Magyar Narancs: Lengyelországban és Szlovákiában is agresszív támadások folynak a társadalmi nemek egyenlősége ellen. Hatással lehet-e ez a hullám Magyarországra is?
Pető Andrea: Valóban van egy másfajta beszéd a témáról, ami nem az emberi jog felől közelíti meg a társadalmi nemek kérdését, hanem gyűlöletet és félelmet szít (lásd Pásztorok, pásztorok c. keretes írásunkat). Ez egy archaikus, fundamentalista, vallásos megközelítés. Nemrégiben épp azért szervezett az Ebert Alapítvány Budapesten egy vitaestet - ahol lengyel és szlovák szakértők és feminista teológusok is megszólaltak -, hogy ütköztessük a nézőpontokat, és teret adjunk a párbeszédnek. Itthon a KDNP weboldaláról ingyenesen le lehet tölteni Gabriele Kuby A nemek forradalma című könyvét (Kuby többek között azt állítja, hogy a társadalmi nemek tudománya a civilizáció bukásához vezet, és a pedofília elfogadásáért harcol - CS.-E. E.), egy szlovák püspök a kötetre hivatkozó körlevelét pedig felolvasták karácsony előtt a magyar templomokban. Ez szokatlan dolog, mert püspöki leveleket csak az adott országban szoktak ismertetni. A magyarországi konzervatív női politizálás igen sok rétegű, a konzervatív liberálistól a fundamentalista keresztényig minden beletartozik (lásd Női politizálás az alapvető kérdésekben c. táblázatunkat). Ezért nálunk fontos kérdés, hogy a jelenlegi konzervatív női politizálás mennyire tud ellenállni a fundamentalista, agresszív, a hittérítésre épülő, kombattáns irányzatnak, ami nemcsak megkérdőjelezi a szekuláris emberi jogi diskurzust, hanem legrosszabb esetben koalícióra léphet a szélsőjobboldali, újpogány nézetekkel is. Kulcskérdés, hogy a nőkről való gondolkodás Magyarországon milyen irányban fejlődik tovább, mert ha ez a nézet a szélsőjobboldali nőpolitikai gyakorlattal kapcsolódik össze, annak beláthatatlan következményei lehetnek.
| ||
MN: Ebből a szempontból is veszélyes a Jobbik erősödése?
PA: A valláserkölcsi alapon álló konzervatív nőpolitikának Európaszerte vetélytársává vált a szélsőjobboldali fundamentalizmus. Mindkét irányzat az antimodernista emancipációt képviseli, tehát alapvetően szemben állnak az emberi jogi diskurzussal, más nyelvet is használnak. De alapvető hiba lebecsülni azokat a nőket, akik részt vesznek e szélsőjobboldali mozgalmakban mint ideológusok, gazdasági háttéremberek, művészek, aktivisták. 'k is pontosan érzik, hogy az Európai Unió által nyújtott emancipációs megközelítés érzelmileg nehezen megélhető, és ezer sebből vérzik. Kérdés, hogy ez utóbbi meg tud-e újulni úgy, hogy visszanyúl a progresszív, párbeszédre épülő európai hagyományokhoz. Ha nem, akkor felmorzsolódik az egyre erősödő konzervatív és szélsőjobboldali diskurzusban. Eddig a szabadpiaci kapitalizmus és az emberi jogok érvényesülése mint a leghatékonyabb kormányzati forma megkérdőjelezhetetlen volt. A globális válságra adott politikai válaszok ezt most kétségbe vonják. A sokszínű magyar konzervatív nőmozgalmak pedig, melyeket egyedül az antikommunizmus köt össze, nem tudnak nyitni a szekuláris, emberi jogi diskurzus felé, mert azt a baloldali progresszióval azonosítják - még ha ez utóbbinak már csak halovány és ötlettelen maradéka létezik is. Ezzel viszont nyitottá és sebezhetővé válnak a szélsőjobboldali fundamentalizmus felől.
| ||
MN: A lengyelországi és szlovákiai támadások szándékos félremagyarázásra épülnek, éppen ezért a szakértőkben felmerült, hogy a "gender" elnevezést kellene megváltoztatni, hogy egyértelmű legyen, miről is van szó valójában. De attól, hogy megváltozik a neve, ugyanúgy félre lehet majd magyarázni.
