A műemlékvédő Óvás! Egyesület, valamint a Levegő Munkacsoport, a Lakásbérlők Egyesülete és egy üzletbérlő szerint feltehetően különösen nagy értékre elkövetett hűtlen kezelés történt Erzsébetvárosban. A feljelentés alapját képező dokumentumok szerint néhány ember éveken át nulla forintért szerzett kizárólagos jogokat a negyed több ingatlanának értékesítésére. Az önkormányzat a számára meglehetősen hátrányos feltételeket úgy próbálta elfogadtatni, hogy az ingatlanokat előzetesen a saját vagyonkezelőjével felbecsültette. A szakvélemények hangsúlyozták az épületek elavultságát, így Hunvald György (MSZP) polgármester könnyen mondhatta, hogy nincs más lehetőség a lepusztult terület helyrehozatalára.
A kerület vezetői a nyilvánosság előtt hangsúlyozták a terület építészeti értékeinek a megóvását, de az adásvételi szerződésekben e szempont már nemigen érvényesült: a vevőt kötelezték a bérlők kiköltöztetésére és a szabályozási tervben előírt bontásra, de nem írtak elő műemléki rehabilitációt.
2003 végétől bő egy év leforgása alatt tizennégy, esetenként 30-50 lakásos ház vételi opcióját szerezte meg egy
bennfentes cégcsoport
Az épületenként létrehozott projektcégeket később megvette egy adóparadicsomban bejegyzett offshore cég, majd továbbadta annak a befektetőnek, akinek volt elég pénze kifizetni a közvetítőket és a bérlőket. Mivel belvárosi viszonylatban nagy telkeken lévő öreg házakról volt szó, a beruházó cégek a korábbi gyakorlatot követve csak annyit hagytak meg a műemlék házakból, amennyit feltétlenül szükséges: az utcai frontot és maximum egy traktust. A műemléki védelem alatt nem álló épületekből még annyit sem: a lebontott részek helyére soklakásos lakóházat építenek a nagyobb haszon reményében.
A projektcégek zöme már ír befektetők tulajdonában van, a Király utcai műemlék épületek sorsa viszont máig kérdéses: idén januárban az önkormányzat meglepetésszerűen felmondta az ezekre kötött szerződéseket. Az öt házból kettőben a lakók egyértelművé tették, hogy kizárólag a társasházzá alakítást tartják elfogadhatónak, minden más megoldást meghiúsítanak, beleértve az eredeti konstrukciót is. Az igazi problémát azonban a másik három, a Király utca 25., 27. és 29. jelentette.
Annak idején a három szomszédos ház fejlesztési, azaz inkább értékesítési lehetőségét az a Király 27 Kft. szerezte meg, amely a Szijjártó Piroska nevéhez köthető cégháló része volt. Szijjártó a Király 27 mellett másik tizenkét társaságnak is tagja volt, többségüknek az ügyvezetője is. Másfelől Nagy Györgynek, az önkormányzat többségi tulajdonában lévő ERLAK Erzsébetvárosi Lakásépítő Kft. résztulajdonosának volt a titkárnője és élettársa.
A polgármester felhatalmazásával Nagy egyaránt képviselte az önkormányzatot a bérlőkkel folytatott tárgyalásokon, illetve a projektcég tulajdonosait a befektetőjelöltek felkutatásában. A szokásos forgatókönyv szerint egy héttel a szerződéskötés után a társaság 95 százalékos tulajdonrésze a METIRA Trading Ltd. ciprusi offshore céghez került. A METIRA összesen kilenc cégben volt ideig-óráig tulajdonos, rendszerint az opciót vásárló magánszemélyek és a valódi ingatlanfejlesztők közé ékelődve. Tőlük vette meg azt kilenc hónappal később a jelenlegi tulajdonos Ferrexim Llc. - gyakorlatilag Nagy Györggyel együtt, akinek kezdetben volt hitele az új befektető előtt is, hisz köztudomásúan kiváló kapcsolatot ápolt a kerületi felső vezetéssel.
