Szén-dioxid-kereskedelem - Mérget vehetnek rá

  • Dunai Márton
  • 2008. november 6.

Belpol

Lengyelország, Csehország és Magyarország meghatározó pozícióra számíthat a szén-dioxid-kibocsátás piacán a következő években. Nemcsak komoly mennyiségű kibocsátási kvótát értékesíthetnek, hanem a nemzetközi egyezmények napirenden lévő átalakításánál, kibővítésénél is kulcsszerepük lehet.

Kelet-Európa a klímaüzlet szempontjából jókor állt át a piacgazdaságra. Amikor az ENSZ-ben megfogalmazódott, hogy 2012-re mindenütt visszafognák a szén-dioxid és más, éghajlatváltozást okozó gázok kibocsátását, összehasonlítási alapnak 1990-et jelölték meg; Magyarország esetén pedig az 1985-87-es évek átlagát. Nálunk azokban az években csődölt be, került külföldi tulajdonba vagy módosított profilt szinte az egész nehézipar, aminek következtében olyan meredeken zuhant a károsanyag-kibocsátás, hogy mára komoly szén-dioxid-kibocsátási

kvótafölösleg halmozódott fel

De nemcsak Magyarországon, hanem általában Kelet-Európában is. E többlettel az elmúlt években élénk kereskedés indult. Noha egyelőre csak cégek adják-veszik az európai, majd állami szinten leosztott kvótákat (lásd: Füstadásvétel, Magyar Narancs, 2006. december 21.), a lassan beinduló államközi kereskedelemben Magyarország és Csehország is sok százmillió eurós bevételre számíthat, míg Lengyelország ötmilliárd eurót is elérő profittal kalkulál. Mivel a teljes piacot tavaly 40 milliárd eurósra becsülte a szakma fő információs szolgáltatója, a Point Carbon, a lengyel-cseh-magyar trió világszinten is komoly szereplőnek tekinthető.

A számok persze torzak, hiszen az Egyesült Államok nem aktív résztvevője a piacnak, a világ legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója, Kína pedig ratifikálta ugyan a kiotói jegyzőkönyvet, de nem vállalt konkrét kötelezettségeket. (Peking ugyanakkor végez kibocsátáscsökkentő programokat Kiotó rendszerén belül, és eladja az így kapott kvótákat.) Az igazán nagy szereplők közül elsősorban az EU, Oroszország és Japán képviselteti magát állami szinten a kvótavilágpiacon. Ám mostanság indul a klímakereskedelmi rendszerek újratárgyalása, és a kelet-európaiak jelentős szerepet játszhatnak ebben.

Az újragondolás oka, hogy 2012-ben lejár a kiotói jegyzőkönyv, amely azt szabályozza, hogy az egyes tagországok hogyan felelhetnek meg a vállalt kibocsátási határértékeknek - például hogyan vehetnek kvótákat, ha nem sikerült kellően leszorítani a szén-dioxid-eregetést. Az új rendszernek a remények szerint tagjai lesznek az egyre nagyobb kibocsátónak számító fejlődő országok, valamint az új kormánnyal a tárgyalásra valószínűleg jobban hajló Egyesült Államok is. A 2009-ben induló globális szkanderben az uniót soros elnökeként a csehek képviselik majd. Az új klímaegyezményt elvileg a 2009 végi koppenhágai konferenciáig szeretnék tető alá hozni. Nem lesz egyszerű, hiszen olyan országok érdekei feszülnek egymásnak, mint Amerika vagy Kína. Kelet-Európa komoly képviseletének a 2011-ben egymás után következő magyar és lengyel EU-elnökség lehet a záloga.

Az időzítésben a véletlennek ugyan nagy szerepe volt, de a magyar-lengyel-cseh hármast sem kellett félteni. Mindhárom ország gyorsan rámozdult a klímapiacon kínálkozó lehetőségekre. Magyarország annyira lelkesen pedálozott, hogy szeptemberben a magyar kormány a világon elsőként köthetett államközi (nem egy konkrét beruházáshoz kapcsolódó) üzletet a kiotói jegyzőkönyv alapján: Belgiumnak adtuk el kétmillió tonna szén-dioxid kibocsátási jogát. Az efféle üzletek száma hónapokon belül megsokszorozódhat; jellemző, hogy a konkurenciától tartva sem a belga, sem a magyar kormány nem árulta el, mekkora összeg cserélt gazdát.

