Fegyvert a gyerekek kezébe! A kormány tényleg arra készül, hogy lőtereket alakít ki az iskolákban

  • Gera Márton
  • 2017. június 17.

Belpol

A pedagógusok nagyon nem örülnek. Elkezdődik a diákok militarizálása?

Kedden számolt be az RTL Híradó, hogy az egyik iskolaigazgatónak levelet küldött a Klebelsberg Központ, amelyben arról érdeklődtek, van-e az intézményben olyan terület, ahol lőtér alakítható ki. Ez egyébként egy hatszor tizenöt méteres, elkeríthető tér lenne, amely lehet akár az udvaron is, csupán az a fontos, hogy „minden lőtávolságból ellátható legyen biztos fedezékkel”.

Úgy tudjuk, a levelet az összes igazgatónak elküldte az intézményfenntartó, bár az nem derült ki belőle, hogy pontosan mit is tervez a kormány. Beszédes ugyanakkor, hogy Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős helyettes államtitkár már tavasszal azt mondta, meg kell vizsgálni, hogyan lehet megteremteni a lőterek kialakításának feltételeit az intézményeken belül. A Klebelsberg Központ pedig a héten kiadott egy közleményt, amelyben azt ecsetelik, hogy a sportlövészet biztonságos, és mivel az a cél, hogy minél változatosabb sportolási lehetőségek közül választhassanak a diákok, ezért ahol erre a tanulók igényt tartanak, választható sportként lehet majd sportlövészetet gyakorolni az iskolákban.

Lőtér Szombathelyen. Képünk illusztráció

Lőtér Szombathelyen. Képünk illusztráció

Fotó: MTI/Czika László

Nem nehéz kialakítani

Az elsőre igen meredek ötlet megvalósítása amúgy nem volna túl bonyolult feladat: több, lövészettel foglalkozó szakemberrel is beszéltünk, és mindannyian azt mondják, egy légpuskalövészetre alkalmas terület kialakítása nem nehéz. Zemen József, az Üllői Lövész Klub elnöke szerint, ha tényleg a légpuskás lövészet kialakítása a cél, az könnyedén megoldható egy iskolában is, akár egy erre alkalmas tornateremben. Zemen azt mondja, hogy a légpuskás lövészetnek is megvannak azért a veszélyei, ezért a biztonsági előírásokat az iskolákban is szigorúan be kellene tartani: a légpuskákat zárható szekrényben kell tárolni, ennek kulcsát pedig olyasvalakire kell bízni, aki felel a légfegyverekért. Hasonlóan látja Ferencz Gábor, a Gepárd Lőtér vezetője is, aki azt mondta a magyarnarancs.hu-nak, hogy ha 7,5 joule (ez a csőtorkolati energiát mutatja) alatti légpuskákat használnának az iskolákban, ahhoz még engedély sem kell. Ferencz szerint valószínűleg a testnevelő felelhet majd a légpuskákért, de ezek kezeléséhez nem kell különösebb képzettség.

Ha nem akar lőni, mehet a tatamira

Úgy tűnik, nemcsak lövészet lesz az iskolákban, hanem a küzdősport oktatását is erősítené a kormány, legalábbis a Magyar Nemzet a héten számolt be róla, hogy kétnapos határidővel kellett számot adniuk az igazgatóknak a Klebelsberg Központnak, milyen küzdősportot űzhetnek jelenleg a gyerekek az intézményekben. Az igazgatóknak meg kellett adniuk, megvannak-e a szükséges feltételek a küzdősportok oktatásához, és ha esetleg nincsenek, mire volna szükség.

 

 

 

 

 

 

 

Mi értelme van ennek?

Mindezek ellenére finoman szólva is furcsa, hogy iskoláknál érdeklődik lőterek kialakításáról a Klebelsberg Központ, hiszen sok intézményben a mindennapos testnevelés is kihívást okoz, mivel nincs elég tornaterem. Ugyanakkor mégsem meglepő, hogy a kormány az iskolákban is lőtereket alakítana ki, legalábbis annak ismeretében, hogy korábban már egyértelművé vált, a jövőben 197 lőteret szeretnének létrehozni az országban (mindezt 27 milliárdból), tavaly májusban pedig maga Orbán Viktor jelentette be, hogy szeretné, ha minden járásban lenne lőtér, vívóterem és lovasközpont.

Védd magad!

Egyre jobban szereti a katonásdit a kormány: 197 lőteret, húsz­ezer tartalékos katonát, s belőlük minden járásban területvédelmi egységeket szeretne látni, hogy a lakosság „szükség esetén jól motivált és nagy ellenálló képességű ellenfélként” léphessen fel.

Hogy az iskolai lőterek létrehozásának van-e köze ahhoz, amiről Simicskó István 2016 januárjában beszélt, azt nem tudni, mindenesetre a honvédelmi miniszter akkor megpendítette egy paramilitáris, az 1990-ben megszüntetett MHSZ-re (Magyar Honvédelmi Szövetség) erősen hasonlító szervezet létrehozását. „Ha létrehozunk egy olyan, ideológiáktól maximálisan mentes szervezetet, amelyben az egyes, a közösségért önként tenni akaró polgárok szabadon, sportszerű keretek között gyakorolhatják azt, amire rátermettek, úgy azzal nemcsak ők, hanem az egész társadalom bizonyosan jól jár” – ezt mondta akkor Simicskó a Magyar Hírlapnak. Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) parlamenti államtitkára szintén tavaly beszélt arról, hogy a jövőben az iskolai testnevelés kiegészülne a lövészet lehetőségével, „mint kifejezetten honvédelmi jellegű választható sporttal”.

Képünk illusztráció

Képünk illusztráció

Fotó: MTI/Balázs Attila

Ha nincs tornaterem, jó lesz a lőtér!

A tervezet kapcsán több pedagógussal is beszéltünk, és leginkább az értetlenség fogalmazódott meg a tanárokban. Volt, aki egyszerűen nem értette, miért lőterekről beszélünk akkor, amikor „hetente többször fordul elő, hogy a gyerekek a folyosón erősítenek, mert nincs elég tornaterem”.

Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke szerint nagyon veszélyes dolgot csinál a kormányzat, mivel az iskolákban semmiféle fegyvernek nincs helye. Mendrey rendkívül felháborítónak tartja, hogy a Klebelsberg Központ lőterek kialakításáról érdeklődik az igazgatóknál, és azt sem tartja helyesnek, ha arra akarják használni az iskolákat, hogy ott szakági sportolókat neveljenek: „Nem képeznek az iskolák történészeket, ahogy nem kell, hogy labdarúgókat vagy sportlövészeket képezzenek. Nekünk olyan diákokat kell az útjukra bocsátani, akik nyitottak, érdeklődőek, gyakorlatilag minden iránt. Ha van kedvük, akkor tanítás után menjenek el sportklubba, és ott bármilyen sportot el tudnak sajátítani magas szinten. Még ma sincsenek meg mindenhol a mindennapos testnevelés feltételei, így ilyen morbid dolgokkal, mint lőtér kialakítása, nem kell zaklatni a pedagógusokat.”

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.