Az Emberi Jogok Európai Bírósága első fokon úgy döntött, a magyar hatóságok megsértették Baka András legfelsőbb bírósági elnök tisztességes eljáráshoz és a véleménynyilvánításhoz fűződő jogait. Baka 2015-ig érvényes megbízatását egyszerűen azért szüntették, mert nem tett lakatot a szájára, a Legfelsőbb Bíróság átszervezése csak egy gyenge fedősztori volt. Magyarul épp olyasmikért csapták el, amelyek ebben a nekünk adott interjúban is elhangzottak anno.
A tiltakozások dacára már a parlament előtt van a bírósági szervezetek működését szabályozó kétharmados törvény tervezete. Ha elfogadják, a létrejövő új igazgatási hivatal vezetőjének korlátlan és ellenőrizhetetlen befolyása lesz - akár a napi ítélkezési gyakorlatra kihatóan is. Az ide vezető folyamatokról és a kilátásokról kérdeztük a legfőbb bírót.
Magyar Narancs: Milyen jövőt jósol most a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslatnak? A beterjesztők és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) között olyan mértékű a nézetkülönbség, hogy még arról is, hogy volt-e egyeztetés közöttük, egymást cáfoló nyilatkozatokat adtak ki a felek.
Baka András: Úgy gondolom, hogy az Országgyűlés a törvényt az eddigi gyakorlatnak megfelelően kisebb módosításokkal el fogja fogadni. A bírósági szervezet átalakításáról a koncepció szintjén velünk egyáltalán nem volt egyeztetés, a törvényjavaslat szövegét pedig a benyújtást követően kaptuk meg. Ezért is tartalmazták az írásos javaslataink és az én parlamenti beszédem azokat az elemeket, amelyek némiképp még javíthatnak a javaslaton. Véleményem szerint azonban olyan súlyos koncepcionális problémák vannak a törvénnyel, amin egyszerű módosításokkal nem lehet változtatni. A kiépítendő igazgatási szisztéma látszólag az Európában általánosan létező vegyes rendszerre emlékeztet - ténylegesen azonban egy olyan új elképzelés, amely egyetlen európai országban sem létezik. Egyesíti a kormányzati és az önigazgatási igazgatási modell hátrányait, anélkül, hogy azok potenciális előnyeit ki tudná aknázni. Miközben például a személyi ügyekben, tehát a bíróvá válás vagy a különböző bírói kinevezések ügyében egyszemélyi jogosítványai lesznek a felálló Országos Bírói Hivatal (OBH) kilenc évre kinevezett vezetőjének, sem ezért, sem semmilyen más döntésért ez a szinte korlátlan jogkörrel felruházott vezető nem visel számonkérhető felelősséget. Mivel az OBH elnökének tevékenysége teljes mértékben számonkérhetetlen, mondhatjuk, hogy az végső soron a nyilvánosság kizárásával fog folyni. A döntések egy részéről értesülhetünk, a döntési alternatívákról, háttértárgyalásokról aligha. Ám ez a bírói szervezet vonatkozásában szinte korlátlan hatalom arra nem terjed ki, hogy a működtetés szükségleteit közvetlenül megjelenítse a kormányban: ez továbbra is a minisztériumon keresztül fog történni - anélkül, hogy ezért a kormányzatot közvetlenül bármilyen felelősség terhelné. Olyan szervezet jön tehát létre, amelyik nem tartozik sem a kormányzathoz, sem pedig az igazságszolgáltatáshoz, és aminek a vezetője fölött semmiféle érdemi szervezeti kontroll sincs. Holott nyilvánvaló, hogy nem lehet az ügyészi szervezet mintájára bírósági szervezetet alkotni. Míg ugyanis az ügyész tevékenységében legfeljebb csak autonóm, a bíró teljes függetlenségét már többlet személyi garanciákkal kell biztosítani - ahogyan mindezekre egyértelműen rá is mutatott a Velencei Bizottság ajánlása.
| ||
MN: A széles kinevezési jogkörrel kapcsolatos kritikára a kormánypárt rendre azt válaszolja, hogy az OIT elnökének hasonló jogosítványai vannak.