PA: Teljesen egyetértek. Rendszeresen felmerül, hogy akár a társadalmi nemeket, akár a feminizmus elnevezést kellene megváltoztatni, de ettől a probléma megmarad, mert az a modernitás problémája. A "gender" angolszász kifejezés, amit a legtöbb országban társadalmi nemnek fordítanak. Ez jól mutatja a problémát, amit az elmélet megpróbál orvosolni. Nevezetesen azt, hogy a biológiai különbségek társadalmi különbségekké válnak. A The Making of the European Women's Studies sorozat, amit az ATHENA, az EU kutatási hálózata adott ki, tartalmaz egy összeállítást, amely az összes európai nyelv fordítási problémáit áttekinti. Minden fordítás politikai kérdés. Érdekes fejlemény, hogy Angliában visszatérnek a "társadalmi nemek" helyett a 70-es években használt "nő" fogalmához, ez jelenik meg az oktatási programok címében és a tudományos fokozatokban is. Ezzel nagyobb politikai jelentőséget kap a kérdés.
MN: Az említett vitaesten azt állította, hogy ma Magyarországon az úgynevezett anyaságdiskurzus határozza meg a női politizálás terét. Változtatna-e a helyzeten kvóta bevezetése, vagy több kell ennél?
PA: Az elmúlt tíz évben a progresszív, szekuláris, emberi jogokra épülő nőmozgalom, ami a női jogokra, ezen belül a reproduktív jogok biztosítására és az intim állampolgárság fogalmára épül, elvesztette egyedüli normaadó szerepét Magyarországon. Éppen a nyolcévnyi baloldali-liberális, emberi jogi retorikájú kormányzás alatt. A területen aktív női civil szervezetek száma csökkent, ugyanakkor sok, az anyaságot és annak segítését központba állító szervezet alakult. A politikában és a köztérben a "nőügy" beszűkül arra, hogy a nőknek hogyan kellene egyszerre anyaként és munkaerőként megfelelniük. A nők az MSZP mostani választási kampányfilmjében is csak anyaként jelentek meg. Eközben a gazdasági állampolgárság átalakult: a nyolcórás, állandó, fizetett szabadsággal és egészségbiztosítással járó munka már nem jog, hanem kiváltság, és az emancipáció valódi, zsigeri és mindenki által megfizetett érzelmi árát sem gondoltuk át. Ebben áttörést hozhat a kvóta, mert létrehoz egy teret, amilyen például a francia "cipzárelv" - egy férfi, egy nő - alapján működő modell. Az alapkérdés az, hogy elismerjük-e, hogy a pártrendszerek strukturálisan és alapvetően a "más" kizárására és egy normatív férfiasság modellre épülnek. Ha igen, akkor arra kell törekednünk, hogy ezt demokratikus úton megváltoztassuk. A kvótát persze sok bírálat éri. Vannak, akik szerint ez beavatkozás az általuk természetesnek tekintett, de valójában társadalmi folyamatokba. Érdekes az a kritika is, ami a parlamentben lévő nőktől ered, ők azért bírálják, mert úgy érzik, hogy emiatt az ő szakmai munkájuk és teljesítményük leértékelődik - ezen túl nem azért kellenek az Országházba, mert jó politikusok, hanem azért, mert meg kell lennie a női létszámnak. Tavaly júniusban három női ernyőszervezet (Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség, Magyar Asszonyok Érdekszövetsége és Magyar Nők Szövetsége - CS.-E. E.) aláírta a paritás követelését, ami döntő áttörés. Ebben a dokumentumban a legkonzervatívabb vallásos egyesülettől a legradikálisabb női nem kormányzati (NGO) szervezetig egyetértettek abban, hogy az országos listákon és az európai parlamenti listán is paritást kell követelni. Lehet azt mondani, hogy naivitás, de azt gondolom, hogy ez nagyon fontos lépés volt a magyar női politizálás történetében, mert kiderült, hogy létezik a jövő politikáját meghatározó konszenzus, ami nem pártpolitikai megosztottságon alapszik, hanem azon, hogy meg kell változtatni a női politizálás tereit, mert ez így alapvetően igazságtalan.
