Magyar Narancs: Beton, rozsda, burjánzó növényzet és páratlan panoráma: a rakétabázis, ahonnan Budapest légterét védték és Észak-Olaszországot támadták volna, eleinte csak játéktérként funkcionált. Hogyan jutottak el oda, hogy a Zsámbéki Szombatok helyett ma már a mûsorfüzeten is az áll: Zsámbéki Színházi Bázis?
Mátyás Irén: A Zsámbéki Szombatokat 1983-ban indítottuk el a férjemmel, Bicskei Gáborral. Ebben a pici, szegény faluban nem lehetett anyagi értelemben "jelentõs" fesztivált csinálni, viszont ki lehetett használni, hogy tele van különleges helyszínekkel, mint a Romtemplom, a Törökkút, a Zárdakert, a barokk kastély. Azóta jártam Avignonban és Walesben, saját szememmel gyõzõdhettem meg arról, hogy - miközben ugyanazt a kora gótikus építészeti szemléletet képviseli - a zsámbéki bizonyos részmegoldásaiban még cizelláltabb is a hasonló avignoni romtemplomnál, és szinte megtévesztésig olyan, mint a Tintern Abbey. A falu szegény volt, de éreztük: adottságai idõvel megteremthetik a szükséges feltételeket. A mûvelõdési ház 276 ezer forintos költségvetéssel mûködött, a nyári fesztivált ebbõl nem lehetett megvalósítani. Eleinte a nyíregyházi színházzal mûködtünk együtt, és rávettük a fõváros felé tekintgetõ ottani vállalatokat, hogy hirdessenek a mûsorfüzetben. A pályázati források feltûnése a 80-as évek végén éppúgy új lökést adott, mint a 90-es évekre átalakult kulturális finanszírozási rendszer. Mint említettem, a kiindulási alap az volt, hogy a legizgalmasabb, újat keresõ társulatokat kell idehoznunk. Amint átjárhatóvá váltak a határok, kiderült számunkra, hogy ezeket a környezõ országokban, illetve az ottani magyarlakta területeken találhatjuk meg, mint Sepsiszentgyörgy, Újvidék vagy Beregszász. Az itt született sajátos elõadások révén Zsámbék megtalálta helyét a hagyományos és az alternatív színházak közötti térben. A 90-es évek közepére szembesültünk azzal, hogy a községi mûvelõdési ház fesztiváljaként mûködõ Zsámbéki Szombatok által elérhetõ közmûvelõdési pályázati lehetõségek már nem elegendõk a továbbfejlõdéshez. Hivatalosan is színházi formát kellett öltenünk, hogy hozzáférhessünk a kifejezetten színházi pályázatokhoz: ez vezetett ahhoz a szervezeti változtatáshoz, hogy 1995-ben megalakult a Zsámbéki Szombatok Nyári Színház és Mûvelõdési Ház.
MN: Amely mûvelõdési házként a települési költségvetésbõl szolgálja a helyi közmûvelõdést, színházként pedig színházi pályázatokra hajt rá?
MI: Lényegében igen. A színházként beadott elsõ pályázaton, 1995-ben 500 ezer forintot kaptunk. Ez már akkor sem számított sok pénznek. Mégsem egy olcsó monodrámával indítottunk, hanem A Mester és Margaritával, Beatrice Bleont rendezésében, román és magyar szereplõkkel, ami egyrészt kijelölte az utat, amelyen szakmailag haladni akartunk, a finanszírozást tekintve meg nemzetközi távlatot nyitott. Magyarország az Európai Unió felé tartott, el kellett kezdenünk megtanulni uniós forrásokra pályázni. Két éve, a Kultúra 2000 pályázatra beadtunk egy egyéves projekttervezetet a Büchner Woyzeckje alapján készítendõ Pulcinella közlegény címû vásári játék megvalósítására, magyar, román és olasz közremûködõkkel. (Lásd kritikánkat: Magyar Narancs, 2003, szeptember, 4.) Ez volt az elsõ olyan, már nem a felkészülés idejére, az újonnan csatlakozó országok, hanem a teljes EU-mezõny számára kiírt pályázat, amelyet projektvezetõként nyert el a magyar fél.
