Magyar Narancs: Ha egy pedagógus megkérdezi önöktől, miért vegyen részt a március 30-i polgári engedetlenségi akcióban, mit mondanak neki?
Törley Katalin: A tanárok a saját bőrükön érzik az oktatási rendszer minden baját. Véget kell vetni annak, hogy behúzott fejjel üldögélünk, és nem szólalunk fel magunkért, szakmai becsületünkért, a ránk bízott gyerekekért. Meg kell tanulnunk kiállni, és elmondani, amit gondolunk. Március 30. ilyen alkalom lesz. Nem értünk egyet azzal, hogy nem akarnak velünk szóba állni, hogy megaláznak, sértegetnek minket? Akkor tegyük meg a következő lépést.
| ||
MN: Amikor csatlakoztak a miskolci Herman-gimnázium nyílt leveléhez, gondolták, hogy akár a polgári engedetlenségig is elmennének?
Pukli István: Nem, én azt gondoltam, hogy gyorsabban sikerre vihetjük az ügyet. De nem ilyen egyszerű az élet a mai Magyarországon, egyszerűen nincs jogszerű lehetőségünk a sztrájkra.
MN: Komolyan arra számított, hogy a kormány engedni fog?
PI: Lehet, hogy idealista vagyok, de azt hittem, közös érdekünk a jól működő oktatás. Ez a kormány hatalmát is megerősíthetné. Persze, ez nem célom, de az ellenkezője sem. Nekik is érdekük, nekünk is érdekünk, és a 20 év múlva születő magyaroknak is érdekük, hogy rendbe tegyük az oktatási rendszert.
TK: A Kölcsey közalkalmazotti tanácsának elnökeként kaptam felhatalmazást a tantestületemtől, hogy álljunk ki a hermanosok mellett. Nem gondoltam, hogy néhány hónap múlva ekkora tüntetések közepén találhatjuk magunkat. Én eleve nem voltam túl bizakodó a kormányzati reakciókkal kapcsolatban, de nem szoktam szó nélkül elmenni a dolgok mellett. A saját arcomat jókedvűen szeretném viszontlátni a tükörben, az csak második vagy harmadik körben jut eszembe, hogy pontosan mennyi hatása lehet a kiállásomnak.
MN: Mindennapos igazgatói, pedagógusi munkájuk során mi verte ki leginkább a biztosítékot az oktatáspolitikai változtatások közül?
PI: Megjött ukázban, hogy heti 24 tanórára kell beállítani a kollégákat, de így is 26 órát tanítanak egy héten. Látom, hogy a gyerekek iszonyatosan túlterheltek, s nem azt tanulják, amit kellene. Szakmailag a kompetenciafejlesztést képviselem lassan egy évtizede, de erre nincs lehetőség az iskolában, csak ha kibújunk az oktatási rendszer kiskapuin. Nincsenek meg az oktatás alapvető feltételei: tornaterem, papír, kréta, izzó a projektorba, toll az interaktív táblákhoz, a pedagógusok nem kapják meg időben a fizetésüket. Én magam a szakmai munka helyett útiköltség-térítéseket számfejtek. A minősítési rendszer hiteltelenné vált azáltal, hogy 60 órában képezték ki a mesterpedagógusokat; gyakran olyan minősítők jöttek ki az iskolához, akik a cipője orrát nem csókolhatnák meg a 30 éve itt tanító kollégának. Ezek nálam sorozatosan verték ki a biztosítékot. A szervezeti lojalitásom megszűnt, mert az elmúlt három évben azt érzem, hogy a szervezet fontosabbá vált az iskolánál. A zuglói Klik még be is akart költözni a Telekibe, ezt végül a műemlékvédelmi törvényre hivatkozva akadályoztuk meg. Ráadásul, mivel 2012-ben a fideszes zuglói önkormányzat megbízásából lettem igazgató, a nevelőtestület sokáig összemosott a rendszerrel, ütköző szerepben voltam.
MN: Ön vállalta fel a Klik hibáit?
PI: Nem vállaltam, de a kollégáim engem azonosítottak a rendszerrel. 2015 őszén aztán sikeresen tiltakoztam hat pedagógus jogszabályellenesen elrendelt tanfelügyeleti látogatása ellen. Talán ekkor értette meg a nevelőtestület, hogy nem ellenük dolgozom, hanem velük, értük. Ez volt a végső bizonyítéka annak, hogy nem a rendszer katonája vagyok.
TK: Bárhová nézett az ember, látszott, hogy az épület recseg-ropog. Nem volt olyan szegmense az iskolai életnek, amely gördülékenyen ment volna. Kivéve talán a diákokkal végzett munkát.
MN: A Nemzeti alaptanterv nem határolja be ezt is?
