A művelet gyors és titokzatos. Január 12-én kezdődött, a jogszabály 18-áig adott időt rá. A szakszervezeteket is váratlanul érte. Pedig annak, hogy valami lesz, voltak jelei.
"A 2011. évi költségvetés indoklása már tartalmazta azt a kormányzati szándékot, amely szerint az idén, úgy, mint tavaly, bizonyos mértékű vagy arányú létszámcsökkentésre kerül sor - mondja Fehér József, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) főtitkára. - Főleg a kormánytisztviselői körben. Informális közlésekből arra lehetett következtetni, hogy ez nagyjából 5500 státust érint. A Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács (KÉT) munkavállalói oldalának ügyvivőjeként kezdeményeztem részben szóban, részben írásban, hogy mielőtt döntést hozna ezzel kapcsolatban a kormány, a törvényben rögzítetteknek megfelelően hívják össze a KÉT ülését. Mindig az volt a válasz, személyesen Gál András Leventétől, hogy a kormányon belül is folytatódik az egyeztetés, még nem alakult ki az álláspont, hogy milyen lépésekben, hogyan hajtják végre a létszámcsökkentést. És sem a KÉT 2011. november 22-i, sem a december közepén, az Országos Közszolgálati Érdekegyeztetési Tanács ülésén nem esett szó erről."
Gál András Levente tavaly december 1-jétől a Jó Állam Fejlesztési Koncepció végrehajtásának összehangolásáért felelős kormánybiztos.
Az a jó édes államotok
A november 22-i KÉT-ülésen - még a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) államtitkáraként - már célzott a Karrier Híd Programra. Az erről szóló tájékoztatóban pedig az áll többek között, hogy "az állam gondoskodni kíván a kényszerű intézkedések következtében elbocsátott alkalmazottairól, ezért a kormány haladéktalanul elindította" a programot, amelynek fő célja "az érintettek részére segítség nyújtása a mielőbbi, újbóli elhelyezkedés érdekében".
A szakszervezetek ma már csak a kármentéssel tudnak foglalkozni, mivel a kormányzat végül január 17-én (!) ült le velük: a racionalizálás ekkor már gőzerővel folyt, olyannyira, hogy a jogszabály értelmében másnap be is kellett fejezni.
"Statáriális döntés volt - összegez Agg Géza, a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének elnöke. - A felmentések azonnal megtörténtek. Munkáltatója egy van az embernek, főnöke azonban sok, mégis nyilván illik megkérdezni azt is, akinek a beosztottairól van szó. Ennek dacára több helyről érkezett olyan jelzés, hogy a közvetlen irányítóknak nem volt beleszólásuk a döntésbe. Hallottunk olyan helyről, ahol az egyik osztályvezető kész listát kapott a kirúgandókról. Semmilyen szempontrendszert nem ismerünk. Állítólag kiadtak egy útmutatót, de ha van is, nem láttuk. Kértük, hogy legalább utólag megismerhessük az adatokat, milyen munkakörökből hány embert küldtek el, milyen csoportokat érint, milyen a korfa és hasonlókat. De még nem összegezték. A Karrier Híd Program működéséből is csak annyit ismerünk, amennyi a Nemzeti Közigazgatási Intézet honlapján olvasható. Amikor végre leültek velünk, azt kértük az illetékesektől, dolgozzunk ki együtt fájdalomcsillapító megoldásokat. Várjuk a válaszukat."
Az érintett szakszervezetek országos titkári értekezletén az is elhangzott, hogy "a kommunikált öt százaléknál" - a kormánybiztos az aktívan betöltött státusok számának figyelembevételével ennyiben határozta meg az elbocsátottak arányát - jóval több emberről van szó; a kormányhivataloknál ez a szám jellemzően 10 százalék körüli. Ráadásul leépítés már tavaly is volt. Törvényileg annak is alaposan megágyaztak, mindenekelőtt az indoklás nélküli felmondás lehetőségével, amit a kormánytisztviselők után kiterjesztettek a köztisztviselőkre is. "A kormány a saját apparátusát üldözi, bünteti - mérgelődik Fehér. - Az Alkotmánybíróság ehhez teljesen etikátlanul asszisztált, hiszen miközben 2011. február 15-én a mi beadványunkat is elbírálva kimondta, hogy alkotmányellenes az indoklás nélküli elbocsátás, megengedte, hogy 2011. május 31-ig alkalmazzák azt. Bocsánatot kérek a nagyon durva hasonlatért, de ez olyasmi, mintha megállapítanák: a halálbüntetés alkotmányellenes, de még lehet akasztani néhány hónapig. Ráadásul a köztisztviselői törvény ugyanazon szabályát csak áprilisban nyilvánították alkotmányellenesnek." Rétvári Bence, a KIM államtitkára februárban azt mondta: változtatnak a szabályon, ami nem lesz olyan szigorú, mint amilyet az AB elmeszelt, de "rigidebb" lesz a kormányváltás előttinél.