MN: Mekkora összeg volt ez?
MI: A mûhelymunkától a kész produkció turnéztatásáig terjedõ projekt összköltségvetése 180 ezer euró. Tavaly volt a premier, fent a bázison, ahol most július 15-17-én is játsszuk, 18-án pedig a komáromi Monostori Erõdben. Múlt héten Sepsiszentgyörgyön mutattuk be, a vízmû egyik telepén, a hónap végén pedig Olaszországban lesznek elõadások, szintén ilyen városon kívüli helyszíneken, például egy erõd romjai között, a Dolomitokban. A Pulcinella közlegény azt mutatta meg, mennyire izgalmas dolgok bontakozhatnak ki három különbözõ színházi kultúrán nevelõdött társulatrész együttmûködésébõl.
MN: A helyszínváltásra vonatkozó kérdésre válaszolva azt mondta, két szintje van a történetnek: az egyik szint a kulturális szervezet természetes fejlõdési folyamata - és mi a másik?
MI: Fájdalmas döntés volt Zsámbéki Szombatok helyett átállni a Zsámbéki Színházi Bázis névre, de ebben nem egyszerûen a helyszínváltozás van benne, hanem az is, hogy megint új szituáció állt elõ, amihez új mûködési formát kellett találni. Egyértelmûvé vált, hogy új finanszírozási forrásokat az európai uniós pályázatokból lehet elõteremteni. Az volt a kérdés, hogy ezt milyen szervezeti formán keresztül lehet a leghatékonyabban elérni. Mert azt tapasztaltuk, hogy a meglévõ struktúrában értelmezhetetlen, ha egy Zsámbék méretû falu költségvetésében egyszer csak megjelenik 180 ezer euró, egyetlen színházi elõadás megvalósítására. A polgármesternek és a kulturális bizottságnak egyszerûen nem lehetett megmagyarázni, hogy ha nekem egyetlen elõadásra van 180 ezer euróm, tehát 44-45 millió forintom, nekik akkor is ki kell fizetniük a mûvelõdési ház villanyszámláját.
MN: Azt gondolják, hogy önnek kéne kiügyeskednie belõle?
MI: Igen, valószínûleg. Valahogy a gondolkodásuk nem tudja követni azt, hogy van egy projekt, az megtetszik Brüsszelben, ezért adnak rá 180 ezer eurót - de csakis magára a projektre, nem pedig villanyszámlára, mert ott úgy képzelik, hogy egy ettõl a támogatástól függetlenül is mûködõ intézménynek adják a pénzt.
MN: De hát ez itthon is ugyanígy mûködik, legfeljebb kisebb összegekkel: a Nemzeti Kulturális Alapprogramnál (NKA) is igazolni kell, hogy kizárólag a megpályázott projektekre költötték a pénzt.