BA: Először is ilyen jogosítványaim inkább csak papíron voltak - soha nem éltem velük. Másodszor az én kinevezési jogköröm össze sem vethető az OBH majdani elnökének jogkörével. Igaz, hogy nekem is széles kinevezési jogköröm volt, ám ez akkor élt, ha egyetértettem a pályázók értékelésére hivatott szakmai testületek javaslataival. Amennyiben ezt a javaslatot nem fogadtam el, vagy a javasolt jelöltek sorrendjén akartam változtatni, az én egyszemélyi kinevezési jogköröm megszűnt, és az OIT-ra mint testületre szállt. A leendő igazgatási vezető jogkörének terjedelme egyébként több más vonatkozásban is jelentősen eltér az enyémtől: a jogszabálytervezet szerint például az OBH elnöke - az időszerűség kétségkívül méltánylandó érdekeire hivatkozva - bármely ügyet az ország bármelyik bíróságáról áttehet egy másik bíróságra. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a legfőbb ügyésznek a kiemelt ügyekben szintén lehet egyfajta kijelölési joga, akkor azt kell mondanunk, hogy ehhez hasonló megoldás nemhogy a jelenlegi igazgatási modellben, de sehol a világon nincs. Ez egyszerűen fellazítja, megfoghatatlanná, követhetetlenné teszi a bírósági szervezet illetékességi stabilitását. Lényegében nem lehet majd biztosan tudni, hogy az egyes ügyek melyik bíróság hatáskörébe tartoznak.
MN: Az, hogy ilyen széles és kontroll nélküli kinevezési jogköre lesz a parlamenti többség által megválasztott igazgatási vezetőnek, különösen azokon a bíróságokon növeli jelentősen a politikai befolyás veszélyét, ahol jelenleg nincs kinevezett vezető. A Fővárosi Bíróságot (FB) például január óta az egyik elnökhelyettes vezeti. Holott önnek lett volna lehetősége kinevezni valakit a legnagyobb létszámú és legkritikusabb helyzetben levő bíróság élére.
BA: Nézzük a tényeket! A Fővárosi Bíróság elnöki széke Gatter László lemondásával 2011. január elsejével ürült meg. Ezt követően pályázatot írtunk ki. A pályázat kiírása és szakmai testületek által történő elbírálása nyilvánvalóan időt vett igénybe. Márciusban az OIT illetékes testülete tárgyalta a pályázatokat, majd meghallgatta a jelölteket, de nem talált köztük olyat, akit alkalmasnak tartott volna a feladatra. Ezután természetesen új pályázatot írtunk ki. Hozzáteszem, annak ellenére, hogy a törvény a döntésre engem mint az OIT elnökét egy személyben jogosított fel, az FB elnökének kiválasztására egy bizottságot hoztam létre. Ebben a bizottságban meg is hallgattuk a jelölteket, de - mivel a kinevezésre a moratórium hatálybalépése előtt néhány nappal került volna sor - döntés már nem született. Hiszen ha születik, akkor ennek a lépésnek nyilván az lett volna a visszhangja, hogy lám, az utolsó pillanatban gyorsan kineveztem valakit az FB élére.
MN: A kinevezés helyett a moratórium bevezetésének hírére ön egy nyilatkozatot adott ki, miszerint nem megy szembe a kormány nyilvánvaló politikai szándékaival. Helyesnek tartja most is ezt a lépést?
BA: Változatlanul az a véleményem, hogy több helyen, így a fővárosban is szakmailag indokolt lett volna a kinevezés - aki pedig olyan politikai döntést hozott, hogy Magyarországon egyetlen bírósági vezető sem nevezhető ki 2012-ig, az nyilván szembenézett a döntése következményeivel. Én úgy gondoltam, hogy a főváros a jelenlegi struktúrában, elnökhelyettessel, kollégiumvezetőkkel és azok helyetteseivel az új vezető kinevezéséig képes lesz működni. Ez így is történt.
