"Verekedős" képviselő Szombathelyen
Fel! Támadnak!
Vezércikknek is beillő bevezetőjében ekképp fogalmaz (a szemelvényeket betűhíven közöljük): "Véleményem szerint ezt az ütést nem- csak én kaptam, hanem önök is, akik rendszeresen olvasnak, szeretnek, tisztelnek engem és egyben lapunk többi munkatársát is." Majd rátér az általa támadásnak nevezett incidens leírására:
"Sági úr elment előttem, (...) majd hirtelen felém indult. Elővettem a táskámból a fényképezőgépet, jobb kézben tartva a jobb szememhez emeltem és az egyik ujjamat a lenyomógombra helyeztem. A bal kezemben pedig a biztonság kedvéért a diktafon volt, az indítógomb lenyomásának állapotában. Sajnos az önvédelem késztet arra, hogy bizonyos helyeken bekapcsolt diktafonnal közlekedjek és az olyan helyeken, ahol Sági József úr megjelenik különösen fontos. Enélkül az elővigyázatosság, óvintézkedés nélkül ebben a stílusú újságírásban szinte dolgozni sem lehet.
Tehát a jobb kezemben a jobb szememnél volt a fényképezőgép, a bal kezemben pedig a diktafon, élesre állítva. Éppen akarom fényképezni Sági urat, amikor az objektívben azt látom, hogy nem mellettem kíván elhaladni, hanem egyenesen felém jön. Talán egy méterre lehetett tőlem (a szakértő majd megállapítja), amikor jobb kezem mutatóujjával lenyomtam a gép gombját és villant is a vaku. Szinte ugyanebben a pillanatban egy óriási ütést éreztem a bal szememnél. Igazából fel sem fogtam, hogy mi történt, csak azt láttam, hogy tőlem pár méterrel Sági József úr az arcához kap és mondja a jelenlévőknek: >>nem látták mit csinált
Kapkodó mozdulat?
Az országgyűlési képviselő, az ünnepség szónoka elmondása szerint igyekezett nem tudomást venni Draskovitsról. Hátat fordított neki, ám a lapgazda szemből akarta lefényképezni, ezért hátulról meglökte őt, hogy forduljon meg. Sági - saját verziója szerint - a taszajtás következtében egyensúlyát vesztette, és önkéntelenül hátra kapott. "Ekkor kaphattam oda feléje, de valójában az egész mozdulatot az ő lökése váltotta ki. Maga a mozgássor óvatlan volt, ha nincs ott, akkor el sem érem" - mesélte a képviselő, és hozzátette: az emberek akkor figyeltek fel arra, hogy mi történik, amikor odafordult hozzájuk és megkérdezte: "Látják, mit csinál velem?" A képviselő kijelentette: az eljárás során maga kéri mentelmi jogának felfüggesztését, hogy végre kiderüljenek Draskovits László indítékai.
Vidéki bulvár
Draskovits 1997 decemberében indította útjára kis formátumú, meglehetősen sajátos stílusú, kéthetente megjelenő lapját, azzal a bevallott szándékkal, hogy olyan témákról írjon, amelyekről más lapok nem emlékeznek meg Vasban. (A lap címe - Drazsé Szemek - Draskovits becenevére utal.)
Draskovits László több helyi médiumnál is megfordult; később néhány hónapra a Nemzeti Sport vezető tudósítójának nevezték ki, miután egy aktuális tisztogatást követően bekopogott az akkori főszerkesztőhöz magát ajánlva. A nemzetis kitérő után a helyi újságíró-társadalom által páriának tartott Draskovits egy másik, nem túl hosszú kort megélt hetilapnál is feltűnt; ekkor zúdult rá először össztűz képességei, botrányosnak tartott stílusa és múltja miatt. A jelenlegi lapgazda még húsipari dolgozóként, idestova húsz esztendeje, 1981-ben részese volt egy nagyobb szabású olasz-magyar húsos ügynek. Tettéért büntetését megkapta, leülte; ám akárhányszor integrálódni szeretett volna a város köz- és médiaéletébe, rögtön felemlegették rovott múltját, mondván, ilyen háttérrel a bele- és rámenős Draskovits mértékkel mondjon nyilvánosan erkölcsi és egyéb véleményt másokról.
