeznek megkapaszkodni a legfelkapottabb helyeken, ám pénzükbõl csak szerényebb méretû kertre futja. "Egy 800 nm-es alapterületû telken legfeljebb 110 nm-es otthon nõhet ki a földbõl: amikor viszont valaki egy vagyont áldozott a földre, nem éri be ennyivel" - mondja Béres Gábor. A telekárak elõl sokan a városon kívül keresnek menedéket. Az ország minden részén találni eldugott, de a fõútvonalról jól megközelíthetõ hajlékokat, amelyek szántón, pusztán vagy rekettyésben épültek. Mezõgazdasági területbõl tízmillió forintért két-három hektárt is adnak, amelyen a lehetséges 3 százalékos beépíthetõség is óriási hodályt eredményez. Igaz, az engedély csak istállóra vagy egyéb gazdasági épületre szólhat, de sokan bíznak abban, hogy a csûr melletti 300 nm-es ház és úszómedence nem tûnik fel senkinek. A Nagykovácsi és Budapest közötti szántón például egy többerkélyes, pazar "istálló" díszeleg.
Az építtetõk jelentékeny részhalmaza úgy tér le az egyenes útról, hogy nem bírja cérnával a két-három hónapos, problémásabb esetben hosszabb ideig is eltartó államigazgatási eljárást. Fõleg a milliárdos költségvetésû lakóparkok, társasházak építtetõi nyugtalan természetûek: különösen akkor, amikor az engedély kiadását a szomszédok vagy egy zöldszervezet "akadékoskodása" késlelteti. Egy zuglói társasházra kiadott építési engedély ellen az érdekelt lakosok több fórumon fellebbeztek, és noha a keresetet elutasító jogerõs bírói döntés csak a napokban született meg, a 280 lakásos ház már jó ideje áll. De nem csak tõkeerõs projektek felelõsei szoktak izomból építkezni. A II. kerületi Rézsû utcából pompás kilátás nyílik a János-hegyre, ráadásul az utca végén már az erdõ kezdõdik. A legutolsó, 84. számú ház mértéktartó, takaros épület; a helyén néhány éve még fák sorjáztak. A tulajdonos a II. ke-rületi önkormányzattól 2000-ben vásárolta meg az 1800 nm-es, erdõvel borított telket, és mivel építkezni szeretett volna, rögvest az övezeti besorolás megváltoztatását kezdeményezte. Mivel a képviselõ-testület egyik fele nem akarta a környék fogyatkozó erdeit tovább csökkenteni, a patthelyzetben a kérelmet a Fõvárosi Közgyûléshez továbbította. Az építtetõ addig mindenesetre kivágatta a fákat, és nekiállt az alapozásnak. Az önkormányzat megkísérelte ugyan leállítani az építkezést, és bontási határozattal bombázta a közben cseperedõ épületet - mindhiába. "A fõváros és a kerület azóta újra elutasította az átminõsítési kérelmet, de közben felépült a ház, sõt, ahogy látja, itt egy újabb területet is lekanyarítottak" - mutat körbe Penney Éva, a Hidegkúti Érdekvédõ Egyesület vezetõje.
"Nem lehet hatékonyan fellépni azok ellen, akik mindenáron fel akarják építeni a házukat" - mondta a Narancsnak Szalai Tibor, a II. kerületi önkormányzat jegyzõje. Pedig a hatóság a szabálytalanul vagy engedély nélkül építkezõkre milliós nagyságrendû bírságot is kivethet. "Praxisomban a legnagyobb büntetés 14 millió forint volt, egy bevásárlóközpontnak, amit röhögve fizetett ki - a kétmillióra megvágott garázstulajdonos viszont belekékült, amikor megkapta a bírságot" - jellemzi a büntetések visszatartó erejének szórását egy megyei jogú város építési irodájának alkalmazottja. "Fellebbezésekkel évekig elodázható a fizetés, és nem ritka az állampolgári engedet-lenség. A bírság nem hozzánk folyik be, így gyakorta csak hosszú idõ múlva derül ki, ha valaki nem fizetett. Ekkor mi próbálunk behajtani" - teszi hozzá a II. kerületi építési iroda vezetõje.