MN: Utólag visszatekintve teljesen logikus sorba illeszkednek a kormány lépései: a bírói kar lefejezése, a kinevezési jogkör elvonása, majd egy politikailag lojális és extrém módon széles jogkörökkel felruházott vezető kinevezése. Ön korábban azért nem konfrontálódott, mert látott esélyt a kompromiszszumra?
BA: Nem. Akkor még nem volt világos, hogy milyen bírósági igazgatási rendszer alakul majd ki. Kaphatta volna éppenséggel az igazságügyi minisztérium az anyagi, ellátási kérdések iránti felelősséget, és valamiféle bírói testület a kinevezési jogköröket, ahogy ez az EU-tagállamok túlnyomó többségében van. Úgy gondoltam, és most is úgy gondolom, hogy attól kezdve, hogy mindenféle egyeztetés nélkül, villámgyorsan megtörtént a bírók nyugdíjkorhatárának leszállítása, én nem tudok felelősséget vállalni a bírósági szervezet időszerű működésért. Az a szisztematikus, az én 2009-ben elfogadott eredeti koncepcióm szerinti építkezés, ami egészen 2011 márciusáig zajlott, lényegében értelmét veszítette a bírók egytizedének kényszernyugdíjazásával. Ettől kezdve már nem a hatékonyság javítása, hanem a működőképesség elemi szintű megőrzése van napirenden - noha az én eredeti koncepciómban hangsúlyosan szerepeltek a fővárosi helyzet javítását célzó elemek. Ez a folyamat egyébként el is indult: 2011 január-februárjában a Fővárosi Bíróság munkájának átfogó ellenőrzése lezajlott; bekértük a központi régió illetékes vezetőinek a véleményét, és mindezek alapján az OIT hatékony intézkedéseket hozott. A koncepció meghatározó eleme volt az is, hogy a Fővárosi Bíróságot fel kell osztani két-három kisebb bíróságra, illetve hogy teljesen meg kell változtatni a központi régió illetékességi rendszerét. Ebből következően hiába neveztem volna ki bárkit is júniusban a Fővárosi Bíróság élére; ha a törvényhozás nem áll a koncepció, illetve a választott vezető elképzelései mögé, akkor ez a kinevezés értelmetlen, a levegőben lóg. Ezért nem éltem a kinevezési jogommal, noha néhány napom lett volna még rá, hogy megtegyem.
MN: Ön szerint hol volt az a pont, ahol visszavonhatatlanul megromlott a viszony a kormányzattal?
BA: Ezt a helyzetet én nem így fogalmaznám meg, de a bírósági szervezet akkor került szembe a kormányzattal, amikor a kormány és a parlamenti többség részéről súlyosan aggályos intézkedésekre került sor. Azt hiszem, mindenki számára nyilvánvaló, hogy a semmisségi törvény volt az első jelentősebb eset, amikor a kormányzat és a bírói szervezet között a nyilvánosság előtt nézeteltérés alakult ki. Szeretném ugyanakkor egyértelművé tenni, hogy - dacára az egész konfliktus politikai felhangjainak - nekünk nem politikai kifogásaink voltak a jogszabállyal kapcsolatban, hiszen politikai kérdésekben nincs kompetenciánk. A szabályozás módja volt számunkra problematikus. Ma is azt mondom - szakmai szempontból, vagy ha úgy tetszik, a jogállam alapjai szempontjából -, hogy nem elfogadható jogerős ítélettel már lezárt ügyeket újra megnyitni valamilyen nem immanensen jogi indokra hivatkozva. A jogerős ítélet ugyanis már végleges döntés, és ha ez a lezártság, véglegesség megkérdőjeleződik, akkor maga a jogbiztonság válhat kérdésessé.