Molnár Jenő, a Király 27 Kft. jelenlegi ügyvezetője így emlékezik azokra az időkre: "Dr. Nagy György olyan vállalkozó volt, akinek már megismerkedésünkkor közös cége volt a VII. kerületi önkormányzattal. Zsohár Árpád, a Garay téri piac beruházója mutatott be neki még öt évvel ezelőtt. Több sikeres közös beruházás volt a háta mögött, kapcsolatrendszere és tapasztalata pedig rendkívül jó referenciának számított, jó rálátása volt a helyi lehetőségekre. A kerület és a bérházak lakóit nyomasztó problémás helyzetre kidolgozott egy konstrukciót, befektető bevonásával. Ez az elképzelés véleményem szerint mindhárom fél számára előnyös volt."
Az önkormányzat felhatalmazásával rendelkező Nagy azonban olyan ügyetlenül állapodott meg a lakókkal a kiköltözés feltételeiről, hogy volt olyan ház, ahol elúszott a haszon. Molnár Jenő Nagy tavalyi háttérbe szorítása után már maga kezdte nyélbe ütni a bérlői megállapodásokat. Talán Nagy kiebrudalása vagy az időközben nyomozati szakba került feljelentés hatására az önkormányzat is sürgetni kezdte a szerződés teljesülését; 2007 júliusában féléves határidő-hosszabbítást írtak alá a Király 27-tel, hogy legyen idő megegyezni a makacsabb bérlőkkel. Kezdetben alig 200 000 forintos négyzetméterárért paterolták volna ki a bérlőket, akik ebből egy Pest közeli faluban vagy a peremkerületek panelházaiban vásárolhattak volna maguknak ingatlant. A sajtónyilvánosság és a jogi lehetőségek megismerése több bérlő önbizalmát meghozta, így a most pályáztatott házakban lakók már egészen magas, akár 700 ezer forintos négyzetméterárat is kisajtoltak a befektetőből, aki még így is belement az üzletbe. Mialatt Molnár a megállapodások gyors összekalapálásán szorgoskodott, 2007 végén a Legfőbb Ügyészség a nyomozást ügyészi hatáskörbe vonta; az ügyészségi nyomozóknak a rendőrséghez képest többletjogosítványaik vannak politikusokkal szembeni nyomozások folytatására.
Molnárék két megállapodással kicsúsztak a kialkudott határidőből - ezeket csak pár héttel később, az év első képviselő-testületi ülése előtt két nappal pótolták -, az addig együttműködő polgármester és testülete hirtelen hajthatatlannak bizonyult, és 2008 elején felmondta a 2003-ban kötött szerződést. Molnár és a végre elégedett lakók
értetlenül álltak
az önkormányzat pálfordulása előtt. Hunvald György az elállást levelében azzal indokolta, hogy a Király 27 Kft. "nem kötötte meg a számára nyitva álló határidőn belül teljes körűen a bérleti jogviszony megszüntetésére vonatkozó megállapodásokat". A szerződés szerint viszont nem a Király 27-nek, hanem az önkormányzatnak kellett volna megegyeznie a lakókkal. Ráadásul az önkormányzat mindössze egyetlen lehetőséget hagyott magának a felmondásra: ha partnere a fizetéssel 30 napot késik - csakhogy idáig el sem jutottak a felek.
Márciusban Hunvald még határozottan állította, hogy nem fogja új befektetőknek kiajánlani a visszamondott ingatlanprojekteket, egy hónappal később mégis pályázaton kínálta eladásra az épületeket. A Király 27 bíróságra vitte az ügyet, és perfeljegyzést tétetett az ingatlanokra. Ezt tudta az önkormányzat is, ezért a pályázati kiírásban szerepeltették a társaság jogigényét; így aki vevőnek jelentkezett, az egyben azt is vállalta, hogy rosszhiszemű vevő lesz - azaz csak akkor fejleszthet, ha előbb kifizeti Molnár Jenő cégét. Ily módon az önkormányzat helyett a nyertes fizeti meg a közvagyonra nézve hátrányos 2003-as szerződés valódi költségeit.
