A vádirat
1999. augusztus 10-én együtt ment el szórakozni az elsőrendű vádlott Döntnök Róbert unokatestvérével, a harmadrendű vádlott Magyarossy Csanáddal. Velük tartottak a Molnár testvérek, Botond és András (ők a másod- és negyedrendű vádlottak).
A fiúk hajnali háromkor egy Fiattal érkeztek a Békéscsaba belvárosában található Trópus presszóhoz, ahol összetalálkoztak a későbbi sértettel, az alig tizenöt éves Joó Annával és barátjával, Kövi Krisztiánnal. Utóbbit Molnár András régebbről ismerte. A lány barátja közölte: a Százszorszép nevű szórakozóhelyre mennek, mert a lány még táncolni akar. Döntnök Róbert felajánlotta: elviszi őket. A lány beszállt a kocsiba, majd a négy, a Trópus presszóhoz együtt érkező fiú is. A sofőr nem engedte a kocsiba szállni a lány barátját, mert akkor már hatan lettek volna. A vádirat szerint Kövi Krisztián erre az autóba behajolva ki akarta hívni Annát, mire Döntnök ököllel arcba vágta, majd a volán mögé ült, és elhajtott a helyszínről.
Az ügyészség a vád tárgyává tette azon állítást, miszerint a lány kifogásolta, hogy a barátját otthagyták, és így ő sem akar a fiúkkal menni. Akik viszont megígérték neki: elviszik táncolni, de előtte a békéscsabai sportcsarnokhoz mennek. A tárgyaláson elmondták: füves cigit akartak venni ott, ám az eladó nem érkezett meg. Útközben - áll a vádiratban - a hátul, középütt ülő lányt Molnár András átölelte, míg a másik oldalán helyet foglaló Molnár Botond a karját simogatta. Eközben a kocsi vezetője nemi aktusra utaló megjegyzéseket tett a lánynak, ami "neki is jó lesz".
A gépkocsi hajnali 3 óra 35 perckor érkezett a sportcsarnok belső parkolójához, ahol a Molnár testvérek és a lány kiszálltak, Döntnök és Magyarossy az autóval a szemben lévő benzinkúthoz ment ennivalóért. Ez idő alatt - a gépkocsiban történtektől megrémülve - Anna visszaindult a város felé, azonban a töltőállomásról visszatérő két fiú a parkolóban maradt társaival együtt visszakényszerítette az autóba. A fiúk jelezték: "partiba fogják vágni", a vezetőülésből hátrahajoló Bíró Norbert pedig a sértett combjának a belső oldalát és nemi szervét simogatta. Eközben - áll a vádiratban - "a nemi izgalomba jött Molnár Botond a védekezésképtelen helyzetben lévő lány pólóját a válláról lehúzva a sértett mellét nyalogatta, és a testét tapogatta, a megriadt, remegő sértettnek azt mondta: Ne félj, kicsikém, nem bántunk, nem lesz semmi baj."
Ezalatt a lány barátja a 107-es segélykérő számon felhívta a rendőrséget azzal, hogy Annát akarata ellenére elvitték. Ezután a lány szüleinek a lakására ment, ahol az anyának elmondta a történteket. Joóné Mátrai Anikó azt tanácsolta a fiúnak, hogy menjen rokonukhoz, Takács Andráshoz, és tőle kérjen segítséget a lány felkutatásához. Kövi így tett. Takács Kövi elmondásából rájött, hogy kinek a gépkocsijáról van szó, és felhívta Döntnök Róbert apját, akitől megtudta a fiatalember telefonszámát. Hajnali 4 óra 30 perckor hívta fel Takács András a Fiat sofőrjét azzal, hogy haladéktalanul vigyék Annát az egyik belvárosi szállodához, amelyet egyébként Takács működtet. Az ügyészség szerint a fiúk abbahagyták a lány molesztálását, és a szállodához vitték.
Ennyit lehet tudni a vádiratból.
