Fegyvertartási jog: Az ártatlanság félelme

szerző
- sl -
publikálva
1996/24. (06. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Legutóbb egy ukrán embert lőttek le Budapesten, azelőtt egy grúz lövöldözött, még korábban pedig egy fiatal srác puffantgatott a körút egyik ablakából a járókelőkre 4 mm-es Flobert légpuskájával, megelégelvén a nagy járást-kelést. Évek óta lődöznek egymásra és ránk magyar és posztszovjet született gyilkosok éjjeli utcákon, diszkókban, panelekben, miközben úgy tűnik, a rendőrség nemigen véd, ráadásul nincs alkotmányos jogunk a fegyveres önvédelemre. Hogy mi a helyzet fegyverfronton, arról az illetékes rendőrt, alkotmányjogászt, fegyvercsempészt és kereskedőt kérdeztük.

Legutóbb egy ukrán embert lőttek le Budapesten, azelőtt egy grúz lövöldözött, még korábban pedig egy fiatal srác puffantgatott a körút egyik ablakából a járókelőkre 4 mm-es Flobert légpuskájával, megelégelvén a nagy járást-kelést. Évek óta lődöznek egymásra és ránk magyar és posztszovjet született gyilkosok éjjeli utcákon, diszkókban, panelekben, miközben úgy tűnik, a rendőrség nemigen véd, ráadásul nincs alkotmányos jogunk a fegyveres önvédelemre. Hogy mi a helyzet fegyverfronton, arról az illetékes rendőrt, alkotmányjogászt, fegyvercsempészt és kereskedőt kérdeztük.

"Milyet tudna ajánlani?" Varga úr elszántnak látszik, de a hangja kicsit tanácstalan, a belvárosi fegyverboltban nemigen tudja megkülönböztetni a riasztópisztolyt a valóditól. Varga úr vállalkozó, ember- és kutyaeledelboltot nyit hamarosan a külvárosban. Naphosszat egyedül lesz. Fél. Filmekben látta, hogy ilyenkor pisztoly lapul a pult alatt. A kereskedő türelmesen beszéli le Varga urat az elkapkodásról, meséli az engedélykérés hosszas procedúráját. A boltban sok az idős ember, egy házaspár Flobertet néz. Varga úr hümmög, mérlegel, végül egy gázpisztolyt vesz kézbe, de azt sem veszi meg. Kérdésünkre, vajon milyen helyzetben tudná elképzelni, hogy elő is rántaná fegyverét, elmondta: ezt így nem tudja megmondani, de valami kell, hogy nagyobb biztonságban érezze magát. "A rendőrség nem tud megvédeni, az biztos."

Varga úrhoz hasonlóan sokan érzik magukat

kiszolgáltatva,

tekintve, hogy tavaly 28,9 százalékkal nőtt a hazai bűnözés (ezen belül is főként az erőszakos cselekmények), és a FÁK-beli zöldséges maffiák lassan bekapcsolódnak az emberhúsüzletbe is.

Aki azonban nemcsak úgy érzi, hanem tényleg veszély fenyegeti, annak törvényes joga van fegyverviselési engedélyért folyamodni, ha a rendőrségen bizonyítja veszélyeztetettségét. Baracsi Imre, az ORFK igazgatásrendészeti főosztályának engedélyügyi alosztályvezetője határozottan állítja: nincs ok a félelemre, az állam igenis képes megvédeni állampolgárait, az ORFK-n engedélyezett lőfegyverektől nem kell tartani. Mint a Narancsnak elmondta, az önvédelmi maroklőfegyverek igénylésénél a "folyamatos veszélyeztetettséget" kell bizonyítani, tehát azt, hogy "tevékenységük miatt életük, testi épségük fokozott védelmet igényel" (ez nem vonatkozik a gáz-, lég- és riasztófegyverekre).

Magyarországon nem parlament által elfogadott törvény, hanem

kormányrendelet

(és két alkotmánybírósági határozat) szabályozza a fegyverviselés hazai lehetőségeit. Jó kérdés, hogy mit kell egyáltalán fegyveren érteni. "Minden olyan tárgyat, robbanó eszközt (...), amely testi sérülést okozhat, vagy életet kiolthat." (Hogy ezen belül mi a lőfegyver, arról lásd keretes kislexikonunkat.) Ebben az értelemben tehát nem fegyver a pitbull vagy a piranha (élőlény), de a csavarhúzó, a gyufa igen, és Lenin összes művei is, ha összekötve a hatodikról ejtik rá egy járókelőre.