TK: De, a kollégáim panaszkodnak erről, nekem az a szerencsém, hogy franciát tanítok egy két tannyelvű szekcióban, viszonylag speciális tantervvel. Ami konkrétan engem is érint, az a dolgok iszonyatos túladminisztrálása: legalább háromféleképp kell vezetni, hogy mikor mit tanítok, vagy mivel foglalkozom a tanáriban. Osztályfőnökként azt is látom, hogy évről évre több a kiégett, problémás, motiválatlan gyerek. Már az általános iskolában túlterhelik őket az életidegen tananyaggal, elvesztik a kedvüket, mire hozzánk kerülnek.
PI: Intézményvezetőként nincs semmilyen munkáltatói és gazdálkodói jogköröm. Nem az intézmény vezetése dönti el, hogy ki dolgozzon az iskolában, holott mi látjuk a helyi problémákat, a tankerületi vezetők egyetlenegyszer sem jöttek le megnézni, hogy ténylegesen milyen munka folyik a Telekiben.
MN: 2012-ben, nem sokkal a Klik felállása előtt lett igazgató. Mire számított?
PI: Kósza hírek mentek az állami átvételről, de a Klikről nem volt szó. Ha elolvassa a pályázatomat, láthatja, hogy gazdálkodási és motiválási elképzeléseim is voltak, a pluszfeladatok elvégzésére többlet díjazásért megpályáztattam volna a pedagógusokat. De az egészet szétverték, szinte rögtön azután, hogy beléptem a rendszerbe.
MN: A köznevelési törvény 2011-es elfogadása óta több hulláma volt a pedagógustiltakozásoknak. Korábban bekapcsolódtak valamelyikbe?
PI: Nekem a mostani az első nyilvános tiltakozásom.
TK: A közalkalmazotti tanács elnökeként korábban is írtam tantestületi véleményt képviselő leveleket, petíciókat, és csatlakoztunk más iskolák kezdeményezéseihez is. Lelkiismeretesen eljártam a különböző demonstrációkra, amelyek egyre szomorúbbakká váltak, egyre kevesebben voltunk, a jó kis bulihangulatban már-már mindenki ismert mindenkit. Hiába jelezték szakmai szervezetek és iskolák, hogy nagyon nagy a baj, nem sikerült megszólítani sem a pedagógusok nagy többségét, sem a társadalmat. Kicsit elárvultak a megmozdulások.
MN: Mi változott most?
TK: Mostanra értek el a tanári íróasztalokig az évek óta készülő intézkedések: a minősítési rendszer, a fenntartás anomáliái, a tanfelügyelet.
PI: Most látszik az is, hogy a NAT áldozatai kezdenek felnőni, és nem megyünk velük semmire.
TK: Nem lehetett tovább azt mondani, hogy várjunk még, majd megjavul ez, csak még csikorog. Lebénultak az iskolák. A robbanáshoz persze kellett a Herman-gimnázium nyílt levele is.
MN: A Herman-levélből lett a Tanítanék mozgalom, körülbelül 900 csatlakozó tanintézménnyel. A mozgalmat önök mellett a miskolci Pilz Olivér képviseli. Hogy talált magukra a feladat?
TK: Olivér indította az egészet, Istvánék pedig az elsők között csatlakoztak egy akkor 16 pontos konkrét követeléslistával. Ezért ők ketten nagyobb médiafigyelmet kaptak, közös nyilatkozatot is adtak ki. Én február 3-án, az első miskolci tüntetés napján kerültem a képbe. A mi tankerületünk pont ekkorra szervezett „panaszfórumot”, ami önmagában dühítő volt, ráadásul az első két napirendi pontban kormánypropagandát akart lenyomni nekünk a tankerületi igazgató. A kerületi iskolák pedagógusainak nagy része kivonult a teremből, és ez rögtön megjelent a sajtóban. Utána keresett meg Pilz Olivér azzal, hogy valakiknek képviselniük kellene a mozgalmat; csináltunk egy gyors szavazást az iskolák között, egy ötfős listából három főt lehetett választani. Mi kaptuk a legtöbb jelölést.
MN: Hogyan lehet 900 tantestülettel kapcsolatot tartani?
PI: A Tanítanék mozgalomnak van egy elektronikus rendszere. Épp most küldtünk ki egy kérdőívet, egy legitimációs levelet, hogy felmérjük, megvan-e még bennünk a bizalom. Információs anyagokat rendszeresen küldünk, de most szeretnénk visszajelzést is kapni.
| ||
MN: A március 15-i tüntetésen bejelentett polgári engedetlenségi akcióról azonban szűk körben határoztak. Nem félnek attól, hogy a tantestületek ebben már nem vesznek részt?
PI: Ezt majd az idő eldönti, azon vagyunk, hogy ne így legyen.