Két történet
Döntnök Róbert vallomásában - amelyben végig tagadta, hogy erőszakoskodtak volna a lánnyal, s hogy nemi aktusról beszéltek volna - elmondta: amikor a szállodához vitték Annát, tíz percet vártak Takácsra. Később azt látta, hogy Takács a hátsó kijáraton kihajtott a kocsijával, mellette már ott ült a lány. Takács azt mondta Döntnöknek: "Nincs semmi gond, csak nem tudtam, hol a lány." Róbert kérdésünkre megjegyezte: "Ha Anna sírt volna, amikor visszavittük a hotelhez, akkor Takács nem engedett volna el bennünket."
Úgy tűnt, mindenki elfelejti a történteket. Ám nem így volt: Kövi Krisztián Anna anyjától eljövet kapcsolatba lépett Takács Andrással, aki arra kérte a lány barátját, jöjjön a hotel elé. Mikor a fiatalember odaért - még Annáék megérkezte előtt -, a gazdag vállalkozó hírében álló Takács durván leteremtve ököllel orrba vágta Krisztiánt. (A szállodás ezt mindvégig tagadta.) Kövi elmondta: iszonyú fájdalmat érzett, és jól hallható volt a reccsenés. Eltört az orra, azonnal eleredt a vére. "Te, köcsög geci, összevéreztél!" - csattant fel Takács, aki újból megütötte a fiút. A taxival a helyszínre érkező fiú így csak véres pénzzel tudott fizetni a sofőrnek, aki utóbb erre nem emlékezett. A valamivel később a szállodához érkező Anna is látta - és ezt első tanúvallomása is bizonyítja -, hogy barátja leszegett fejjel, az orrát fogva járkált. Később e kijelentését visszavonta.
Kövi Krisztián kórházba került, ahol az orvosnak elmondta, ki ütötte meg.
Innen kezdve az orrcsonttörés és az állítólagos leányrablás története összeér. Nem véletlenül, hiszen a szereplők - legalábbis részben - ugyanazok.
Cselszövés?
Döntnök Róbert ügyvédje, a szegedi dr. Valentinus Győző védőbeszédében azt állította: a négy fiú cselszövés áldozata. "Ennek háttere és célja, hogy Takács András mentesüljön a büntetőjogi felelősségre vonás alól a Kövi Krisztián sérelmére elkövetett (súlyos) testi sértés kapcsán." A védő arra is emlékeztetett, hogy Takács felfüggesztett szabadságvesztés hatálya alatt áll, mert korábban már elítélték erőszakos bűncselekmények miatt.
Az ügyben visszaadta a megbízást az elsőrendű vádlott korábbi védője, a neves Békés megyei ügyvéd, dr. Madarász Imre. A Narancsnak így indokolta elhatározását: annyi fordulat történt az ügyben, hogy nem látott más lehetőséget. Megjegyezte: még nem volt meghatalmazása a későbbi elsőrendű vádlott apjától, ám egy korábbi panasz elutasítását mégis neki címezték. "Minden jel szerint visszadátumozás történt" - mondta a védő. Több, a neve elhallgatását kérő, az ügyet ismerő jogász a Narancsnak kifejtette: világossá vált, hogy az összefonódások kimondását rizikó nélkül nem vállalhatja helyi ügyvéd. Ezért azt tanácsolták Róbert apjának: megyén kívüli neves ügyvédet szerezzen. Döntnök Róbertnek egyébként Madarász volt a harmadik ügyvédje. A másodiktól, Jutasi Gergelynétől akkor vonta vissza a megbízást, amikor rájött: érdekeit és az ügyvédi titoktartást mellőzve "összedolgozott" az ellenérdekelt fél, Takács András és Joó Anna nagy hatalmú ügyvédjével, aki így előbb a Döntnök kezdeményezéseit elbíráló hatóságok döntéseiről idejében tudomást szerzett.
