„Ez az ország nem marad így”

Tarr Béla workshopja a Freeszfe hallgatóinak

Belpol

Augusztus elején indult Tarr Béla workshopja a Free­szfe húsz hallgatójával. A tervek szerint szeptember végén húsz filmet mutatnak be.

„Nem vagyunk meglepve, de nagy szomorúsággal vesszük tudomásul, hogy egy önképző egyesület felelőtlenül, egy felsőoktatási akkreditációval nem rendelkező, államilag elismert diplomát kiadni nem jogosult tanfolyamba édesgeti az SZFE diákjait” – reagált a Színház- és Filmművészeti Egyetem arra a bejelentésre, hogy szeptembertől negyvenegy diák hagyja ott az intézményt. Véletlen egybeesés, hogy épp ekkor indult Tarr Béla közös munkája is húsz Freeszfe-hallgatóval.

Nincs tanítás

A workshop ötlete a tavaly őszi egyetemfoglalás idején merült fel, miután a rendező is őrt állt a Vas utcai épületben. „Fölajánlottam, hogy csinálok nekik ingyen és bérmentve, jókedvvel egy workshopot, és meglátjuk utána, hogy miként szokjuk meg egymást, hova fog ez alakulni. Majd idővel, hogy mennyire, hogyan és miként tudunk együtt dolgozni. Hogy igaziból megszeretjük-e egymást” – nyilatkozta márciusban Tarr a hvg.hu-nak, de nem bocsátkozott részletekbe. Később is csak annyit lehetett tudni, hogy a Freeszfe hallgatói közül bárki jelentkezhet, nem feltétel a filmes szakirány. A workshop résztvevői így mindenféle szakról érkeztek azzal a céllal, hogy a nagyjából másfél hónapos közös munka után mindenki elkészítsen egy filmet.

„Valahol teljesen lehetetlen vállalásnak tűnik. Húsz különböző ember vesz részt benne, különböző háttérrel, érdeklődéssel, mániával; nekem mindegyikükre egyformán oda kell figyelnem, és mindenkivel úgy kell beszélnem, hogy az hasson. Mindenki különböző, és meg kell találni hozzájuk a különböző kulcsokat. És ebben a különbözőségben van az erőnk” – próbálja Tarr Béla leírni, hogy pontosan hogyan fest ez az egész. Közös tevékenység szinte egyáltalán nincs, legalábbis olyan, amelyen mindenki részt vesz, Tarr pedig előad. Talán a legelső alkalom volt csak ilyen, amikor augusztus 9-én, a Bem moziban levetítették a Werckmeister harmóniákat, majd a rendező beszélt a filmről. Pontosabban ismertette azt a metódust, ahogy a film elkészült.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.