„Ez az ország nem marad így”

Tarr Béla workshopja a Freeszfe hallgatóinak

Belpol

Augusztus elején indult Tarr Béla workshopja a Free­szfe húsz hallgatójával. A tervek szerint szeptember végén húsz filmet mutatnak be.

„Nem vagyunk meglepve, de nagy szomorúsággal vesszük tudomásul, hogy egy önképző egyesület felelőtlenül, egy felsőoktatási akkreditációval nem rendelkező, államilag elismert diplomát kiadni nem jogosult tanfolyamba édesgeti az SZFE diákjait” – reagált a Színház- és Filmművészeti Egyetem arra a bejelentésre, hogy szeptembertől negyvenegy diák hagyja ott az intézményt. Véletlen egybeesés, hogy épp ekkor indult Tarr Béla közös munkája is húsz Freeszfe-hallgatóval.

Nincs tanítás

A workshop ötlete a tavaly őszi egyetemfoglalás idején merült fel, miután a rendező is őrt állt a Vas utcai épületben. „Fölajánlottam, hogy csinálok nekik ingyen és bérmentve, jókedvvel egy workshopot, és meglátjuk utána, hogy miként szokjuk meg egymást, hova fog ez alakulni. Majd idővel, hogy mennyire, hogyan és miként tudunk együtt dolgozni. Hogy igaziból megszeretjük-e egymást” – nyilatkozta márciusban Tarr a hvg.hu-nak, de nem bocsátkozott részletekbe. Később is csak annyit lehetett tudni, hogy a Freeszfe hallgatói közül bárki jelentkezhet, nem feltétel a filmes szakirány. A workshop résztvevői így mindenféle szakról érkeztek azzal a céllal, hogy a nagyjából másfél hónapos közös munka után mindenki elkészítsen egy filmet.

„Valahol teljesen lehetetlen vállalásnak tűnik. Húsz különböző ember vesz részt benne, különböző háttérrel, érdeklődéssel, mániával; nekem mindegyikükre egyformán oda kell figyelnem, és mindenkivel úgy kell beszélnem, hogy az hasson. Mindenki különböző, és meg kell találni hozzájuk a különböző kulcsokat. És ebben a különbözőségben van az erőnk” – próbálja Tarr Béla leírni, hogy pontosan hogyan fest ez az egész. Közös tevékenység szinte egyáltalán nincs, legalábbis olyan, amelyen mindenki részt vesz, Tarr pedig előad. Talán a legelső alkalom volt csak ilyen, amikor augusztus 9-én, a Bem moziban levetítették a Werckmeister harmóniákat, majd a rendező beszélt a filmről. Pontosabban ismertette azt a metódust, ahogy a film elkészült.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre. 

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.