"Ha több lenne a hatósági bontás, talán kevesebb volna az engedély nélküli építkezés" - véli Böröczffy István, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének alelnöke, aki helyi lakosként úgy tudja: sufnin, garázson kívül engedély nélküli építményt még nem tüntettek el a II. kerületben. Magyarországon ugyanis szinte soha nem bontatnak: ha mégis, arról a hivatalokban még évekig beszélnek. "A hivatalnok is ember: amikor ott egy negyvenmilliós ház meg egy család, nem szívesen hoz ilyen határozatot. Az önkormányzatok ráadásul tartanak a botránytól" - vélekedik egy fõvárosi ügyintézõ hölgy. Ha az önkormányzat bekeményít, dózerolásra akkor is csak elvétve kerül sor. A határozat megfellebbezhetõ, és így a területileg illetékes közigazgatási hivatalhoz mint másodfokú hatósághoz, onnan pedig a bíróságra kerül. Húszezer forintos illetékbélyegekkel hat-nyolc évig elodázható a bontási határozat jogerõre emelkedése - de az ügy sokszor már a bíróságon elvérzik. A II. kerület egy korábbi, a Fõváros Közigazgatási Hivatal által is jóváhagyott bontási határozatát a bíróság nemrég lényegében azzal vetette el, hogy nem sok vizet zavar, ha a lehetségesnél kétszer szélesebb a tetõ. "A bíróság a létrehozott értéket általában többre tartja, mint a jogsérelmet és az elveszített szabad területet. Gyakorlatilag szabad az út, a kialakult állapot szokott gyõzni" - számol be tapasztalatairól Gubek Nóra, a védegylet ügyvédje. Ha netán teljes a hatósági konszenzus, az építtetõnek akkor sincs mitõl tartania. A budakeszi Erzsébet-majorban a Vico Rt. lovarda ürügyén építtetett nyaralóépületeinek fennmaradási kérelmét elõször 1993-ban utasították el, és a fellebbezést a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal is visszadobta. 1998-ban a Budakörnyéki Bíróság, majd a Legfelsõ Bíróság helybenhagyta a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal döntését. Mindezek ellenére - a budakeszi önkormányzat tájékoztatása szerint - az engedély nélkül épített úszómedence partján az engedély nélkül épített pihenõházak ma is állnak.
Hiába mondja ki az építési törvény, hogy a határidõn túli bontást az építtetõ terhére, a felmerülõ költségek megelõlegezésével az önkormányzat maga is elvégeztetheti, a hatóság a több millió forintos költségû akciót nem tudja elvégezni "hitelben". (Noha a költségek erejéig az ingatlanra jelzálogjogot jegyeztethetnek be, és a követelés adó módjára behajtható köztartozásnak minõsül.) "Jelképes összeget tudunk félretenni bontásra" - mondta Szalai Tibor. A hatósági bontás anyagi alapját elvileg az építési bírság fedezhetné, de ennek jó esetben is mindössze fele-harmada csorog vissza a hatósághoz. Az utóbbi években nem egy helyhatóság csak némi oknyomozó munka árán tudta kideríteni, hogy pontosan kitõl és hol kellene visszakérni a bírságpénzt, mert a pénz az építésügyi hivatallal együtt évekig ide-oda hányódott. A normatív állami támogatás nem fedezi a hatósági munka költségét, ezért a bírságból származó összegeket az iroda fenntartására fordítják az építési törvényben meghatározott minisztériumi célelõirányzatból pályázható pénzeszközzel együtt - ami 2001-ben a védegylet információi szerint országosan összesen 12 millió (!) forint volt.
Ha az építtetõ a hatóság által elrendelt bontást a határidõ letelte után megkezdi, a hatósági bontást le kell fújni. Így a megszokott koreográfia az, hogy a bontásra kijelölt cég megjelenésekor az építtetõ maga kezd tessék-lássék dolgozni, aztán leszáll a létráról, és másnap visszaépíti az egészet. Az igazi spílerek a bontó céget persze ügyvédekkel és õrzõ-védõkkel fogadják. Magyarországon ez a civil kurázsi.