MI: Igen, de ez pont az a pillanat, amikor a mennyiség átcsap minõségbe. Egy 500 ezer forintos NKA-pályázatról el lehetett fogadni, hogy az nem mehet rezsire, de 180 ezer euró az más kategória. De ez csak a dolog egyik része. A másik az, hogy Magyarországon egészen másként képzelik el az intézményi és szervezeti struktúrát, mint az unióban. Ahhoz, hogy az uniós közegben mozogni tudjunk, olyan szervezeti formát kell öltenünk, amely ott értelmezhetõ. A 90-es évek elején kitalálták Magyarországon a közhasznú társasági formát. Akkoriban ez a részben állami vagy önkormányzati, részben vállalkozási, részben nonprofit forma valóban nagyon hasznos volt. Sok értékes dolog valósult meg így, míg máshol a kht. segítségével találták meg a közpénzek magánszférába való átjátszásának a módját. Az most a nagy baj a kht.-vel, hogy ilyen állatfajta nincsen az uniós intézményrendszerben. Ott egy intézmény vagy állami, és akkor tartsa fenn az állam, ne pályázzon uniós pénzekre; vagy vállalkozás, de akkor 49 százaléknál nagyobb állami részesedés nem lehet benne. Magyarországon viszont egy kulturális szervezet nem tudja a mûködtetéséhez szükséges anyagiak 51 százalékát máshonnan elõteremteni, mint állami forrásból - így viszont az unióban állami intézményként értelmezik, és azt mondják, ne pályázzon. Önkormányzati intézmény pedig csak egy nagyobb társulás részeként jöhet számításba, ugyanis az uniós támogatási struktúrának az a nagyon helyes alapgondolata, hogy nem külön-külön, egyes önkormányzatokat, hanem átgondolt, közös projektekkel elõálló térségeket támogat. Sajnos még messze van, hogy a Zsámbéki-medence kilenc vagy tizenkét települése együtt dolgozzon ki egy komoly uniós támogatásra esélyes, közös projektet, olyat, aminek egyik része lehetne mondjuk a színházi bázis. Ha viszont az önkormányzati összefogás még messze van, a kht. forma pedig az unióban értelmezhe-tetlen, akkor valami tisztán civil, nonprofit intézményi formát kellene találni, ám az nem lehet közalapítvány sem, mert abban is állami többség van.
MN: Mennyi most a zsámbéki mûvelõdési ház éves költségvetése?
MI: Ezt nehéz lenne megmondani, mert két év óta nincsen igazán büdzséje a zsámbéki mûvelõdési háznak, noha a közmûvelõdési intézmény fenntartása törvényben meghatározott önkormányzati feladat, és az épületet egész évben használják is a helyi egyesületek, klubok, tanfolyamok, itt próbál a népdalkör. Két és fél éve megtörtént az 50 százalékos közalkalmazotti béremelés. Fenntartói oldalról ez 15 millió forint körüli bruttó bér és közteher kiadását jelenti egy évben, az épület mûködtetésének éves rezsije 4 millió körül van. Az önkormányzati testület szerint erre a területre nem kell ennyit költeni. Ugyan nem lett volna szabad, mégis létszámleépítést rendeltek el, és a rezsiköltséget sem tették bele a költségvetésbe. Nem lehetett érvelni. Így mûködtünk egy éven keresztül. Amikor már a villany kikapcsolásával fenyegettek, egyedi összegenként megkaptuk a pénzt a hátralék kifizetésére. Persze mindig azzal megtoldva, hogy van szívem szegény önkormányzattal fizettetni a villanyt, miközben 180 ezer euró érkezik a számlámra. Tavaly novemberben elhatározta az önkormányzat, hogy négy külön intézményre osztják a mûvelõdési házat, négy külön vezetõvel - állítólag a takarékosság jegyében. Februárban a kép-viselõtestület úgy módosította ezt, hogy márciustól mégsem négy, hanem csak két külön intézményt hoz létre: egyik lenne a mûvelõdési ház és Tourinform-iroda, a másik pedig egy százszázalékos önkormányzati tulajdonú kht. a nyári színház mûködtetésére. Ez nemhogy takarékosabb megoldás a korábbinál, hanem megduplázná a szervezetet és a költségeket: saját színházával és fesztiváljával ugyanis már nem tehetné meg az önkormányzat azt, hogy a szakmai mûködéshez egyetlen fillérrel sem járul hozzá, hiszen eddig minden pénz külsõ, pályázati források-ból jött.
MN: Ön most akkor a zsámbéki mûvelõdési ház vagy a nyári színházi kht. vezetõje vagy mindkettõé?