A rendszerváltás sajtójában sok mendemonda keringett exrendőröknél és munkásőröknél kint lévő, vissza nem adott PPS, AKM és AMD gépfegyverekről, csontig kifosztott munkásőrraktárakról - ha igaz is, ezek elenyésző kisebbségét alkotják a mai illegális kintlévőségeknek. Horváth Balázs belügyminiszter 1990 nyarán az országos rendőrfőkapitánynak kiadott utasításával be akarta vonni az állampolgároknál lévő önvédelmi fegyvereket, de ezzel túllőtt a célon: az Alkotmánybíróság egy évre rá alkotmánysértőnek találta az einstandot, így az érintett 11 ezer egyén visszakérhette szeretett stukkerját. 1991 szeptemberében született meg végül a 115. számú, "a kézilőfegyverekről, lőszerekről, gáz- és riasztófegyverekről, valamint a légfegyverekről és a lőterekről" szóló kormányrendelet, októberben pedig a 115-ös végrehajtását részletező BM-rendelet.

A legális lőfegyverek száma nem nőtt drasztikusan - tudtuk meg az ORFK-n. Már 1990-ben is meghaladta a 100 ezret az engedélyezett fegyverek száma (ezen belül 17 ezer maroklőfegyver), és nagyjából ugyanannyi illegális lőfegyver volt a dolgozó népnél. Tavaly 140 ezer, lapzártakor 180 ezer legális sport- és önvédelmi fegyver lapul 85 ezer magyar háztartásban (a fegyverfajták megoszlásáról lásd grafikonunkat). Rendőrök, fegyverkereskedők és -csempészek azonban egyaránt állítják: az illegális lőfegyverek száma ennek két-háromszorosa, tehát jó tudni, hogy ma közel félmillió éles pisztolyt, puskát és (helyenként) gépfegyvert birtokol az istenadta nép.

A rendelet szerint

engedélyhez kötődik

minden lőfegyver tartása (gáz-, lég- és riasztófegyverhez, mint az említett Floberthez, nem kell külön engedély), és kifejezetten tiltva vannak a támadó jellegű sorozatlövő fegyverek, hangtompítók, dum-dum golyók és Scud rakéták. Maroklőfegyverre engedélyt csak akkor adnak, ha a 18. évét betöltött, cselekvőképes, büntetlen illető (az általában 2-4 ezer forint befizetése előtt)

• elméleti vizsgát tesz le a fegyver szerkezetéről, hatásmódjáról (tesztkérdés: "Hogyan kell a sörétes lőfegyvert tűzkész állapotba hozni, üríteni?");

• gyakorlati vizsgán megmutatja, tudja-e kezelni, szétszedni és összerakni a fegyvert, ezenkívül lőgyakorlaton vesz részt (és e gyakorlatot engedélye birtokában köteles havonta négyszer megismételni; "ez elviselhetetlen" - mondták nekünk sportlövészek egy lőtéren, "hiszen ez nekünk sporteszköz");

• orvosi vizsgálaton (adott esetben pszichológiai teszten) esett át, és tanúsítva van alkalmassága.

Baracsi úr kérdésünkre elmondta: az engedélyek kiadása megtagadható attól, akit gondatlan bűncselekmény elkövetése miatt elítéltek, aki visszaélt lőfegyverrel vagy lőszerrel, garázdálkodott, rendzavart vagy jogosulatlan vadászaton vett részt. A személyes elbeszélgetés után az elbírálás joga természetesen az ORFK-é (35 napjuk van rá), igaz, lehet fellebbezni.