Amikor a négy fiú a Trópus presszó elől elvitte Annát, Kövi Krisztián nem tudta, mit tegyen. Két évvel a történtek után lapunknak elmondta: nem attól félt, mi lesz a lánnyal, hiszen az nem volt veszélyben. De tisztázni akarta magát, mert tartott Takács Andrástól, emellett tudta, Annának időre haza kell mennie. Ezért hívta a 107-es rendőrségi segélyvonalat. Itt név nélküli bejelentést tett az elrablásról, de az elhurcolt nevét nem árulta el. Amikor az ügyeletes tiszt a pontos részletek után érdeklődött, akkor azt mondta, nem is biztos, hogy a lányt erőszakkal vitték el, lehet, hogy magától ült be. Pedig: vagy-vagy. Kövi Krisztián bejelentésének komolyságát megkérdőjelezi, hogy nem maradt a helyszínen, a kiérkező járőrkocsi nem találta a bejelentőt. A helyszínen senki nem tudott arról, hogy bárkit erőszakkal vittek volna el.
Másfél órával később már törött orral téblábolt a fiú békéscsabai éjszakában. Fájdalmai fokozódtak, szédült, az ájulás kerülgette. Egy fülkéből, amelyet teljesen összevérezett, mentőért telefonált. Azok vitték a kórházba. Az ügyeletes orvos látva a sebesülést - darabos orrcsonttörés - és értesülve ennek körülményeiről a súlyos testi sértés gyanúja miatt hivatalból értesítette a rendőrséget. A kórházban felvett orvosi látlelet az anamnézisben a következőket tartalmazza: "(...) a mai napon (1999. augusztus 11.) hajnali négy órakor Békéscsabán az egyik szálloda előtt szóváltás után Takács András a sértettet orron, illetve bal oldalt állkapcson vágta. Rendőrségi értesítés."
Ugyanezen a napon délelőtt a rendőrségen kihallgatták Kövit, aki megismételte az orvosnak mondottakat. Ezt azzal egészítette ki - és a nyomozás szempontjából először itt kapcsolódik egybe a két történéssor -, hogy a vele együtt szórakozó Anna önszántából szállt be a Fiatba. A hosszúra nyúlt éjszaka és hajnal, valamint a kórházi és a rendőrségi vizit után Kövi Krisztián hazament. Késő délután a rendőrök szóltak neki, hogy újra be kell mennie a kapitányságra. A második kihallgatása 18 óra 30 perckor kezdődött Magyar Zsolt főhadnagy előtt.
A fordulat
A rendőrségre érkező Kövi az aulában összetalálkozott Takács Andrással, aki keresztlányát, Joó Annát kísérte el. A fiatalember szerint a vállalkozó néhány pillanatra hozzá lépett és megfenyegette. Tény, Kövi a második kihallgatásán másképp adta elő a hajnali esetet: ezek szerint a lányt erőszakkal tették a kocsiba. Elmondta: nem hallotta, hogy a lány kiáltott-e, mert hangosan szólt az autórádió. Az orrcsonttörésről a rendőrök nem kérdezték Kövit.
Vegyük sorra a rendőrségi kihallgatásokat: 1999. augusztus 11-én, 10 óra 20 perckor Kövi Krisztiánt súlyos testi sértés ügyében hallgatták meg, őt követte egy órával később Joó Anna, akit tanúként - nem egészen követhető logika alapján - könnyű testi sértés gyanújában kérdeztek, ám délután a lány anyját már szemérem elleni erőszak ügyében hallgatták meg, csakúgy, mint Takács Andrást; öt óra után Annát ismét testi sértés gyanúja miatt vették elő.
Az alig tizenöt éves lány augusztus 11-i vallomásai alapján új irányt vett a nyomozás. A majdani vádiratnak megfelelően Anna arról számolt be, hogy erőszakkal kényszerítették a kocsiba, ahol molesztálták, fogdosták, nemi aktusra felhívó mondatokat mondtak neki; ő sírt és ellenkezett. Az aktust csak Takács András telefonja szakította félbe. A lány és anyja szeméremsértés miatt mégsem kívánt magánindítvánnyal élni.
Mi lehet e fordulat oka? A lány megtudta, hogy keresztapja ellen súlyos testi sértés a gyanú, s őt akarta védeni?