A durva mindenit
És az újabb szabályozás tényleg durvább lett: többek között olyan indokokat is engedélyeztek a felmondásra, mint a "vezetőjének bizalmát elveszti", a "munkavégzése nem megfelelő", a "hivatalára méltatlan". És persze a csodafegyver: az átszervezés. A kormányhatározat megengedi, hogy a meghatározott kereteken felül is elbocsáthassanak embereket a különböző intézmények. Néhány kivételt tesz: például a közigazgatásban foglalkoztatott romák számára fenntartott negyven álláshely feltétlenül megmarad, valamint - a közszolgálati állományból kivezető lehetőségként - az úgynevezett prémiumévek program résztvevői sem távolíthatók el.
A kormányzat tehát egyszerre emlegeti a hatékony államot, a költségvetési "hiánycélt" meg a "kényszerű intézkedéseket". Melyik igaz? A tudatos tervezés vagy az ad hoc helyzet? Fehér József sajátos következtetést von le: "Semmi köze ennek a költségvetési hiánycél tartásához." Érdekes módon egy tavaly júniusi konferencián maga Gál András Levente is utalt arra, hogy a járási rendszer 2013-ra tervezett létrejöttével és "az önkormányzatok személyi állományának átcsatolásával" csak kormányalkalmazottból százezernél több lesz. Horváth Viktor, a KIM főosztályvezetője pedig arról beszélt ekkor, hogy "a köztisztviselői létszám és a közigazgatás működési kiadásai között nincs statisztikai összefüggés", azaz "a köztisztviselői létszámcsökkentés nem jelenti automatikusan a közigazgatási kiadások csökkenését is".
Fehér baljós képet fest: "Még egy középnagyságú településen is ezek a hivatalok a legnagyobb foglalkoztatók. A munkaszervezésben, a dolgozók terhelésében nincs határ. Ha 14 órát kell dolgozni, akkor annyit teljesít mondjuk a munkaügyi kirendeltség munkatársa. Mert lehet, hogy a családban ő az egyetlen kereső. Ez a kormányzati akció semmi más, mint a helyzettel való gátlástalan visszaélés. Szakmai, munkaszervezési alapja sincs, egy csomó egyszeri pluszkiadással jár, költségcsökkenést talán majd három év múlva hoz. Nem állítom, hogy a rendszerben sehol nincs tartalék. De leginkább a közhangulatot akarja a kormány kiszolgálni, hiszen sokan mondják, mi a francnak ennyi alkalmazott. Amikor csökkentik a tisztviselői létszámot, soha nem vonulnak emberek az utcára. Vélhetőleg szakszervezeti nyilatkozatokon kívül nagyobb ellenállásra nem kell számítani." A szakszervezet szerint tavaly is hasonló mértékű létszámcsökkentés volt. Ha ezt a kettőt összeadjuk, akkor az csaknem eléri "a sokszor emlegetett és általunk is elátkozott" 2006-os leépítéskor elküldöttek számát. A második Gyurcsány-kormány a konvergenciaprogramra hivatkozással több mint 12 ezer státuszt törölt. 2011-ben mintegy 5500 szűnt meg, amelyek jelentős része elbocsátással járt.
A Karrier Híd Programra február 29-ig lehet benevezni. A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény március 1-jén lép hatályba.
Világos, kiszámítható vonalvezetés.
Próbálkozni lehetA Nemzeti Közigazgatási Intézetben megkezdte működését a Karrier Híd Programiroda, amely "portál működtetésével, az információáramlás elősegítésével módszertani központként kíván hozzájárulni az érintett szakemberek mielőbbi elhelyezkedéséhez". A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat pedig "a Nemzeti Munkaügyi Hivatal irányításával, a munkaügyi szervezet keretén belül teremti meg a lehetőséget ahhoz, hogy az elbocsátott alkalmazottak kiemelt, személyre szabott szolgáltatásokban részesüljenek". Miben is áll ez? Elsősorban állásközvetítésből, "álláskeresési ismeretek" okításából, valamint "pályakorrekcióra vonatkozó tanácsadásból". A programhoz február 29-ig lehet csatlakozni, és október 31-ig tart. Aki addig sem tud elhelyezkedni, az úgy jár, mint az előző leépítések után sokan: rosszul. A volt-leendő közszolga soronkívüliségre számíthat, különösebb extra nincsen - hacsak nem presszionálják a magánvállalkozásokat. Volt-van rá példa, hogy az állam döntéseinek közvetlen anyagi következményeit a munkáltatókra igyekszik lőcsölni (például a bérkompenzációt, amelynek elmaradása esetén a cég kiesik a pályázati rendszerből). A kormány a leendő munkáltatókat a foglalkoztatás terheinek megfelezésével ösztönzi. (De miért csak a közszolgálatból távozók esetében?) Maximum a minimálbér kétszeresének figyelembevételével. |