Van azonban polgártársainknak egy olyan köre, amely egyenlőbb nálunk: a rendelet szerint kormánytagok, államtitkárok és helyetteseik, parlamenti képviselők, polgármesterek, ha kérvényeznek, automatikusan kapnak fegyvertartási papírt. A megkülönböztetést az Alkotmánybíróság elé vitték tavaly (hogy kik, azt az Ab nem árulhatja el), de a taláros testület közölte: az illetők "olyan fontos tisztségek viselői (...), akikről a jogalkotó vélelmezi, hogy (...) életük és testi épségük - külön igazolás nélkül is - védelmet igényel. A jogszabályi rendelkezés tehát nem alkotmányellenes megkülönböztetés." A rendőrségtől kapott információnk szerint egyébként a mai vezető garnitúra 20 százaléka ki is váltotta fegyverviselési engedélyét, úgyhogy érdemes lesz nézni az üvöltözősebb napirend előtti felszólalásokat, hátha egyszer tényleg ölik egymást. Aki jogi személy, és foglalkozása miatt van szüksége a fegyverre, tehát őrző-védő kft munkatársa, OTP-őr, parlamenti képviselő vagy hivatásos bankrabló, annak az orvosi mellett három és fél órás

pszichológiai tesztet

is le kell tudnia az engedélyért, mégpedig 4500 forintért, négyévenként megújítva. (E foglalkozási ágak képviselői egyébként csak szolgálati időben viselhetik falloszszimbólumukat, utána közös tárolóhelyre kell leadniuk.) Dr. Kóródi Ferenc egyike azoknak a vezető szakembereknek, akik az Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézet megbízásából papírt adnak az illető pszichológiai alkalmasságáról. Hogy mit néznek? "Általános értelmi képességet, figyelem-, koncentráció- és monotóniatűrő-képességet" (ebben valószínűleg a képviselők verhetetlenek), valamint "megosztott figyelmi képességet, a szem és a kéz mozgáskoordinációját, reakciókészséget fényre és hangra, érzelmi-indulati stabilitást, kiegyensúlyozottságot, egyensúlyérzékelést, kézremegést" (ez utóbbit műszerrel is mérik) - és könyörtelenül kiszűrik az alkoholistákat.

Kóródi doktor elmondja, hogy - az adminisztratív papírmunka tisztázása után - kérdőívet töltetnek ki a delikvenssel: volt-e balesete, milyen célból akar fegyvert tartani, milyen tulajdonságokkal, képességekkel kell szerinte rendelkeznie annak, aki fegyverre jogosult. "Be akarjuk magunkat biztosítani afelől, hogy tudja és érti, miért szükséges neki a fegyvertartási engedély."

Végeznek intelligenciatesztet (itt a logikai érzékre, kombinatív készségre kíváncsiak) és személyiségvizsgáló-tesztet (itt a fegyelmezettségre, a kifelé/befelé fordulásra és az agresszivitásra). A válaszadók általában jól informáltak és tudatosan töltik ki az íveket, "főleg a vadászok és a mezőőrök stabilak", sok őrző-védőbe készülő fiatal munkanélküli azonban megbukik, tíz százalék körüli a lemorzsolódás.

Az alaptörvény

54. §-a szerint "a Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani", az 55. §-ban pedig az áll: "A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra." Személyi, tehát egyénhez kötött. Az Alkotmánybíróság azonban - mondjuk így: lefegyverző őszinteséggel - kétszer is megfogalmazta, hogy fentiekből még nem vezethető le a fegyveres önvédelemre való jog. Az Egyesült Államokban viszont a szabad fegyvertartás védői az élethez való jogból, a saját test birtoklásának jogából vezetik le álláspontjukat, amely szerint az önvédelmi jog nem ruházható át a semmilyen garanciát nem nyújtó államra. A kézifegyverek betiltásával szerintük védtelenné válik az átlagember, kiszolgáltatva egy erősebb agresszornak, amely úgyis mindig hozzájut fegyverhez (az amerikai helyzetről lásd keretes anyagunkat).

