A szállítmány az egykori Szovjetunió területérõl - valószínûleg Azerbajdzsánból - 1983-ban indult útjára. A Sopron megyei határõrség szerint a Gyõr-Sopron-Ebenfurti Vasút Rt. (GYSEV) kereskedelmi ügyletérõl volt szó: üzletelni akartak a tevebõrrel, de belebuktak. A határõrök szerint nincs ebben semmi különös: úgy emlékeznek, hogy a vasúttársaságnak akkoriban volt egy szintén kudarccal végzõdött tejporos biznisze is. Valószínûbb azonban az a magyarázat, hogy a tevebõröket enyvkészítés céljából a Szovjet Kommunista Párt szánta ajándékba az osztrák testvérpártnak. Mivel a tevebõr már ekkor bomlásnak indult, az osztrák határõrség az elsõ vagont sem engedte tovább. "Az egész meglehetõsen titokban zajlott, magáról a sztoriról keveset tudtunk, csupán a 4000 tonna tevebõrrel szembesültünk, amit kármentesíteni kellett" - közölte az axel.hu internetes lappal a munkálatok mûszaki ellenõrzését végzõ Schreiner Viktória, az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fõigazgatóság (OKTVF) vezetõ tanácsosa.
Ami biztos: a Nyugatra szánt tevebõr a Gyõr-Sopron-Ebenfurti Vasút Rt. soproni telephelyén kötött ki, s végül az MSZMP megyei vezetõségének döntése alapján az osztrák határtól három kilométerre fekvõ Pereszteg melletti elhagyott agyagbányában ásták el. A mûveletet titokban bonyolították le, a falubeliek emlékei szerint a tevebõrkaraván az éjszaka leple alatt vonult végig a falu utcáin, a konvoj után egy kisebb autó haladt, ami az elhullott bõröket szedte össze.
A tevebõr veszélyes hulladéknak számított, hisz valamennyire már kezelték, sót és krómot tartalmazott. Környezetvédelmi katasztrófát viszont nem okozott, mivel az agyag jól szigetel, felfogta a szenynyezõ anyagokat. De a bõr a tömege miatt önmagában volt szennyezés: négyezer tonnát hantoltak el közel négyezer négyzetméternyi területen. A kármentesítést végzõ cégnél a rendbetétel során kiszámolták: ekkora szállítmány több millió teve életét követelte volna, ennyi pedig egész Azerbajdzsánban nincs: épp ezért valószínûsíthetõ, hogy marhák és egyéb állatok bõre is színesítette a küldeményt.
Kedvencek temetõje
Bár az állatsír a településtõl két kilométerre található, a helyiek orrát éveken keresztül facsarta a bûz. Ráadásul a peresztegiek - minden mindegy alapon - döglött tetemeket is szállítottak oda: nemcsak kutyákat, hanem olykor kimúlt te-heneket is. A kedvencek temetõ-je vonzotta a vaddisznókat, akik olykor néhány tevebõrt is kitúrtak. A vaddisznóveszély realitására lapunk munkatársát a helyszíni szemle közben Práznek József polgármester is figyelmeztette, akit saját bevallása szerint többször vettek üldözõbe vaddisznók a tevehalmok közelében. Szerencsére mindig sikerült a közelben parkoló traktor védelmébe vonulnia.
"Hiába volt nagyon büdös, a rendszerváltás elõtt nem tehettünk semmit, el kellett fogadnunk, amit örökségbe kaptunk" - meséli Práznek József, aki 1991 óta áll a falu élén. Peresztegen amúgy nem a tevebõr volt az egyetlen bûzforrás: a 80-as években ragasztó-alapanyag hulladékából is jutott, valamint a környezõ települések szennyvizét is ide folyatták. Ezeket a 90-es évekre sikerrel rekultiválták. Ugyancsak Peresztegen végezték az ATEV Fehérjefeldolgozó Rt. gyõri gyárában termelt maradványok (zsíriszap és más állati hulladékok) megsemmisítését. A gyõri zsíriszap - engedéllyel - jelenleg egy 10 méter hosszú, 4 méter mély gödörbe ömlik. A 90-es évek közepén regionális szeméttelepet is terveztek a faluba - ezt végül sikerült megtorpedózni.
A legnagyobb probléma tagadhatatlanul a tevebõrrel volt: 1992-93-ra az esõzések miatt egyre jobban bomlásnak indult a sózott tevebõr, a kimosott bõrökbõl egy kisebb vörös színû tó keletkezett. A bõrlerakatot így el kellett barikádozni, nehogy a szennyezõ anyagok a környezõ vizekbe, a Csörgetõ-patakba és az Ikvába szivárogjanak. A peresztegi tevék ekkor indultak el a hírnév felé vezetõ úton: bekerültek a megyei lapba, a Kisalföldbe, egy szombathelyi cipõkészítõ pedig egzotikus lábbeli készítéséhez próbált felvásárolni Práznek úrtól olcsón tevebõrt. Végül a Horn-kormány 1996-ban elindította az Országos Környezeti Kármentesítési Programot, amelynek az elsõ évében 16 állami felelõsségi körbe tartozó terület kármentesítését jelölte ki - ezek közé befért a tevebõr-depónia is.