A bulvárlapot azonban egyes körök komolyan veszik, és számolnak vele. A Drazsé Szemek annak is köszönheti a szombathelyi piacon való megkapaszkodását, hogy bizonyos közéleti emberek rendszeres nyilatkozataikkal beemelték a helyi médiaszereplők közé. A legitimálásban részt vevő politikusoknak eddig nem kellett véleményt formálniuk - a jelenség október 13-ig házon, azaz városon belül maradt - a számító kiadványról, így teljes bizonysággal nem tudható, hányadán is állnak a lappal.
A gyökerek
A Sági-Draskovits-sztori elszakíthatatlan a város, a pártok és a helyi Fidesz 1998 utáni történetétől. A politikával a választásokon találkozó, előbb a gyatrán szereplő függetlenek, majd a második forduló előtt inkább a Fidesz felé húzó laptulajdonos még címlapra tette Sági József fényképét (az érintett egyébként nem kérte ezt), de gyorsan eltávolodott a győztesektől. A Fidesz helyi csoportjának 1998. júniusi üléséről (ahol az addigi aprócska csoport hirtelen nagyra duzzadt, mert a helyhatósági választásokon való indulás lehetősége többekben felébresztette az addig mélyen szunnyadó polgári eszmét) az akkor még városi Fidesz-elnök elküldte.
A boldog békeidők a helyi kormányzásban 1999 augusztusáig tartottak, amikor is kirobbant az emlékezetes nyelvvizsga-botrány; és míg az egész ország a polgármester papírjait, addig a város elöljárója a feljelentőjét keresgélte. A bulvárlap aktív szerepet vállalt a helyi eseményekben.
Sági József úgy emlékszik, hogy kezdetben többen feltételezték: neki köze lehet az ügyhöz. Ezt erősíti a Drazsé Szemek az esettel foglalkozó száma (1999. augusztus 24.). Sági szerint nem véletlen, hogy egy hónappal később édesapjának múltjával (idősebb Sági József III/III-as vonalvezető tisztként hallgatta ki 1977-ben Demszky Gábort) kezdett foglalkozni a bulvárlap. Úgy véli, az újságtulajdonos ekkor kapta az utasítást, hogy őt lelki terror alá kell helyezni. Draskovits kikéri magának, hogy ő bárkinek is az eszköze lenne.
A nyelvvizsgaügytől amúgy is megrogyott Fidesz-csoport egyik tagja levélben kérte az eset tisztázását - az már utólag, évek múlva nehezen rekonstruálható, hogy a támadások össztüzében álló polgármesterről akarták-e elterelni a figyelmet, avagy ez valami más politikai stratégia része volt. Mindenesetre sokat nem ért: a polgármestert a Fidesz megyei választmánya kizárta, a nyelvvizsgaügy elég rendesen elhúzta a szombathelyi csoportot, többen kiléptek a pártból és a közgyűlési frakcióból is. Fideszes forrásaink elmondták: időközben egyre nyilvánvalóbb lett, hogy nem Sági József robbantotta ki a nyelvvizsga-botrányt. (Egyébként a Szombathelyt meglehetősen ismertté tevő nyelvvizsga-sztoriról a mai napig nem született tisztázó, tényfeltáró írás, az üggyel a maga módján leginkább a bulvárlap, valamint az akkor még Prieger Zsolt szerkesztette önkormányzati újság, a Savaria Fórum foglalkozott; az utóbbi ugyanis komolyan vette, hogy a polgárok hetilapja és nem a testületé.)