MN: A bírák kényszernyugdíjazása miatt a bírósági szervezet szinte teljes vezérkara felsorakozott ön mögött. Azóta viszont nem láttunk ilyen egységes fellépést, holott a most benyújtott törvényjavaslat az igazságszolgáltatás függetlenségének kérdésessé tételével épp úgy alapjaiban fenyegeti a jogállamot. Most miért nincs ilyen demonstratív kiállás?
BA: Úgy gondolom, a bírák nagy része támogat, de az tény - mondhatnám, előre látható is volt -, hogy a bírók egy kisebb része már az új pozíciók elnyerése érdekében helyezkedik. Meggyőződésem, hogy a bírói kar véleménye az új igazgatási rendszerről is jóval differenciáltabb annál, mint amilyennek a Magyar Bírói Egyesület (MABIE) vezetésének nyilatkozatai alapján tűnik.
MN: Hogyan lett háromszereplős ez a játék? Hiszen a MABIE mostanra egyenrangú féllé vált az igazságszolgáltatással kapcsolatos jogszabály-előkészítésben is, míg az Országos Igazságszolgáltatási Tanács ebben a folyamatban egyáltalán nem vett részt.
BA: A bírói egyesület vezetése és köztem a viszony azelőtt sem volt harmonikus. Az egyesület korábban sokszor megmozdult bizonyos vezetői kinevezések sikerének előmozdítása érdekében. Ezt én mindig is szereptévesztésnek gondoltam, hiszen az egyesület érdekvédelmi szervezet, tehát nem lehet semmilyen szerepe egyes személyek szakmai megítélésében. Ha bírói önigazgatás van, akkor nincs is különösebb jelentősége ennek az érdekvédelmi jellegű feladatnak - inkább külső irányítás esetén van jogosultsága. Az egyesület vezetősége viszont igényt tartott például arra, hogy képviselője jelen lehessen az OIT minden ülésén. Én ezt csak abban az esetben tettem lehetővé, ha a tanács az érdekvédelemmel összefüggő kérdéseket tárgyalt. Ugyanakkor feltűnő volt, hogy a bírói egyesület érdekvédelmi szervezetként nem emelte fel a szavát a bírók kényszernyugdíjazása ügyében, noha nyilvánvaló volt, hogy ennek a kérdésnek komoly egzisztenciális következményei lesznek. Az egyesület többször fejtett ki olyan aktivitást, ami nem tartozik az érdekvédelem feladatai közé. Az úgynevezett "gyorsító csomag" benyújtása idején az OIT szakmai javaslatai mellett az OIT-tól függetlenül sietett beadni a sajátját, noha erre senkitől felkérést vagy megbízást nem kapott; ez a folyamat jutott el odáig, hogy a MABIE mostanra aláírásával is megerősítve a kormány "stratégiai partnerévé" vált. Ez a tény véleményem szerint az aktuális helyzettől függetlenül is aggályos - nem is ismerek olyan uniós országot, ahol hasonló megtörténhetne. Az én felfogásom szerint bíró, illetve bírók nevében fellépő szervezet ne írjon alá semmilyen megállapodást semmilyen szervezettel, így a kormányzattal sem. Ez alapvetően idegen a bírói tevékenységtől, hiszen lehet, hogy holnap az érintett szervezet vagy akár kormányzat jogi cselekedetét kell megítélnie a bíróságnak. Hogyan értelmezhető ilyenkor a stratégiai partnerség? De más szempontból is furcsa ez a viszony: ha egy szervezet "stratégiai partnere" a kormánynak, akkor az azt is jelenti, hogy az ehhez a szervezethez nem tartozó bírók vagy a többi bírói szervezet nem az?
MN: A nyilvánosságban mégis az látszik, hogy a MABIE a progresszív, a bírósági reformért a kormánnyal együttműködve aktívan tevékenykedő szervezet, míg az OIT csak reagál - ráadásul legtöbbször valamiféle negatív vélemény hordozójaként jelenik meg. Nem lehetett volna ezt a képet kissé kedvezőbbre alakítani?