A történtek éjszakáján a szállodánál az autóból kiszálló lány nem panaszkodott keresztapjának, és Takács nem is vonta kérdőre a lányt visszaszállító fiúkat. Anna hazatérve az anyjával sem közölt semmi lényegeset. Délelőtt a Sügér csárdában egyik munkatársának mesélt az előző éjszakáról: megismerkedett néhány fiúval, elmentek kocsikázni, és dumáltak, ökörködtek. Erőszakról nem volt szó.
Döntnök Róbert apja és Takács András augusztus 11-én többször kereste egymást telefonon, tisztázandó a történteket. Idősebb Döntnök a Sügér csárdában, ami ugyancsak Takács érdekeltsége, találkozott a lánnyal is, aki elmondta: hajnalban nem történt semmi.
Nem lett volna ügy, ha...
A rendőrség Joó Anna vallomása alapján - noha elsőre Kövi Krisztián sérelmére elkövetett súlyos testi sértés ügyében nyomozott - szemérem elleni erőszak bűntettének gyanúja miatt már az eljárás első napján őrizetbe vette a Molnár testvéreket, Magyarossyt és Döntnököt. Előzetes letartóztatásukat 1999. augusztus 13-án rendelte el a bíróság, amit a későbbi elsőrendű vádlott, Döntnök Róbert esetében - ügydöntő jelleggel - az első fokú tárgyalás végéig fenntartott. Róbert a nem jogerős bírósági ítélet kihirdetéséig 1 év 4 hónapot volt letartóztatásban.
"Nem lett volna ügy, és mindenki elfelejtette volna a történteket, ha nem Takács András töri el Kövi orrát. Itt ugyanis - a felfüggesztett szabadságvesztése miatt - Takács szabadságáról van szó, és kérdés, hogy ez mit és mennyit ér meg neki" - fejtegette Valentinus Győző, Döntnök ügyvédje. A jogi képviselő egy érdekes epizódot idézett föl: a Békés Megyei Rendőr-főkapitányságon a történtek után egy héttel tartott sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a Fiattal a Trópus presszó elé érkező négy fiú közül az egyik törte el Kövi orrát. Védőbeszédében az ügyvéd hangsúlyozta: "Felmerül a kérdés, kinek állt érdekében elferdíteni az igazságot, hogyan történhetett meg, hogy a rendőrségi sajtótájékoztatón a bizonyítékokkal ellentétes tájékoztatást adtak." Vélekedése szerint ez olyan személy érdekeit szolgálhatta, aki ellen súlyos testi sértés miatt eljárás indult. Valentinus Takácsra gondolt.
A békéscsabai vállalkozó a jelek szerint fontos a rendőrségnek. Kövi Krisztiánnak és az előzetes letartóztatásba helyezett fiatalembereknek egyes rendőrök a tudomásukra hozták: "Ne próbáljanak ujjat húzni Takáccsal és az ügyvédeivel." Védőbeszédében Valentinus arra hívta fel a figyelmet, hogy tanulságos az a telefonos híváslista, amely a Takács és Döntnök Róbert apja közötti, az események után néhány órával folytatott beszélgetésekről tájékoztat. Délelőtt fél tizenegy előtt Döntnök hívta Takácsot, az- iránt érdeklődött, hogy valójában mi történt. E napon ezután már csak Takács tárcsázta az idősebb Döntnököt; nyilván neki volt fontosabb a dolog.
Valentinus szerint Joó Anna nem minősíthető szavahihetőnek, vallomásaiban végig fellelhető Takács érdekeinek a védelme, és későbbi vallomása nem fogadható el tényállás alapjául. "Illetve az az igaz, amit az 1999. szeptember 8-ai rendőrségi kihallgatásakor mondott. Idézem: >>A gépkocsiban nem voltak erőszakosak, csak próbálkoztak.>Az ismeretlen lány nagyon összemelegedett az öcsémmel, egymást tapogatták.<<"
Többszöri figyelmeztetés
Az ügyvéd megjegyezte: idősebb Döntnöktől tudja, hogy a rendőrségi eljárás egyik résztvevője, Magyar Zsolt főhadnagy 1995-96-ban kidobóemberként dolgozott Takácsnál. Az ügyvéd kérdésére Takács András a tárgyaláson azt mondta, nem ismeri Magyart, de vannak rendőr ismerősei. Majd szó szerint így folytatta: "Voltak a kidobók között olyanok is, akik ha nem is rendőrök voltak, de rendőri iskolába jártak."