TK: Iszonyatosan nagy az elégedetlenség, úgy éreztük, hogy nagy a bizalom irányunkba, és az emberek arra várnak, hogy végre történjen valami. Megfogalmaztunk 12 azonnali követelést szakértők segítségével, a Civil Közoktatási Platform (CKP) bevonásával, de nem történt semmi. Folyamatosan követeltük, hogy tekintsenek minket tárgyalópartnernek, de nem történt semmi. Volt egy várakozás a levegőben, valamit be kellett jelenteni, és nagyon régóta, nagyon sok helyről halljuk, hogy a pedagógusok szeretnének sztrájkolni. Az pedig a sztrájktörvénynek tudható be, hogy ebből polgári engedetlenség lett. Még a szakszervezetek esetleges támogatásával is szinte lehetetlen eljutni a jogszerű munkabeszüntetésig. Ha most indítanánk el a folyamatot, lehet, hogy kicsúsznánk a tanévből.
MN: De a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) egy ideje már elindította a sztrájkbizottsági tárgyalásokat. Nem bíznak abban, hogy ők eljutnak a sztrájkig?
PI: Meg van kötve a kezük, a törvény miatt nem nagyon volt rá esély, hogy ez ilyen könnyen és gyorsan megvalósuljon.
MN: Orbán és Áder bocsánatkérése mellett érdemi tárgyalásokat követelnek. Milyen összetételű tárgyalóasztalt fogadnának el?
PI: Egyik oldalon a CKP.
MN: Abban 50-nél is több szervezet van!
PI: 55, de nyilván delegálnánk egy szakértői bizottságot. Másik oldalon a kormány képviselői. Hiába írták le, nem igaz, hogy én szeretnék Orbán Viktorral tárgyalni. A lényeg az, hogy olyan emberrel tárgyaljunk, aki dönthet az oktatásra fordított kiadásoknak a GDP 6 százalékára történő emeléséről. Ez lehet Orbán Viktor, a patás ördög vagy a milói Vénusz.
MN: Tehát ha Orbán felhatalmazza Palkovics Lászlót arra, hogy odaadja a GDP 6 százalékát, akár ő is tárgyalhat.
TK: Amennyiben a kormány Palkovicsnál hitelesebb képviselőt nem tud kiállítani, kénytelenek leszünk elfogadni. Ugyanakkor elvárásunk az, hogy a kormányzati delegáltak döntésképes, felhatalmazással rendelkező és hiteles személyek legyenek.
MN: Miért nem elég önöknek a PSZ 25 pontja?
PI: Nem arról van szó, hogy nem elég. A CKP azonnali követeléseket megfogalmazó 12 pontjában benne van a PSZ 25 pontja és a Tanítanék mozgalom 4 pontja is. A 12. pont ugyanis az, hogy haladéktalanul meg kell kezdeni a rendszer újraépítését. Ebbe minden hosszabb távú követelés beépíthető.
TK: A szakszervezetek követelései a munkakörülményekből indulnak ki, mi sokkal inkább a struktúrára és a tartalomra koncentrálunk.
MN: Azaz teljesen új közoktatási törvényt szeretnének.
TK: És új, a CKP-ban már megfogalmazott alapértékek mentén felépülő, 21. századi alaptantervet.
MN: Mekkora támogatottsággal lennének elégedettek március 30-án?
TK: Nagyon jó lenne, ha a Tanítanék mozgalomhoz már csatlakozott iskolák aktív szerepet vállalnának. Innentől öngerjesztő folyamattá válhat az egész. Minél többen állnak ki az iskolájuk elé, minél több szülő és állampolgár fejezi ki a szolidaritását, annál nagyobb lesz a még habozók biztonságérzete is. Erőt és példát akarunk adni azoknak, akik most még veszélyesnek gondolják az akciót.
MN: Mit szólnak a PSZ azon javaslatához, hogy munkaidőn kívül legyen az egyórás sztrájk?
PI: Örülünk, ha a szakszervezetek bármilyen formában is amellett érvelnek, hogy legyen sztrájk. Aki munkaidőn kívül akarja csinálni, az természetesen csinálja így. Értjük, hogy egy szakszervezet nem buzdíthat a törvény megsértésére.
TK: Ugyanakkor azt gondolom, hogy a tüntetéseken is rettenetesen lehangoló vasárnap délelőtt, a bezárt minisztérium előtt hőzöngeni. Egy tanítási időn kívüli akció kicsit ehhez hasonlítana. Nem lesz már elegendő.
MN: Azt tudják már, hogy önök hány órára hirdetik a megmozdulást?
TK: Ez a mai este legfőbb programja lesz (az interjú hétfő este készült – T. Sz.). Több verzió felmerült, egyelőre az első óra vezet.
MN: Jogásszal konzultáltak a bejelentés előtt? Tartanak a Klik szankcióitól?