A 14/1992-es Ab-határozat szerint "az Alkotmány felsorolja az alapvető emberi jogokat. Közöttük azonban sem megnevezetten, sem fogalmilag nem szerepel a kézilőfegyverekhez, lőszerekhez, riasztó és légfegyverekhez való jog." A testület ugyanakkor elutasította azt a beadványt, amely szerint a jogállamiság, a jogbiztonság megkövetelné: ne kormányrendelet, hanem törvény szabályozza a fegyverügyet. A 201/B/1995-ös határozat pedig kimondja: "A szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való alapvető jogból

nem vezethető le

a szabad lőfegyvertartás joga. Ellenkezőleg: ha lőfegyvert korlátozatlanul lehetne beszerezni, mivel a fegyvert nemcsak önvédelemre, hanem jogtalan támadásokra is fel lehet használni, külföldi statisztikai adatokkal igazolhatóan éppen az élethez fűződő emberi jogtól való önkényes megfosztások számának növekedésével kellene számot vetni." És itt jön az állami fegyvermonopóliumot szentesítő mondat: "A közbiztonság - benne az emberi élet és méltóság - védelme (...) a rendőrség alapvető feladata."

Sajó András alkotmányjogász is úgy látja: az alkotmány szövegéből valóban nem következik az individuális fegyvertartás joga, így az Ab nem támadható a döntés miatt. "Nem biztos azonban, hogy az önvédelem azonos a fegyvertartással, hiszen az önvédelemnek technikailag nagyon sok más formája is van. Az önvédelem mindenképpen alapvető jog, ezt le lehet az emberi méltósághoz való jogból vezetni, de csak addig szabad biztosítani, amíg nem veszélyezteti a társadalmi békét." Sajó már az első halvány gázpisztoly-liberalizálás időszakában írt cikkében (Jobb félni, mint gondolkodni? ÉS, 1988. dec. 9.) fontos szabadságjognak nevezte a gáz- és légpisztolyok szabadabb engedélyezését, és óvott a félelemből következő társadalmi hisztériától: "Nyilván lesz, akit megnyugtat, hogy módja van ilyet beszerezni, vagy hogy van vele egy ilyen eszköz. Részeg, felfegyverzetlen erőszakoskodókkal szemben például alighanem sikerrel használják nők. És megszerzésének megengedése szabadságunk elismerése. Ettől ijedtünk meg. Nem a fegyvertől. (...) Az együttélés mindenekelőtt saját erőnkre támaszkodást jelent. Saját védekezést."

Az alkotmányjogász ma is úgy látja, hogy riasztópisztolyt venni

önbizalom-erősítő lépés,

de ez nem vonatkozik lőfegyverekre, és óva int az egyesült államokbeli állapotoktól, ahol szerinte "teljesen téves" alkotmányértelmezés alapján hivatkoznak a lőfegyverek szabad tartására, mivel az csak milíciák létrehozására vonatkozik. "Az amerikai alkotmányban ez nem önvédelmi jogként jelenik meg, hanem a politikai intézményrendszer biztosításaként." Az alkotmányjogász nincs oda a rendőrség őrző-védő munkájának hatékonyságától, de egyetért az Alkotmánybírósággal abban, hogy mégiscsak alapvetően a rendőrség dolga a polgárok védelme. Ha mindenki önmagát fegyverezné föl, csak elterjednének a lövöldözések, az otthoni balesetek, és tovább romlana a közbiztonság.

A rendőrségen kérdésünkre határozottan megerősítették, hogy a közbiztonság romlásáért nem az engedélyezett, hanem az

illegális fegyverek

a felelősek. Márpedig ilyenekhez igen könnyen hozzájuthatunk, csak akarni kell, például sok fegyverboltos pontosan megmondja, mit, hol, milyen áron szerezhetünk be (általában mindent a bolti ár feléért), hatástalanított fegyverre pedig mondanak esztergályost, aki újra lövőképessé teszi a szögre akasztott díszt. A lőfegyverrel, lőszerrel vagy robbanóanyaggal való visszaélést egyébként a Btk. 5 évig (bűnszövetségben 2-8 évig), a fegyvercsempészetet 2-8 évig (bűnszövetségben 5-10 évig) terjedő szabadságvesztéssel bünteti.

Az illegális fegyverkereskedelem, akár az Amway vagy a droghálózat, piramisszerű marketingtevékenység, általában anonim kapcsolatok rendszere. Mint azt magukat árusoknak nevező emberektől megtudtuk, rendelhetünk is fegyvert, három héten belül beszerzik nekünk. Leginkább a - gyakorlatlan lövész számára állítólag legmegfelelőbb - Beretta vagy Parabellum pisztoly fogy feketén (a jobbak 50-200 ezer közti áron), valamint a cserélhető csöves, elegáns Walther, az orosz Makarov és Tokarev (illetve ennek magyar-egyiptomi mutációja, a Tokagyipt), a brazil Taurus, a magyar FP-9, P9-R és az izraeli Jericho, amilyet már magyar rendőrök is kaptak. Nagy becsnek örvend a cseh ipar fénye, a CZ-75 és a CZ-85, bár szlovákok nem veszik. Fel-felbukkan még az amerikai M-16-os géppisztoly is, de aztán eltűnik.