Izsó Mihály kisgazda képviselõ az Országgyûlés környezetvédelmi bizottságának tagjaként 1996 júniusában a parlamentben "Átcsúszott a tevebõr a vámhatáron" címmel interpellálta a környezetvédelmi minisztert. A válaszoló államtitkár, Szili Katalin kifejtette: mivel a területnek eddig nem volt felelõse, az államra hárult a tevebõrprobléma megoldása.
Baktériumháború
A kármentesítésre 1996 novemberében írták ki a közbeszerzési pályázatot. A kilenc pályázó közül a Geohidroterv Kft. - Biogen Kft. alkotta konzorcium nyert. A két cég az ártalmatlanítást 1996 novembere és 1999 májusa között sikerrel le is vezényelte. Igaz, a tevebõr még ekkor is tartogatott meglepetést: a megbízás ugyanis 2500 tonna hulladék rendbetételére szólt, a munkálatok során azonban kiderült, hogy az csak az egyik kupac - van mellette egy másik is, ami még plusz 1500 tonna tevebõrt rejt.
Sáry Lajos, a Biogen Kft. igazgatója szerint a rothadó bõröket kiásni és elszállítani nem lehetett, a levegõvel való érintkezés fertõzésveszéllyel jár. Így a helyszínen kellett a problémát megoldani: mivel az agyag többé-kevésbé szigetelt, talaj- és vízcserére nem volt szükség, elég volt "csak" a tevebõrt kezelni. Elõször vízzáró résfallal vették körül a depóniát, hogy teljesen elszigeteljék, majd kutakat fúrtak le, amin keresztül kimosták a sót és a krómot a bõrökbõl. A mosóvizet nem engedték bele a peresztegi földbe, hanem elszállították a helyszínrõl. Ezután zsír- és faggyúoldó baktériumokat nyomattak a tevebõrbe, amik segítették a lebomlást. A teveszõr és tevepata jelentett némi pluszproblémát, de a kivitelezõk ezzel is megbirkóztak. Végül sikerült mind a négyezer tonnát lebomlasztani, nem maradt más, csak a környezetre semmi veszélyt nem jelentõ, magas humusztartalmú massza.
A zöldtárca tájékoztatása szerint a projekt közel 200 millió forintba került. Az egykori tevéket azonban még öt évig figyelik: öt figyelõkúton keresztül ellenõrzik a peresztegi maradványokat, nehogy újra káros anyagok keletkezzenek. A veszély minimális, de legeltetni ezentúl tilos a peresztegi dombon.
Szabó András
Kármentesítés 2050-ig
Az országban található súlyos környezetvédelmi károk felszámolására a kormány évente körülbelül 10-11 milliárd forintot fordít. Az összeg 3-4 éve nem változik, és valószínûleg idén sem fog számottevõen. A szaktárca várhatóan 1 milliárdot, az ÁPV Rt. pedig 4 milliárd forint körüli összeget különít el a kármentesítésre, s további jelentõs összeget szán erre a célra a Honvédelmi Minisztérium és a MÁV Rt. - közölte lapunkkal a környezetvédelmi minisztérium szakmai tanácsadója. Horváth Vera tájékoztatása szerint az elmúlt években végzett becslések alapján körülbelül 30-40 ezer szennyezett terület van az országban: ebbõl 15 ezret vettek számba, és 77-re kiemelten figyelnek. Várhatóan 2004 második felére készül el az a prioritási lista, ami számba veszi, hogy melyik terület milyen sürgõs beavatkozást igényel.
A szakemberek szerint a legsúlyosabb szennyezések közé tartozik a nagytétényi Metallochemia, a budafoki gázgyár, az üröm-csókavári kõfejtõ, valamint a garéi lerakó. A korábban keletkezett szenynyezõdések számbavételére és felszámolására nyolc éve indult el az Országos Környezeti Kármentesítési Program (OKKP), amely kimondja: a kármentesítés költségeit a szennyezõ tevékenységet folytató cégnek kell állnia, ennek hiányában az adott terület tulajdonosa kötelezhetõ a munkálatokra. Ha a terület tulajdonosa nem képes finanszírozni a helyreállítás költségeit, akkor az államra hárul a rendbetétel, illetve annak támogatása.
Becslések szerint a teljes kármentesítési program 1000 milliárd forintba kerül, s ennek legalább 40 százalékát közpénzbõl kellene finanszírozni. Az OKKP elképzelései szerint mindez 2040-2050-ig tart.