Kövi Krisztián 2000. február elsején a Békés Megyei Főügyészségen vallomást tett. Erre azok után került sor, hogy a Békéscsabai Városi Ügyészség 1999. október 22-én bűncselekmény hiányában megszüntette a súlyos testi sértés ügyében indított nyomozást Takács András ellen. A megyei főügyészségen Kövi elmondta: Magyar főhadnagy figyelmeztette, hogy "jobban jár, ha nem húz ujjat Takáccsal". A negyedrendű vádlott Molnár András is hasonló figyelmeztetést kapott. A nyomozó hatóságnak küldött, 1999. szeptember 6-i levelében azt írta: amikor a második kihallgatásra vitték fel a rendőrségen, a folyóson egy magas rangú tiszt azt mondta neki: "Nagyon kemény gyereknek érzed magad, de nem lesz olyan ügyvéd, aki elvállalja ügyedet Takács András ügyvédjével szemben." Valentinus szerint nem zárható ki, hogy a kórház által a rendőrség felé tett bejelentésről valaki értesítette Takács Andrást, aki még a rendőrségi kihallgatás előtt arra vette rá keresztlányát, hogy neki kedvező vallomást tegyen.
Kövi Krisztián - akinek a nyomozati és bírói szakban többször változott a vallomása, állítása szerint a különböző fenyegetések hatására - nem járt szerencsével a Békés Megyei Főügyészségen sem. A békéscsabai vádhatósághoz hasonlóan másodszor is nyomozást megszüntető határozatot hoztak bűncselekmény hiánya miatt az ellene elkövetett súlyos testi sértés ügyében. Megállapították: Kövi feldúlt állapotban gyorsan megindult a belvárosi szálloda előtt Takács felé - aki korábban a főnöke volt, és akitől egyébként is félt, most éppen azért, mert nem tudott elszámolni azzal, hol van Anna -, ő védekezésképp lehajtotta a fejét, így a sértett arcával nekiütközött a fejének, és eltört az orra. E verzió mindenesetre nem túl életszerű. Magyar főhadnagy tagadta, hogy megfenyegette Kövit.
Az idősebb Döntnök letétbe helyezett két titkosan készített hangfelvételt. Az egyiken az hallható, amint Takács András durván megfenyegeti Kövit, és elmondja, milyen vallomást tegyen. A másik a megyei főügyészségen (!) készült Kövi Krisztián kihallgatása közben. Az ügyész a telefonon egy magas rangú bírót hívott, és az ügyről szólva azt hangoztatta a kagyló másik végén lévőnek: "Tudod, az egyik rendőrrel meg tudod ezt beszélni, a másikkal nem."
Magánindítvány és közvád
Szemérem elleni erőszak miatt sem Joó Anna, sem édesanyja nem kívánt magánindítvánnyal élni. A rendőrség mégis emiatti gyanú miatt kezdeményezte a négy fiatalember őrizetbe vételét, majd rendelte el a bíróság az előzetes letartóztatásukat. Az ügyészség a bírósági tárgyalás megkezdésekor - 2000. március 14-én - közvádat is felhozott a fiúkkal szemben. A vádhatóság szerint a társtettesként tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetetett személyi szabadság megsértésének bűntette is megvalósult.
Vádbeszédében az ügyész a vádirat legfontosabb állításait fenntartotta. Az ügyész elismerte a bíróság előtt: a tárgyalás során több esetben is felmerült, hogy a sértett szavahihető-e; mindezt fiatal korával magyarázta. Figyelemre méltó a vádbeszéd azon passzusa, amely szerint a vád tárgyává tett cselekmény bíróság előtti bizonyítása az egyik legnehezebb feladat. Ennek ellenére a vádhatóságnak kétsége sem volt afelől, mi történt.