MN: Idén márciusban megalakult Magyarország Civil Női Kormánya (CNK). Lengyelországban 2011 óta működik hasonló szervezet. Mit hasznosíthatunk a lengyel példából?
PA: Lengyelországban az egész folyamat akkor indult, amikor az 1989-es kerekasztal-tárgyalások évfordulóját kezdték ünnepelni, és azok a nők, akik nagy szerepet játszottak a Szolidaritás szakszervezet tevékenységében, azt vették észre, hogy a nőket teljesen kihagyták a megemlékezésből. Pedig nélkülük a '81 és '89 közötti időszakot nem feltétlenül tudta volna túlélni a Szolidaritás. A nőiség - hagyományaiból adódóan - valamilyen szinten sérthetetlenebb volt a politikai rendőrséggel szemben: a nők hozták-vitték az iratokat, tartották a lelket az elkeseredett férfi politikusokban, akik ezt az érzelmi energiát felhasználva tudtak élni az 1989-es lehetőséggel. Ezek a nők '89 óta már nemigen politizáltak, inkább az üzleti életben értek el sikereket; és azt látták, hogy átírják a múltjukat. Előbb beszélgetéseket szerveztek, összejöveteleket tartottak, aztán 2009-ben megrendezték az első lengyel nőkongresszust. Fontos, hogy ebbe a folyamatba tudatosan bevonják a pártpolitikusokat, tehát nem csak a civil szféra van jelen, mint nálunk. A kongresszusokon mindig beszédet mond a miniszterelnök is. És a kongresszus el is érte a 30 százalékos parlamenti kvóta bevezetését. A szervezettségük példamutató. 2011-ben megalakították a női árnyékkormányt, ami komoly szakpolitikai műhelyként működik. Javaslatokat készítenek, figyelik a mindenkori kormány lépéseit. A miniszterek pedig a nőket társadalmi partnerként és szakértőként kezelik. A lengyel női kormány tehát nem gettósított, korlátozott befolyású civil kezdeményezés, hanem koalíciós alapú, széles társadalmi bázissal rendelkező szakpolitikai tömörülés. Sikerüket annak köszönhetik, hogy a női érdekképviseletet neoliberális gazdasági, hatékonysági keretbe helyezték, aminek az az üzenete, hogy Lengyelország mint egységes nemzet jobban teljesít, ha a nők fontos szerepekhez jutnak.
MN: Nem furcsa, hogy épp egy konzervatív országban működik ilyen jól a női közpolitika?
PA: A lengyelek nem konzervatívabbak a magyaroknál, ők másképpen alkalmazzák a hagyományos konzervatív ideológiát. A Matka Polka, vagyis a "Lengyelország Anya" évszázados ideológiája teret ad a nőknek, hogy modern, neoliberális keretben legyenek aktívak a nemzeti köztérben. Ezzel szemben Magyarországon a Szűz Máriához kapcsolódó keresztény anyakép nyitott a szélsőjobboldali újraértelmezés felé - erről írtam a Napasszonyok c. könyvemben. Lengyelországban a Szűz Mária-kultusz éppen a konzervatizmusa miatt ellenáll az újpogány elemeknek - Magyarországon nem. Itt szinkretikusan egymásra épülnek a különféle Szűz Mária-kultuszok, és így integrálódnak az újpogány szélsőséges nézetek a konzervatív gondolkodásba, különösen a női szerepértelmezésekben. De elvileg Magyarországon is adottak a lehetőségek a modern konzervatív női politizálás kialakítására. Amit egyébként Ferenc pápa újfajta politikája is támogat, hiszen arra hívja fel a figyelmet, hogy a katolikus egyháznak át kell gondolnia a nőpolitikáját, hogy az megfeleljen a 21. századnak.
MN: Az elmúlt hetekben a Női Érdek és a CNK is közpolitikai javaslatokat tett közzé. Milyen figyelmet jósol ezeknek az ajánlásoknak?
PA: A Női Érdek kötete nagy hiányt pótol, a visegrádi országokban ilyen könyvek a kétezres évek elején jelentek meg. Mostanra alakult ki egy fiatal, az unió felé orientálódó női szakpolitikus-generáció Magyarországon, amely teret követel magának és nézeteinek. Más országokban ezek a szakértők beépültek az államapparátusba, az egyetemekre, a befolyásos civil szervezetekbe. Érdekes lesz megfigyelni a jövőben, hogy Magyarországon, ahol minden mobilitási és érdekegyeztetési csatorna bedugult az emberi jogi alapú társadalmi nemek kérdésében járatos szakértők előtt, milyen tereket alakítanak ki maguknak, kikkel kötnek szövetségeket.