Linder Bálint
Korrupció
A szabálytalanul vagy engedély nélkül építkezõk útját itt-ott a helyi hatóságok is akadálymentesítik. A korrupciós világranglistáiról ismert Transparency International néhány éve közzétett jelentése szerint az építõipar a legfertõzöttebb; e téren Magyarország a még éppen elfogadható középmezõnyben foglal helyet. Van olyan is, amikor valaki nem feltétlenül saját zsebre, hanem a település vélt érdekeit szem elõtt tartva korrumpálódik. "Ha kiderült, hogy valaki lehetetlen tervet adott be, a polgármester rendszerint csak annyit kérdezett, hogy az illetõ mennyit szán befizetni a kasszába, vagy hogy cserébe mennyi járdát hajlandó építtetni a községnek" - meséli egy Budapest környéki településen dolgozó ügyintézõ. "Még az a legkevesebb, ha a képviselõ úr sógorának nagyon sürgõs az építkezés, és villámgyorsan kell intézkedni, vagy azért kell kiadni az engedélyt, mert az illetõ a polgármesterre szavazott - vezet át a fajsúlyosabb ügyek világába egy vidéki város építési hatóságát vezetõ hivatalnok. Volt, hogy engedélyeztek egy plázát, és nem számított, mit mond a rendezési terv, azt utólag is lehetett módosítani. Két hét múlva elkaszálták egy áruház teljesen szabályos kérelmét, mert valakinek útjában lett volna. A nyomásgyakorlás mindig egy telefonnal kezdõdik. Van, aki az ügyintézõnél próbálkozik, mert így sok mindent el lehet intézni: például amikor kimegy ellenõrizni a helyszínre, pár dolgot majd nem vesz észre. Ez például néhány tíz ezer forintból is megoldható. Aki elszánt, a bírósági szakértõt is megkeni, mint az a telektulajdonos, aki az engedélyezett egy épület helyett kettõt emelt, majd miután egy gerendával sebtiben >>szerkezeti összeköttetéstmódon egy darab épületnek könyvelte el a konstrukciót. A húzósabb ügyeknél az ügyintézõt vagy az építési osztály vezetõjét már a jegyzõ vagy a polgármester értesíti. A nagyobb beruházásoknál szinte mindig azt szeretnék, ha az önkormányzat a lehetségesnél nagyobb beépíthetõséget - nagyobb épületet, több lakást, kevesebb zöldet és parkolóhelyet - hagyna jóvá, és ezért mindenre hajlandók. Ez a szemlélet tovább fertõz, ugyanis amikor a nagyoknak mindent szabad, az ügyintézõ Kovács bácsit sem ráncigálja meg azért, mert suttyomban épített egy garázst. A kistelepüléseken a legrosszabb a helyzet, ott gyakran hûbérúri viszonyok uralkodnak. A polgármester az atyaúristen, a jegyzõ, akinek az egzisztenciája a képviselõ-testülettõl függ és az építési iroda úgy táncol, ahogy fütyülnek. Ahol mindenki ismer mindenkit, az ügyintézõ sem tud elég szigorú lenni."
"Állami kézbe kellene végre venni az állami feladatot" - hajtogatják régóta építésügyi szakértõk arra hivatkozva, hogy az ügyeknek távolabb kellene kerülniük a helyi érdekektõl, és így az egységes joggyakorlás is könnyebben volna ellenõrizhetõ - az egységes képzési rendszer elõnyeirõl nem is beszélve. A kisebb településeken amúgy is permanens probléma a megfelelõ képzettségû szakemberek összeszedése. Az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatalnak az õsszel a parlament elé kerülõ törvénymódosítási javaslata azt mondja, hogy a jövõben nem önkormányzati, hanem állami alkalmazottak végeznék a hatósági munkát. A központi településekre helyezett építési hatóság messzebb kerülne a helyi politikától, földrajzilag mégis elérhetõ távolságban maradna. Az építésigazgatás centralizációját a politikai akarat 1990 óta már többször elkaszálta: könnyen lehet, hogy ez most sem lesz másképp. Nyilván az önkormányzatok is a törvénytervezet elfogadása ellen ágálnak majd, hiszen az építési engedélyek kiadása a hatalomgyakorlás fontos eszköze.
Magyar Baupolizei
Németországban az építkezéseket egy integrált hatósági munkát végzõ szervezet, az úgynevezett Baupolizei felügyeli. "Az építési rendõrök megvizsgálják az összes vonatkozó engedélyt és dokumentációt. Gondjuk van rá, hogy pontosan az épüljön, ami a papírokban áll. Arra is ügyelnek, hogy a kivitelezõ minõsített építõanyagokat használjon, bejelentett munkásokkal dolgoztasson, ellenõrzik a munkavédelmi elõírások betartatását, elkérik a közterület-foglalási engedélyt. Még azt is megnézik, hogy ne maradjon koszos az utca utánunk. Rendszeresen jönnek, a kihágásokat a helyszínen büntetik" - meséli egy Németországban dolgozó építõmérnök.
A magyarországi építésfelügyelet tetszhalott állapotban van. A területileg illetékes közigazgatási hivatalokban székelõ másodfokú építési hatóság egyrészt a jegyzõ (az építtetõ fellebbezése után hozzá kerülõ) döntéseit vizsgálja, másrészt az volna a feladata, hogy a terepen ellenõrizze az egész építési folyamat szabályosságát - az engedélyektõl a beépített anyagokig. "Nagyon kevesen vagyunk, de vidéken sokkal rosszabb a helyzet " - mondta Urbán András, a Fõvárosi Közigazgatási Hivatal építési fõosztályvezetõje. Megyénként egy, legfeljebb két ember van arra, hogy végigjárja az összes építkezést. A Citadella-terasz botránya és a Gellért téri ivókút ügye után kormányzati körökben állítólag egy magyar Baupolizei létrehozását tervezték, de ma már csak a szûkebb jogkörû építésfelügyelet aládúcolásáról beszélnek. Az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal jelenleg azt szeretné elérni, hogy a felügyelõk számát országosan hat-nyolcszorosára növeljék - a megszorítások évében azonban ennek a nagy forrásigényû fejlesztésnek nincs túl sok esélye.