PI: Természetesen konzultáltam jogásszal, és azt gondolom, hogy semmilyen retorzió nem érheti az akcióban részt vevő pedagógusokat. Van egy rossz sztrájktörvény, és van egy magasabb érdek, hogy a közoktatást végre a helyére tegyük. Ahová való. Munkáltatói következménye ennek az általam megkérdezett ügyvéd szerint nem lehet, ráadásul a gyerekek felügyeletét is meg fogjuk oldani.
TK: A tömegesség is védelmet jelent. Ha nem tartok meg egy órát, azzal megszegem a munkaszerződésemet, fegyelmit lehet ellenem indítani. Egyébként egy óráért járó fegyelmit szívesen és dalolva bevállalok. De ezt nem lehet megcsinálni 10, 20, 30, vagy 100 ezer emberrel.
PI: Minél többen vagyunk, annál nehezebb lesz büntetni.
MN: Minden héten eggyel több óra sztrájk, amíg nem jön létre a felvázolt tárgyalási szituáció. Emellett kitartanak a végsőkig?
TK: Szeretnénk kitartani, és egyéb akciókat is tervezünk. Vannak még ötleteink.
MN: Saját tantestületeikben hogyan csapódtak le az önöket ért kormányzati támadások?
TK: Szerencsésnek mondhatom magam, kollégáim örülnek, biztatnak, támogatnak. Eddig a diákok és a szülők részéről is csak pozitív visszajelzéseket kaptam.
PI: A nevelőtestületemben nem ijedtek meg az engem ért támadásoktól, tudják, hogy állom a sarat. Azon azért meglepődtek, amikor a sajtó politikai karrierrel, pártalapítással hozott hírbe. Megnyugtatok mindenkit, hogy ez nem igaz, ha a mozgalom kilépne az oktatás területéről, elveszítené a hitelességét. Szolidárisak vagyunk más társadalmi csoportokkal, elmennénk például az egészségügyi dolgozók tüntetésére, de az egészségügynek végső soron saját magáért kell kiállnia.
MN: Mit értenek az alatt, hogy a Tanítanék nem politikai jellegű mozgalom?
PI: A szakmapolitika benne van, az kikerülhetetlen.
TK: Ha a szó eredeti értelmében, a közügyekkel való foglalkozást tekintjük politikának, akkor mondhatjuk, hogy politikával foglalkozunk. De mi nem a kormánypárt színét kívánjuk firtatni, egy konszenzusos tárgyalási folyamat révén egy jobb közoktatáshoz szeretnénk eljutni.
PI: A jobboldalnak az az érdeke, hogy párttá alakuljunk, mert akkor ellenségképet lehet belőlünk gyártani. A baloldalnak is az az érdeke, hogy pártpolitizáljunk, mert akkor a baloldalnak lesz esélye újra hatalomra kerülni. De mi senkinek nem akarjuk kikaparni a gesztenyét. Nem érdekel, hogy hívják Magyarország miniszterelnökét, az érdekel, hogy a közoktatást végre valaki tegye rendbe. Jelen pillanatban nincs kormányzóképes alternatíva, így Orbán Viktorral és az ő kormányával kell megegyeznünk.
MN: Pukli István korábban azt nyilatkozta, hogy elhagyja a tanári pályát, ha nem lesz sikeres a mozgalom. Katalin gondolt már a távozásra?
TK: Nem a mozgalmi két hónap alatt, hanem már előtte is gondoltam erre. Egyre nehezebb úgy kiállni a gyerekek és a szülők elé, hogy személyemben képviselek egy rendszert, amelynek egyetlen apró rajzszögével sem értek egyet. Eddig azért tudtam csinálni, mert nagyon szeretek a gyerekekkel dolgozni. De valóban eljön egy olyan pont, ahonnan az ember nem tudja tovább csinálni arcvesztés és mély depresszió nélkül.
| Kliktelenítés Az interjú elkészítése után, kedd reggel Rétvári Bence, az Emmi parlamenti államtitkára bejelentette, hogy nyáron megszűnhet a Klik, helyette „egy sokkal kevésbé központosított, új fenntartói rendszert” hoznak létre. Palkovics László államtitkár a vs.hu-nak elmondta: szeptembertől a fenntartói döntések közelebb kerülnek az iskolákhoz, azok az igazgatók, akik ezt vállalják, nagyobb beleszólást kaphatnak költségvetési és létszámkeret-gazdálkodási kérdésekben. Kedd délután sikerült elérnünk Törley Katalint, aki szerint konkrét koncepció, garanciák és tárgyalási szándék nélkül a bejelentés „inkább a közvélemény megnyugtatását célzó kommunikációs fogásnak tűnik”. Törley továbbra sem látja annak a jelét, hogy a kormány partnerként tekintene a Tanítanék mozgalomra. Leszögezte: valamennyi korábban megfogalmazott követelésükhöz ragaszkodnak. |