"Más országokkal is tárgyalunk, és lehet, hogy cégekkel is fogunk tárgyalni különböző országokból - mondta Nemes Csaba, a környezetvédelmi minisztérium főosztályvezetője. - Elég fontos, hogy nekünk sikerült először boltot kötni. A csehek, lengyelek most kezdték felvenni a szálakat, a balti országok, a románok is most ébredeznek. Néhány ország komolyan feljövőben van, de az árakat egyelőre mi határozzuk meg." Szakértők mindenesetre több tízmillió eurósra becsülték a belga-magyar üzletet annak ellenére, hogy a belgák minden bizonnyal kedvezményesen jutottak a kvótához az ügylet nagyságrendje miatt.

A klímabiznisz két piacon

zajlik Európában. Az Európai Unió maga is aláírta a kiotói jegyzőkönyvet, és 2012-ig nyolcszázalékos átlagos csökkentést vállalt. Ez azzal együtt sem teljesíthető egykönnyen, hogy közben csatlakoztak a kvótagazdag kelet-európai országok. Az EU tehát bevezetett egy saját piacot azzal a céllal, hogy a nagy kibocsátók - elsősorban az energiaipari cégek - megregulázásával érjenek el javulást.

Így jött létre és indult be 2005-ben az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere (European Union Emission Trading Scheme - EU ETS). A kereskedés mértékegysége az EU Allowance (EUA), vagyis az európai kvótaegység. Ez egy tonna szén-dioxid kibocsátására jogosít fel. A tagállamok évente - Brüsszel jóváhagyása után - egy adott mennyiségű EUA-t osztanak ki a nagy kibocsátó cégeknek, amelyek aztán egymás között kereskedhetnek a felesleggel, és rendszeresen elszámolnak a ténylegesen kibocsátott szén-dioxiddal. (Év végén a kvótáik közül le kell adniuk a kormánynak annyit, amennyit kibocsátottak. Ha a megengedettnél többet eregettek, tonnánként 100 eurós büntetést kapnak, és a következő évben kell pótolniuk a kvótahiányt.)

Az európai rendszer még nem teljes körű. Csak az energia- és feldolgozóiparra épít, miközben kihagy olyan szektorokat, mint a közlekedés, a mezőgazdaság vagy a lakossági szegmens, amelyek pedig ugyancsak nagy kibocsátók. Mégis, az európai cégek évek óta kereskednek, és az EUA-árakat idén stabilan 20 euró körül tartja a kereslet.

Ezzel párhuzamosan létezik a globális kereskedelmi rendszer is. Az államok egyenként is aláírták a kiotói jegyzőkönyvet, amely nemcsak a nagy kibocsátó ipari szektorokra, hanem a teljes gazdaságra vonatkozik, ezért lényegesen több kibocsátási kvóta jár vele. A globális piacon a kereskedés tárgya az Assigned Amount Unit (AAU), vagyis kiosztott mennyiségi egység. Az AAU egylényegű az EUA-val: szintén egy tonna kibocsátható szén-dioxidnak felel meg.

Az AAU azért olcsóbb, mert nincs még mögötte valódi piac. Az államok szabadon rendelkeznek az esetleges feleslegükkel, de nincs a konkrét egységekért vérre menő verseny. Nincs számszerű büntetés sem, ha kifutnak a kvótákból (bár a 2012 utáni időszakban pótolniuk kell a hiányt - elvileg). Az AAU piacán (az orosz és ukrán többlet miatt) óriási a túlkínálat, bár sok a bizonytalanság is.

A két piac eddig egymástól majdnem függetlenül mozgott, annak ellenére, hogy nyilvánvaló: a cégek kibocsátotta szén-dioxid beleszámít az országos kvótába is. Néhány hete viszont összekapcsolták az európai és a globális kereskedelmi rendszereket, így most már egyértelmű, mely egységek kereskednek az európai piacon, és melyek globálisan. Ezzel elhárult az akadály a következő öt év várhatóan nagyon aktív kvótakereskedelme elől: a cégek értékesíthetik saját kvótájukat az EU ETS-en keresztül, míg az országok kivihetik a világpiacra a céges leosztás után megmaradt szabad egységeiket.