A bíróság az ítélet indoklásában kifejtette: "Joó Anna sértettnek az eljárás során következetesen tett vallomását és az általa elmondottakat állapította meg tényállásként." A büntetőtanács szerint a sértettnek semmi oka nem volt arra, hogy az eljárásban olyat állítson a vádlottak terhére, ami nem felel meg a valóságnak, ugyanis az eljárást nem a sértett kezdeményezte, hanem Kövi Krisztián; az ő sérüléséről tett vallomása alapján szerzett tudomást a hatóság Anna esetéről. A bíróság nem fogadta el az elsőrendű vádlott védőjének érvelését, hogy a vádlottak Takács cselszövésének áldozatai, amelynek célja, hogy a vállalkozó mentesüljön a büntetőjogi felelősség alól, amiért betörte Kövi orrát. A bíróság abban sem kételkedett, hogy a sértettet a gépkocsiba kényszerítve a vádlottak elkövették a személyi szabadság megsértését.
Egy másik forgatókönyv
Joó Anna 1999. szeptember 8-i tanúvallomásában, egy hónappal a történtek után elmondta: a kérdéses éjszakán két-három pohár pezsgőt, három deci fehérbort és egy kis vodkát ivott. Nem zárható ki, hogy a tizenöt éves lány egy kicsit kapatos és jókedvű volt. Ez utóbbit igazolni látszik az is, hogy hajnali három óra után még táncolni akart. Ezért, mint Kövi az első vallomásban elmondta, barátnője önként ült be a kocsiba, és már idézett vallomása szerint ő maga is csak próbálkozásnak és nem erőszaknak minősítette az ott történteket. Anna italfogyasztása magyarázata lehet a negyedrendű vádlott, Molnár András már szintén idézett állításának, miszerint a lány és testvére kölcsönösen tapogatták egymást. A tárgyaláson elhangzott: a sportcsarnoknál a kocsiból mintegy tizenöt perc után kiszállt Anna, ahova utóbb önként visszatért. Ez egyébként ellentétes a sértett korábbi vallomásaival.
A szegedi ügyvéd védőbeszédében hangsúlyozta: több okból is aggályos, ha a bíróság megállapítaná a szemérem elleni erőszakot. A presszó előtt semmilyen erőszak nem történt. Valentinus szerint "Annával szemben komoly ellenállás leküzdésére alkalmas erőszak vagy fenyegetés nem valósult meg, mert a lány csupán tiltakozott, és kezével eltolta magától a fiúkat."
Ezzel kapcsolatban érdemes felidézni annak a szembesítési jegyzőkönyvnek néhány részletét, amikor Takács András és a negyedrendű Molnár András vallomásait ütköztették egymással. A keresztapa azt mondta, hogy a szálloda elé visszavitt Anna láthatóan ittas volt. Majd nem sokkal később megjegyezte, olyan nagy erőszak nem történhetett. "Mondom ezt azért, mert elég jól ismerem Annát, elég jó fizikai adottságú, és ha ő kézzel-lábbal kapálózik, akkor ezt (szemérem elleni erőszak) nehéz lett volna megtenni vele, főleg úgy, hogy ennek ne maradjon nyoma" - mondta a szembesítéskor Takács. Később ezt módosítva a békéscsabai vállalkozó megjegyezte: "A sértetten nem látszott, hogy ivott", ugyanakkor - megnézve a négy vádlottat - visszavonta azt az állítását, hogy "Anna jó fizikai adottságaival ellen tudott volna állni".
Az elsőrendű vádlott ügyvédje szerint nem áll meg a személyi szabadság megsértése sem, mert a lány egyetértett, hogy a fiúkkal tart, s azzal is, hogy először nem táncolni mennek. "Az út során semmilyen számára hátrányos magatartást nem tanúsítottak" - mondta.