MI: A februári testületi döntés után tizenöt napon belül válaszolnom kellett, elfogadom-e a létrehozandó színházi kht.-ben felajánlott foglalkoztatást. Erre megkérdeztem, hogy ha a mûvelõdési ház rezsijét sem tudják fizetni, akkor honnan lesz pénz a színházi kht. mûködtetésére? Miután nem kaptam választ, én sem válaszoltam a kérdésre. Azóta gyakorlatilag nem történt semmi. A mûvelõdési ház rezsije nincs betervezve a költségvetésbe. Hónapokig nem mûködött a telefon, egyszer majdnem kikapcsolták az áramot, mire persze elhangzott, hogy micsoda intézményvezetõ az, aki nem tud úgy gazdálkodni, hogy jusson pénz fûtésre, világításra. A bizonytalan állapot a nyári színházi fesztivál mûködését is nehéz helyzetbe hozta: kellett egy intézmény, ami pályázhat a régi rakétabázis hasznosítására. Ez a létesítmény hasonló célt szolgált, mint a középkori föld- és kõvárak, tehát tulajdonképp egy 20. századi erõd, érdemes lenne hadtörténeti emlékként megtartani az épített örökség megõrzésérõl szóló Európa tanácsi állásfoglalásnak megfelelõen. Kapcsolatba léptünk a komáromi Monostori Erõdöt gondozó Hadikultúra Kht.-vel, amely elvállalta a zsámbéki bázis üzemeltetését is. Az idei nyarat és az uniós projekt befejezését ezzel a konstrukcióval vészeljük át, ami egyúttal azt is mutatja, hogy ez már a megye-, sõt az országhatárt is átlépõ jellegû kulturális színtér.
MN: Három éve már beszélt a Zsámbékon uralkodó lehetetlen viszonyokról. (Magyar Narancs, 2001. július 12.) Most sem tûnik jobbnak a helyzet.
MI: Akkor egy 800 millió forintos adományt utasítottak el a Törökkút felújítására, most egy 24 milliós, uniós területfejlesztési pályázat lehetõségét szalasztották el. 1999-ben, a megválasztott polgármester halála után hirtelen politikai alapon kezdett mûködni Zsámbékon minden - az is, aminek semmi köze nem kellene hogy legyen a politikához. Azóta Zsámbék élete hatalmi harcokról szól, amit a faluközösség nagy része döbbenten figyel. Három héttel az EU-csatlakozás, tehát a határidõ lejárta elõtt a képviselõ-testület egyik tagja feltette a kérdést: hogyhogy nem adtunk be SAPARD-pályázatot, amikor pedig az önrészre félre is tettünk 8 millió forintot, és az önkormányzat külön pályázati felelõst is alkalmazott, aki erre azt válaszolta, nem érdemes, túl kockázatos. Erre a képviselõ felkérte a helyi mûemlék- és hagyományõrzõ kört egy pályázat elkészítésére, mégse vesszen kárba a pénz. Elkészítettük a Szent Vendel dombormûves ház és a Pestis-emlékmû megmentésérõl szóló anyagot, a testület megvitatta, elfogadta. Másnap viszont azzal fogadott a polgármester és a jegyzõ, hogy mégsem adják be, mert a határozat szövegében nem szerepel az, hogy az önkormányzat nyújtja be a pályázatot. És valóban, hiányzott az alany a mondatból. Egyértelmû, hogy a testület más nevében nem hozhat határozatot, de mivel nem szerepelt a mondatban a zsámbéki önkormányzat kifejezés, a polgármester erre hivatkozva nem írta alá - Zsámbék így nem nyújtott be SAPARD-pályázatot, és így nem fordíthat 32 millió forintot mûemlék-felújításra.
Szõnyei Tamás
A régi rakétabázison július 22-tõl Máté Gábor volt fõiskolás osztályának tagjai Migrénes csirke címmel asztali rögtönzéseket mutatnak be, augusztusban egy-egy Oroszlánszáj és Bolygó hollandi elõadás mellett kelet-közép-európai Hamlet-fesztivált tartanak magyar, orosz, lengyel és román elõadásokkal, Hobo Vadászatának új feldolgozása pedig beregszászi közremûködõkkel készül. A Romtemplomnál július 29-én musicalest lesz. Bõvebb program: www.zsambekiszinhazibazis.hu.
