Az államtitkár és vadászati kormánybiztos szeghalmi vadászata

Zoltán bakot lő

Belpol

Jogi lépésekkel fenyegette meg lapunkat levelében Kovács Zoltán államtitkár, a Vadászati Világkiállítás kormánybiztosa, a Nimród vadászújság főszerkesztője, amikor egy szeghalmi vadászatáról érdeklődtünk. A kérdéseinket válasz nélkül hagyta.

A Szeghalmi Töviskesi Vadásztársaság egyéni vadászati naplójának (vagy ahogyan a vadászok mondják: beírókönyvének) 2021. július 10-i és 11-i bejegyzései egyebek közt Kovács Zoltán őzbakvadászatait rögzítik. Amikor erről érdeklődtünk, az Orbán-kormány nemzetközi kommunikációjáért felelős államtitkára, a lassan 100 milliárd forintos költségnél tartó Vadászati Világkiállítás kormánybiztosa konkrét kérdéseink egyikét sem cáfolta, csupán a megkeresésünkben foglaltakat minősítette, és az összes lehetséges jogi lépéssel megfenyegette lapunkat. Kikötötte: válaszát csak teljes terjedelemben közölhetjük (ezt megtettük, lásd keretes anyagunkat).

Az egyéni vadászati napló szerint Kovács 2021. július 10-én 18 óra 45 perckor egy őzbakot lőtt. A naplóban egy rubrika üresen maradt, mégpedig az utolsó előtti sor, amelyben azt kell rögzíteni, hogy mi lett a kilőtt vaddal. Ez a „megjegyzés” rovat, ahol a hibázást, az állat megsebesítését éppúgy dokumentálni kell, ahogy azt is, ha esetleg állategészségügyi okból lőtték ki a példányt. Az üresen hagyott rubrika annak a gyanúját veti föl, hogy valami nem volt szabályos – ezt a lehetőséget több évtizedes múlttal rendelkező vadászok is megerősítették lapunknak. A megjegyzés rovatból derülne ki, mi lett az elejtett vad sorsa (elsősorban az érintett vadásztársaság tagjai számára); a vadász megvásárolta-e, hazavitte-e vagy sem. Ez alapján állítják ki ugyanis a vadászatról a számlát. Ha például a vadász megvásárolja az általa kilőtt vadat, akkor a vadásztársaságnak ezt bevételként kell nyilvántartania. A vadállatok védelméről, a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló 1996-os törvény értelmében a vad az állam tulajdona. A vad tulajdonjogának megszerzésére a polgári törvénykönyv vonatkozó előírását kell alkalmazni.

A kitöltetlen rovat hiányában egy sor kérdés nyitva marad a július 10-i, késő délutáni eredményes őzbakvadászatról.

Ha ugyanis a „megjegyzés” rubrikában nem szerepel semmi, akkor az adott vadászat szakmai és adóügyi szempontból aggályos. Ráadásul a naplót utólag módosítani vagy oda bármit beírni szabálytalan. A Narancs birtokában van a vadászati napló vonatkozó oldalának másolata, s azon minden kétséget kizáróan látszik, hogy a kérdéses „megjegyzés” rovatba nem írtak semmit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.