A történet érdekessége, hogy bár Nagy György néhány hónapja még Molnárral együtt fejezte ki csalódottságát az önkormányzat visszalépése miatt, jóval a májusban lezárult új pályázat eredményhirdetése előtt már az Autóker Holding nevében korteskedett a bérlőknél. És a pályázat győztese az Autóker leánycége, a Király Developments Kft. lett 1,7 milliárdos ajánlatával, amely több mint két és félszerese az öt évvel ezelőtti vételárnak, ráadásul fix 600 milliós nyereséget garantál a kerület számára. Nagy Györgynek a nyár derekán alapított új cégét megbízták a bérlői megállapodások megkötésével.
A helyi politikusok valószínűleg már januárban fellélegezhettek. Maga a feljelentés ugyan megnevez döntéshozókat és megmutatja, hogy a VII. kerületben miként érintett a teljes politikai paletta ezekben az ügyekben, de a 2009. február 3-ig meghosszabbított nyomozás csak a büntetőjogi felelősség megállapítására irányulhat. Az eredeti szerződések felmondása miatt azonban a gyanúsítás elveszti egyik jogalapját. Noha a mostani pályázat eredménye de facto bizonyítja a korábbi erősen értékén aluli eladást, a hűtlen kezelés tényállásának egyik eleme a megvalósult vagyoni kár. Ennek hiányában nincs bűncselekmény, hiszen hűtlen kezelés kísérlete nem létezik. Esetleg a vesztegetés merülhetne föl; ehhez azonban az érintett offshore cégek politikaközeli mivoltát kellene bizonyítania az ügyészségnek.
Hullámvasút
Miként Sámsonnak a hajában, Hunvald Györgynek a régi házakban lakozik az ereje. Még alpolgármesterként kezdte értékesíteni a kerület által bontandónak tartott épületeket, és a sikeres eladásokkal párhuzamosan nőtt a politikai ereje is. Ekkor már egy éven belül jóval tíz fölött adott el házakat a képviselő-testület felhatalmazásával a Király utcában és környékén, majd kiterjesztette e gyakorlatot az egész Erzsébetvárosra.
A 2006-os országgyűlési választáson biztosította képviselői helyét a parlamentben, amiről később fővárosi tervei miatt lemondott - egy időben a főpolgármesterséget is ambicionálta. Az önkormányzati választások után azonban nagyot fordult a világ. Pártja fővárosi szervezetének a tisztújításakor nem a győztes Hagyó-Burány-csoportot támogatta, így kegyvesztetté vált, ráadásul a belső-erzsébetvárosi bontások miatt gyakorlatilag mindenkivel konfrontálódott. A civilek és az UNESCO erőteljes nyomásának köszönhetően ma már alig vesznek és bontanak házat a zsidó negyedben.
Bár a befolyása csökkent, Hunvald jól érvényesíti az érdekeit a Fővárosi Közgyűlésben, egyrészt a kerületi polgármestereknek a fővárosi vezetéssel szemben alkotott véd- és dacszövetségének köszönhetően, másrészt amiatt, mert a koalíciós többség mindössze egyfős. Városházi forrásaink szerint elhagyni készül a politikai pályát, ám nyilatkozatai ennek ellentmondanak: azok szerint 2010-ben újra indulni kíván a polgármesteri székért, számára Erzsébetváros jelenti a politikai játékteret. (A polgármesterrel készült korábbi interjút lásd: "Gyurinak hív mindenki", Magyar Narancs, 2007. május 7.)
Korábbi cikkeink az erzsébetvárosi ingatlanügyekről: Lesz mit aprítani, 2004. július 22.; Házalók, 2004. szeptember 9.; Semmi teteje, 2006. december 21.; Elegük lett, 2007. január 11.