A fegyverek persze nem vámpapírral jönnek be az országba. Mint azt vámosok és kereskedők elmondták, leginkább az oroszok kivonulása idején, valamint a délszláv háború alatt boomolt az illegális fegyverimport, ráadásul az oroszoktól sok magyar jutányos áron jutott komoly fegyverhez (volt, hogy négyezer forintért adták az AK 47-es géppisztolyt). A határőrség szóvivője, Krisán Attila meséli, hogy a boszniai háború idején

szinte napi esemény

volt, hogy fegyvert, lőszert hoztak át a határon, főként kézi lő- és marokfegyvert, de akadt, aki kézigránáttal, rakétával, robbanóanyaggal, detonátorral, valamint páncélgránát-indítóval látogatott kis hazánkba. A magyarázat általában az volt, hogy ők "otthon katonák, és benne felejtették a csomagtartóban". Már az idén történt, hogy "egy őrült magyar a horvát határnál átment, felszedett két botlódrótos aknát, és áthozta, azt mondta, csináljanak vele, amit akarnak". Az aknákat végül a tűzszerészek robbantották fel.

A határőrök csak szúrópróbaszerű ellenőrzést tartanak, többnyire a kutyák bukkannak drog helyett fegyverre. A tapasztalatok szerint vonaton könnyebb dolguk van a csempészeknek, állítólag több a rejtekhely. A komolyabb ellenőrzés a vámosokra vár, márpedig illegális fegyverkereskedőktől úgy tudjuk: a vámraktárak és az ezeket őrző vámtisztek "a legmegbízhatóbb, kifogyhatatlan források". Laczó László, a VPOP szóvivője azonban kérdésünkre elmondta: valóban nagyon sok belső fegyelmi eljárás volt, de egyik sem fegyverügy miatt. Tavaly a 6 ezer vámosból 333 fő ellen indult fegyelmi eljárás, közülük 54-et elbocsátottak, korrupció(gyanú)s ügyek miatt; tízen börtönbe is kerültek. "A körülöttünk zajló világpolitikai események, háborúk miatt a fegyverekre is igaz, ami a drogokra: tranzitországból egyre inkább célországgá váltunk. De idehaza a vadkapitalizmus, a társadalmi polarizáció miatt is van egyfajta leszámolási igény: szemet szemért, fogat fogért." Ugrásszerűen nőtt a fegyvercsempészet, mégpedig leginkább a szerb határszakaszon. A határőrség tavaly 74 esetben regisztrált fegyvert a kézigránáttól az elektromos sokkolóig, a VPOP pedig sokszor pontos kül- és belföldi fülesek alapján, főként keleten és délen, de éppúgy Hegyeshalomnál és Ferihegynél, mintegy negyven esetben le is foglalt gépkarabélyokat, vadászfegyvereket, pisztolyokat és kispuskákat, valamint nagy mennyiségű lőszert és (szilveszter előtt) félmillió petárdát. A VPOP pontos szociológiai ismeretekkel is rendelkezik a felhasználói körről: leginkább "a feketegazdaságból élő és azt továbbfejleszteni kívánó külföldi vállalkozók, maffiózók" csempésznek és ölnek, legalábbis jóval nagyobb számban, mint a magyar leszámolók.