Végszó
Molnár András negyedrendű vádlott 1999. szeptember 6-án levelet írt a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályának. Ebben beszámolt arról, hogy rendőrségi kihallgatásai során többször megfenyegették. Ezek közül is a Kákosi Pál századosé viselte meg a legjobban. A tiszt jelezte: az öccse már elmondta, hogy erőszakkal tették be a lányt a kocsiba és erőszakoskodtak vele. Majd hozzátette: "Ha sokat szórakozik, akkor berakják egy százhúsz kilós kan cigányhoz, akinek hordhatja a szemetét, és lehet a csicskása." A bíróság az ítélet indoklásában kitért erre a mozzanatra. Ezek szerint közismert tény, hogy a nyomozó hatóság a gyanúsítottakra a beismerő vallomás megtétele érdekében bizonyos fokú pszichikai nyomást próbál gyakorolni, amikor olyan "jövőképet" festenek le, amely a bűncselekményre kiszabható büntetés mértékére és a fogdai helyzetre vonatkozik. Ám a bíróság szerint a "ráhatás csak az igazság elmondására és semmiképp sem a hazug vallomás kikényszerítésére irányult". (Ez csak arra példa, hogy a rendőrség e bonyolult ügyről már az első perctől kezdve mindent tudott...)
A bíróság nem hallgatta meg tanúként az elsőrendű vádlott apját, mert nem tartotta őt elfogulatlannak; mert a cselekmény után tanácsokat adott a fiúknak, hogy mit mondjanak a rendőrségen; mert a rendőrség előtt letagadta fia feltalálási helyét; mert a történtek után beszélt Takács Andrással és Joó Annával, és felmerült a gyanú, hogy befolyásolni igyekezett Kövit. "Mindez arra utal, hogy Döntnök sok mindenre képes fia érdekében" - áll az indoklásban. Végül a büntetőtanács vezetője jelezte, az apa csak a Takácsnak tulajdonított cselszövésről kívánt volna beszélni, ami nem képezte a vád tárgyát.
Idősebb Döntnök fiánál annak letartóztatása után néhány nappal, 1999. augusztus 19-én beszélőn járt. Itt azzal biztatta, hogy a rendőrség eljárása miatt feljelentéssel fordul az ügyészségi nyomozó hivatalhoz. A beszélgetésen Magyar Zsolt főhadnagy volt jelen. Másnap Takács András vállalkozó Békéscsaba belvárosában azzal állította meg Döntnök Istvánt, hogy nem kell az ügyészségi nyomozókhoz fordulni, mert majd az "ügyvédjén keresztül mindent lerendeznek". Döntnök nem hitt a fülének: a beszélőn bizalmasan mondott szavait másnap a szembenálló fél idézte.
A Békéscsabai Városi Bíróság büntetőtanácsa 2000. október 26-án kihirdetett ítéletében Döntnök Róbert első- és Molnár Botond másodrendű vádlottat halmazati főbüntetésül hét-hét évi fegyházbüntetésre, Magyarossy Csanádot és Molnár Andrást - "támogató jelenlétük miatt" - hat-hat évi fegyházbüntetésre ítélte.
1999. augusztus 11-én déltájban következett be egy kivételes természeti jelenség, a teljes napfogyatkozás. Sötétség volt délben.
Bod Tamás
A 10/1986. (IX. 1.) IM-BM együttes rendelet a bűnügyi és igazságügyi tájékoztatásáról (részlet): "Tájékoztatás a bírósági eljárásról, 9. paragrafus 2. szakasz: A nyilvánosság kizárásával tartott tárgyaláson történtekről a sajtó részére felvilágosítás nem adható, az ügy irataiba betekintés nem engedélyezhető." Arról azonban nem rendelkezik a jogszabály, hogy a zárt tárgyalás nyilvános ítélethirdetése esetében mi a követendő magatartás. Írásunkban a személyiségi jogok tiszteletben tartása miatt megváltoztattuk minden szereplő nevét. Az időpontokat és részben a helyszíneket azonban változatlanul hagytuk.