MN: Mit gondol, miért érzi szükségét számos magyar politikus, hogy különböző kellemetlen beszólásokkal bombázza a parlamentben női kollégáit?
PA: Ezek a beszólások amolyan identitásperformanszok. Azt gondolják ezek a képviselők, hogy egy ilyen keretben elvárják tőlük, hogy fegyelmező hatalomként megjelöljenek különböző tereket. Az a cél, hogy felébresszék a nőkben a kisebbségi érzést. Ami a parlamentben megy, az tulajdonképpen verbális szexuális zaklatás. Ha ezekre egy nő úgy reagál, ahogy a férfi elvárja tőle - meglepődik, megsértődik, visszakiabál -, akkor az agresszív férfit erősíti meg. Azt hiszem, ehelyett teljes mértékben ignorálni kell a provokálót: széles, anyai, megértő gesztusokat kéne gyakorolni, hiszen a bekiabálónál az utolsó alkalom, hogy női autoritással találkozott, az a gyermekkora volt. Ezért is képtelen megérteni ezt a neki is új helyzetet. A legrosszabb az, amikor valaki szexizmussal reagál a szexizmusra.
MN: Ennek kigyomlálására egy új generáció megjelenése lehetne a megoldás, amely mentes a nemi alapú erőfitogtatástól. Milyen lehetőségeket lát erre?
PA: Az elmúlt harminc évben a Magyarországnál szerencsésebb országokban komoly oktatási programokat hoztak létre a társadalmi nemi sztereotípiák lebontására. Ezek különböző szintekről indultak, az Európai Parlamenttől kezdve a nemzeti kormányokig. Sokszor előfordul az is, hogy az uniós kezdeményezés a nemzeti szinten megtörik. De időnként történik valami. Az egyik legnagyobb személyes szakmai sikeremnek tartom, hogy a kollégákkal A nők és férfiak története Magyarországon a hosszú 20. században címmel megírtuk a középiskolai kiegészítő tankönyvet, amit lehet használni a történelem- és magyartanításban meg az állampolgári ismeretek oktatásánál. 2010-ben történelemérettségi kérdések is voltak ebből a könyvből. A nemek közti egyenlőség elérésében a legfontosabb és a legnehezebb rész a tanítás. Ez a könyv 2010 után úgy eltűnt, mintha soha nem lett volna. Az interneten hozzáférhető, és lehetne belőle tanítani - ha szabad tananyagválasztás lenne. De nincs.
Pásztorok, pásztorokLengyelországban 2013. december 29-én olvasták fel a templomokban azt a pásztorlevelet, amely a társadalmi nemek egyenlőségének követeléséből keletkező veszélyeket taglalja. A levél szerint a szerzői által "gender ideológiának" nevezett jelenség lényege, hogy az emberek szabadon dönthetnek arról, hogy férfiak vagy nők szeretnének-e lenni. A szélsőséges katolikus és jobboldali sajtó szerint a vita csak látszólag szól a társadalmi nemek egyenlőségéről, valójában támadás zajlik a család intézménye ellen, és ez a legnagyobb veszély az egyházra nézve. A "gender" "természetellenes, beteg viselkedésformákat népszerűsít". Szlovákiában a "genderelméletet" "a halál kultúrájának" nevezték, amely ellen politikusok által támogatott civil szervezetek mozgalmat is szerveztek. Céljuk többek között az volt, hogy megvédjék az életet és a családot, és nyilvánosan leleplezzék a közéletben és a törvényhozásban azokat, akik egyetértenek a társadalmi nemek egyenlőségével. 2013 szeptemberétől internetes gyűlöletkampány folyt a szlovák munkaügyi, szociális és családügyi minisztérium társadalmi nemek egyenlősége osztályát vezető Ol'ga Pietruchová ellen, akit az amerikai külügyminisztérium a Women of Courage Awarddal tüntetett ki áprilisban. |