BA: Az OIT mindig is a rá vonatkozó szabályok szerint járt el - mostanra pedig már nincs különösebb jelentősége a kérdésnek: mára már a tanács gyakorlatilag csak a folyamatban lévő ügyeket viszi. Néhány órás üléseket tart, de már nem azon a szinten működik, mint korábban. Normális körülmények között a bírói egyesületet a helyén, az érdekvédelem területén lehetett tartani. A mostani helyzetben viszont az egyesület olyan erős külső támogatást kapott, amivel szemben nincsenek eszközeink.
MN: Milyen eszközei maradtak még önnek, hogy megvédje az igazságszolgáltatás függetlenségét? Hiszen a tervezett igazgatási szisztéma tág teret nyit politikai komisszárok működésének.
BA: Én elmondtam a kifogásaimat, elmondtam az észrevételeimet - ennél többet nem tudok tenni. Nincs a kezemben olyan hatalom, olyan jogkör, amivel befolyásolni tudnám az eseményeket. Egyetlen lehetőségem volt, és ezzel éltem is: a szakmai aggályaimat és megoldási javaslataimat megosztottam a nyilvánossággal. Azon szakmai keretek között, amelyek a Legfelsőbb Bíróság elnöke számára adottak, ennyit tehettem. A politikai következtetések levonása nem az én dolgom.
MN: A lemondása nem lenne egy utolsó, ennél nyomatékosabb figyelmeztetés? Ezután nehéz lenne azt mondani, hogy minden rendben van, hiszen a Legfelsőbb Bíróság elnöke is a helyén maradt.
BA: Természetesen minden lehetőséget mérlegeltem, és mindennek a következményeit is. Arra a határozott álláspontra jutottam, hogy ebben a helyzetben nem mondok le. Döntésemben semmiféle személyes érdek - hasonlóan eddigi tevékenységemhez - nem játszik szerepet.
A parlamenti kétharmad és a független igazságszolgáltatás2010 decemberében az Országgyűlés elfogadta az ún. gyorsító csomagot, mely több jogszabály megváltoztatásával igyekezett javítani az ítélkezés "időszerűségén", illetve az igazságszolgáltatás működésének hatékonyságán. A Legfelsőbb Bíróság (LB), egyben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke a korábbinál szélesebb kinevezési és döntési jogköröket kapott. 2011. március 7-én az Országgyűlés elfogadta az ún. semmisségi törvényt, amit az LB elnöke több szempontból is "alkotmányosan aggályosnak" nevezett. Baka kritikájára a törvényt beterjesztő Balsai István képviselő azzal riposztozott, hogy az igazságszolgáltatás ne szóljon bele a törvényalkotásba, és egyébként is, hamarosan jelentős változások lesznek a bírói igazgatás rendszerében. Március 24-én Baka parlamenti beszédében bírálta az alkotmánytervezet igazságszolgáltatásról szóló passzusait. Április 4-én Lázár János frakcióvezető benyújtotta az alkotmánytervezethez azt a módosító indítványt, aminek nyomán nyugdíjba küldenek 300 bírót. Április 14-i nyilatkozatában - néhány kivételtől eltekintve - a magyar bírói vezérkar elítélte és a demokrácia elleni támadásnak nevezte a bírák kényszernyugdíjazását. Május 21-én Lázár beterjesztette azt a törvényjavaslatot, amely június 20-ától lényegében elvonta az OIT elnökének kinevezési jogát. Baka András bejelentette, hogy a moratórium hatálybalépéséig nem nevez ki bírósági vezetőt. November 2-án Lázár bejelentette, hogy az Országgyűlés "tárgysorozatba vette a bírósági és ügyészségi szervezet átalakítására vonatkozó törvényjavaslatokat". Így jövő év január 1-jével megalakulhat az OIT-ot felváltó Országos Bírói Hivatal. |
