Évekig kapott úgy 800 ezres fizetést Palkovics az MTA-tól, hogy nem publikált
palkovics_laszlo_mta_top_story_lead.jpg

Évekig kapott úgy 800 ezres fizetést Palkovics az MTA-tól, hogy nem publikált

  • Keller-Alánt Ákos
  • 2019. február 15.

Belpol

Az Akadémia kivéreztetését levezénylő Palkovics László szerződése szerint kellett volna publikálnia, ám úgy fest, bokros teendői mellett erre nem jutott idő.

Palkovics László Innovációs és Technológiai Miniszter (ITM) az elmúlt hónapokban ideje nagy részét azzal tölti, hogy levezényelje a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kivéreztetését. A kormány elvenné az Akadémia forrásait és kutatóintézeteit is, egészen hasonlóan ahhoz, ahogy Oroszországban is lezajlott az akadémia átalakítása.

Az MTA-val szembeni egyik fő kormányzati érv, hogy akadémikusok nem azt kutatják, amire valóban szükség lenne – vagyis a kormány akarja megszabni, hogy mik legyenek a kutatási témák. A Figyelő nem csak „liberális” kutatási témáik miatt listázta az MTA egyes munkatársait, de azt is felrótta sokuknak, hogy úgy vesznek fel fizetést, hogy évek óta nem publikáltak. Ez utóbbi is aztán visszatérő kormányzati érv lett az Akadémia megrendszabályozása mellett – annak ellenére, hogy a Figyelő cikkéről kiderült, olyan kutatókat listázott, akik valójában publikáltak, vagy éppen szülési szabadságon voltak.

false

Azonban maga Palkovics is az MTA tagja. Életrajza szerint 2006-ban lett az Akadémia levelező tagja, 2013 óta pedig rendes tag. Emellett 2000-től az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetének (SZTAKI) munkatársa.

Ugyanakkor Palkovics úgy kapott fizetést mindkét helyről, hogy utoljára 2014-ben publikált.

Legalábbis sem saját doktori oldalán, sem az MTA hivatalos publikációs jegyzékében, a Magyar Tudományos Művek Tárában (MTMT) , sem a SZTAKI publikációs jegyzékében nincs nyoma újabb tudományos tevékenységnek.

Az Akadémia rendes tagjaként viszont havi 455 ezer forintot kap Palkovics, míg a SZTAKI-tól (legalább tavaly júniusig) havi 800 ezer forintot kapott.

törvény szerint „Az akadémikusnak tudományos alkotómunkájára, tudományos teljesítményére tekintettel” jár a tiszteletdíj, a SZTAKI viszont külön szerződés alapján fizetett Palkovicsnak. Ezt tavaly augusztusban kérte ki az Átlátszó, melyből sok érdekesség kiderül.

false

Az első szerződés még 2000-ben kelt (melyből kitakarták a dátumokat, de a miniszter életrajzából tudható a dátum) és Palkovics feladataként előírja évi 2 publikáció megjelentetését. Palkovics szerződését azóta többször is módosították. Először a tudományos fokozata megszerzése óta eltelt 5. évben (ilyenkor automatikusan módosul a besorolás), majd pedig egy „Kedves Laci!” felütéssel induló levélben. Ebben azt írják, hogy „a különösen kiváló külső szakemberek ne létező szervezeti egységek keretében dolgozzanak”, hanem „az intézet egészének munkáját érintő szakértést” várják.

Az azonban nem derül ki egyik módosításból sem, hogy a publikációs kötelezettségét eltörölték volna.

Különösen érdekes a harmadik módosítás. A szintén tegeződő levélből kiderül, hogy Palkovics szerződése lejár, és megköszönik eddigi munkáját. Ugyanakkor besorolása és illetménye nem módosult. A dátumot itt is kitakarták, de a szerződést az az Inzelt Péter írta alá igazgatóként, aki 2015-ig állt az intézmény élén.

Ez azonban újabb kérdéseket vet fel, hiszen vagyonnyilatkozatai alapján Palkovics 2016 januárjában még 400 ezer forintot kapott a SZTAKI-tól, 2017-től kezdve 2018 júniusáig viszont már havi bruttó 800 ezer forintos SZTAKI-tól származó jövedelemről számolt be a miniszter – úgy, hogy ekkor már évek óta nem publikált. Tudományos tevékenységet sem nagyon végezhetett, hiszen 2014 és 2018 között oktatásért felelős államtitkárként dolgozott az Emberi Erőforrások Minisztériumában, emellett 2016-tól kormánybiztos is, de a SZTAKI-s fizetését még ekkor is felvette.

false

Az, hogy ki és miért duplázta meg Palkovics fizetését, nem derül ki a SZTAKI által számunkra is megküldött szerződésekből. Azt viszont már 2018 augusztusában közölték, hogy nem áll velük szerződéses kapcsolatban, így publikációs kötelezettsége sincs Palkovicsnak. A miniszter 2019 januári vagyonnyilatkozatában már nem is szerepel a SZTAKI-tól kapott jövedelem.

Kértük az Innovációs és Technológiai Minisztériumot, küldjék meg számunkra Palkovics esetleges 2014 utáni publikációit, amire adott válaszukban gyakorlatilag elismerik, hogy a miniszer valóban nem publikált, mióta a kormányban dolgozik. „Kutatási tevékenysége így azóta csak szakmai tanácsadásra terjedhet ki“, írják. Az ITM válaszában azt is írja, hogy „Palkovics László nem tartja elfogadhatónak azt az egyébként bevett gyakorlatot, hogy olyan publikációkon tüntesse fel a nevét szerzőként, amelyeknek csak az előkészítésében vagy koordinálásában vett részt“.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.