A közeljövőre vonatkozó regionális alapprognózis szerint a kelet-európai cégek egyre inkább szűkölködni fognak a kibocsátási kvótákban (a 2008-2012-es periódusban az EU sokkal szűkmarkúbban mérte a kiosztható egységeket), viszont az országoknak nemigen lesznek ilyen problémáik: vagyis vállalati szinten az "uniós" kvótából hiány lesz, állami szinten viszont többlet a "kiotóiból". Nem valószínű, hogy ez így marad 2012 után is; egyrészt mert a mostani állapotokhoz mérik majd a kibocsátási plafont, nem pedig a 80-as években megállapítotthoz, másrészt az Egyesült Államok és Kína esetleges belépése alaposan megkavarja az árakat.

Az európai piac fejlődése is kiszámíthatatlan. Manapság tárgyalják Brüsszelben a 2013-2020 közötti időszakra esedékes változtatásokat. Egyelőre annyit tudni, hogy a kibocsátási plafon évenként szűkül majd. Az is valószínű, hogy a kvótákat nem a tagállamok, hanem Brüsszel osztja le az uniós cégeknek. Úgy tűnik továbbá, hogy az energiacégek 2013-tól nem ingyen kapják a kvótáikat sem, hanem árveréseken kell megvenniük a kibocsátás jogát, valamint az ETS kibővül olyan szektorokkal, mint például a légi közlekedés.

Az mindenesetre biztos, hogy a 2008-2012 közötti állami kvótabőség

Magyarország nagy lehetősége

Bár a jelenlegi tárgyalások alapján elképzelhető, hogy 2013-2020 között is lehet állami többlet, minden extra kvótáért nagyon keményen meg kell majd dolgozni - mondta a Narancsnak Baráth Barna, a Vertis Zrt. vezérigazgatója. A budapesti székhelyű Vertis 2001 óta aktív a kvótakereskedelem piacán, és mára a régióban az első számú kibocsátáskereskedelmi céggé nőtte ki magát.

A profitálásnak többféle módja van - mondta Baráth. Az országok eladhatják egyszeri kvótáikat, és beruházhatnak további zöldprojektekbe. A cégeknek - a saját beruházásaik mellett - arra van lehetőségük, hogy játsszanak a piaci árkülönbségekkel. Az ETS szabályai alapján saját európai kvótáik egy részét eladhatják a piacon, és vehetnek helyette kiotói egységeket a világpiacról, amit fölhasználhatnak kibocsátásaik fedezésére, az árkülönbséget - tonnánként akár 4-5 eurót vagy többet is - pedig bezsebelhetik. Ma ebben van a legnagyobb üzlet, mondta Baráth, aki szerint csak a Vertis évi több millió egységnyi kereskedést bonyolít.

Például a hamarosan EU-elnök cseheknél ez azt jelenti, hogy az országnak akár 1 milliárd euró haszna is származhat a kvóták eladásából. Mindeközben az európai rendszerben a cseh vállalatok is kereskedhetnek tovább. A legnagyobb ilyen társaság a cseh energiaipari óriás, a CEZ, amely az ország ETS-kvótáinak majdnem a felét kapta eddig; 2008-ban például 34 millió tonna szén-dioxid kibocsátására van elegendő kvótája, ami névértéken ma 600 millió eurót ér. A CEZ él a lehetőségekkel: ő a régió legaktívabb kvótakereskedő cége a kibocsátók között. 2006-ban például 10 millió kvótát adott el az európai piacon, miközben vásárolt máshonnan, megúszva ily módon egy nagyobb kvótapiaci buktát is. Az európai piac ugyanis többéves szakaszokban működik. Az első ilyen periódusban, 2005 és 2007 között több egységet osztott ki az EU, mint amennyi az aktuális kibocsátás fedezéséhez kellett. A kvótákat nem lehetett átvinni a 2008-2012-es periódusra, ezért 2007 végére a megmaradt készletek elértéktelenedtek. A CEZ ezt előre látta, és már 2006-ban eladta a következő évi készleteket, még magas áron.

A mostani, második ETS-szakaszt úgy időzítették, hogy egybeessen a kiotói jegyzőkönyvben megszabott 2008-2012-es kereskedési időszakkal, ráadásul az EU is szűkre szabta a kereteket, és a cégeknek is sokkal jobban figyelniük kell, hogy meglegyen a kellő évi kvótájuk. A cseheknek és a kelet-európaiaknak az élesedő kvótapiaci verseny nem lesz újdonság. Éppen ezért a szén-dioxid-kereskedők világszerte jól teszik, ha vigyázó szemeiket Kelet-Európára vetik.

Neked ajánljuk