A bulvárlap egyéb témák mellett napirenden tartotta, hogy a régi városi Fidesz-elnököt váltó Balogh Józsefnek és Ságinak mennie kell. A képviselőben ismét megfogalmazódott a gyanú, hogy Draskovits mögött a helyi Fidesz kisebbségét adó, ám súlyánál fogva jelentős, általa vállalkozói csoportnak nevezett tömörülés áll. A frontális támadás vélt vagy valós oka: az elnök tavaly kijelentette, hogy a vállalkozókat nem kívánja az eljövendő helyi választások listáján előkelő helyen szerepeltetni. A sejtést, hogy a lapgazdát információkkal és egyébbel "valakik" ellátják, Balogh József is megfogalmazta tavaly októberben, amikor Draskovits László egy írásban megkísérelte tisztázni vele, hogyan került a párt helyi szervezetébe több gimnazista. Az interjúban az elnök arra kérte a laptulajdonost: azokat kérdezze meg, akik fizetnek azért, hogy ellene írjon.
Az utolsó emberig
Tavaly októberben aztán a saját fegyverével támadták meg a bulvárlap tulajdonosát. Máig ismeretlen személyek kiadtak egy hasonlóan kis formátumú Drazsé Szemeket, amelyben aztán a szerző(k) nem bánt(ak) kesztyűs kézzel az "igazi" lap gazdájával: múltjának összes kényes ügyét előszedték. Amúgy a mester módszereit alkalmazták: kevés, de ütős tény, sok sejtetés és még több kérdés formájában megfogalmazott gyanú.
Draskovits feljelentést tett, és azon melegében megosztotta olvasóival sejtését, hogy az egész mögött a Balogh-Sági-kettős áll. Ságiék kifejezetten tagadják, hogy bármi közük lenne az egészhez - a rendőrség azóta sem tudta kideríteni a készítők személyét. Balogh József és felesége (az utóbbi Sági József titkárnője) később büntetőfeljelentést tett az őket szerintük rágalmazó Draskovits ellen, a lapgazda ugyanis pergőtüzet zúdított vélt ellenfeleire.
Közülük Sági József kapta a többet. A képviselő édesapja után a feleség családja következett, a bulvárlap könyörtelenül megírta Sági apósának az öngyilkosságát, majd a végrendelet körüli családi vitákat. Bár Sági nyomatékosan kijelentette, hogy az ütés/odakapás és az azt megelőző események nincsenek összefüggésben egymással, októberben kissé sűrűsödtek a történések. Előbb az október 6. tiszteletére rendezett városi megemlékezésen történt incidens: a farmerban és kockás ingben érkező Draskovits László le akarta fotózni Sági Józsefet, az ünnepség szónokát, aki beszédét megszakítva kérte a rendezőket, hogy teremtsék meg az eseménynek kijáró méltó körülményeket. Néhány kínos perc után a lapgazda távozott, ám a fotózásról nem tett le: pár nappal később a rendkívüli városi közgyűlésen meg akarta ismételni, de csak hátulról tudott fotót készíteni a tőle távolodó Ságiról. Az esetnek tanúja volt Balogh József, aki egyébként városi képviselő, és előkapta fotómasináját (a géppel eredetileg az esti Dávid-Pokorni-választási együttműködés vasi aláírását akarta megörökíteni) és lefotózta a képviselőt fényképező Draskovits Lászlót, majd a laptulajjal kölcsönösen szembevakuzták egymást.
Epilógus
Sági Józsefet többször biztatták, hogy tegyen feljelentést az őt folyamatosan támadó újságkiadó ellen, ám nem tette, sőt a más témákon felháborodó hivatalos személyeket maga nyugtatgatta. Szerinte csak úgy lehetett a helyzetet kezelni, ha nem vesz tudomást a támadásokról. Furcsállja, hogy a kéthetente megjelenő lap kiadója ott volt a koszorúzáson, mivel protokolleseményekkel szinte alig foglalkozik. Draskovits László ezzel szemben arról emlékezett meg, hogy a képviselő provokálni akarta őt, arra számítva, hogy visszaüt, és akkor már nem lehet kibogozni, ki nyitotta ki először a pofonládát.
E politikai (és más jellegű) esztrádműsor dokumentálása nem tartozott az egyszerű feladatok közé: egyrészt sokan tartanak a laptulajdonostól, akinek úgymond "meglehetősen sajátos" a viszonya a helyi politikai körökkel, másrészt "ez már politika"; a legtöbben nem vállalták véleményüket. Szombathely, tizenegy évvel a rendszerváltozás után.
Török Tibor