"Nem lefegyverezni kéne a magyart, hanem megtanítani

felelősen bánni

a fegyverrel" - vallja Óvári úr, egy, a megnövekedett költségek miatt nem túl jól prosperáló kis fővárosi fegyverbolt tulajdonosa, aki sajnálja, hogy az országban nincs kulturált hagyománya a fegyvertartásnak. Óvári úr a mainál jóval szabadabban adna ki fegyvertartási engedélyeket: nem üzleti megfontolásokból, hanem az emberek hatalomnak való kiszolgáltatottsága okán. Óvári úr nem fél attól, hogy súlyos arcoknál gyűlnének a legális fegyverek; szerinte, ha valakinél regisztrált, éles lőfegyver van, azért felelős, "és akkor nem olyan könnyen sül el az a fegyver. Csökkenne a betörések száma is, hiszen a betörő számolna azzal, hogy éles lőfegyver van a lakásban. A baj az, hogy ma nincs legális védekezési lehetőség." Õ maga azért nem bízza csak a puskákra boltja védelmét: videóra veszi a boltjába betérőket.

Seres László

(közreműködött: Oláh Margit

és Nyári Gábor)


Fegyverlexikon

Az állam hivatalos definíciója szerint, tehát a 115/1991-es kormányrendelet értelmező rendelkezései alapján

Gáz- és riasztófegyver: amely csak riasztótöltény és gáztöltény elsütésére alkalmas;

Hatástalanított lőfegyver: éles lőszer befogadására, illetve lövedék kilövésére alkalmatlan eszköz;

Légfegyver: az olyan sűrített levegővel vagy egyéb sűrített gáz felhasználásával üzemeltetett puska vagy pisztoly, amelyből 7,5 joule vagy annál kisebb mozgási energiával lőhető ki lövedék;

Lőfegyver: az olyan eszköz, amelynek csövéből gáz (lőporgáz, sűrített levegő stb.) segítségével 7,5 joule-nál nagyobb csőtorkolati energiájú lövedék lőhető ki;

Lőszer: olyan egybeszerelt töltény, amely lövedéket, lőport, továbbá gyúelegyet tartalmaz; nem minősül korszerű lőszernek a Lefaucheux rendszerű vagy az azt megelőzően konstruált lőszer;

Maroklőfegyver: olyan pisztoly, illetve revolver, amelynek csőhossza nem haladja meg a 30 centimétert.


USA: alapjog és lobbiérdek

Az Egyesült Államok 1787-es alkotmányát 1791-ben bővítették ki az alapjogokat garantáló tíz kiegészítéssel, a Bill of Rightsszal, amelynek második pontja kimondja: "Mivel egy jól szervezett milícia szükséges egy szabad állam biztonságához, nem csorbítható a nép joga fegyverek tartására és hordozására." Azóta is folyik a társadalmi és nyelvészeti vita arról, vajon kizárólag önvédelmi egységek létrehozása céljából vagy alanyi jogon tarthat és hordozhat-e fegyvert az amerikai állampolgár. Abban általában egyetértenek az elemzők, hogy az alapító atyák nem a véreskezű drogbandák felfegyverzését tartották szem előtt, hanem az egyénnek azt a jogát, hogy ne függjön az államhatalom fegyvermonopóliumától, és joga legyen védekezni egy esetleges politikai diktatúrával szemben.

A fegyvertartási jog körüli vita a fegyveres bűnözés, gang-erőszak és drogháborúk sújtotta USA egyik legneuralgikusabb pontja. A szabad fegyverviselés mint emberi jog védelmére különös koalíció alakult kisebbségi jogvédők, feketék, indiánok, radikális libertariánusok, egyes nőszervezetek, valamint jobbos milíciák és a fegyverlobbista National Rifle Association (NRA) részvételével, akik arra hivatkoznak, hogy az állam nem fegyverezheti le a védtelen kisembereket, akik ha kisebbségiek vagy nők, amúgy is gyakrabban válnak erőszak áldozatává, mint a gazdag fehér férfiak. "Nem a fegyver, az ember öl" - állítják.

A korlátozást/tiltást általában a demokraták és tőlük balra lévő civil szervezetek hirdetik: szerintük ahol fegyver van, ott az el is sül, és a túl liberális fegyverjog az oka az évi sok ezer gyilkosságnak, otthoni balesetnek, leszámolásnak. E témában korlátozáspárti az egyébként ultraliberális Amerikai Polgárjogi Unió (ACLU) is, amely kollektív, nem pedig egyéni jogként értelmezi az alkotmány e kiegészítését. A kontroll-elv megnyilvánulása Clinton elnök 1994-es részleges tilalma félautomata fegyverek importjára és az ugyanabban az évben elfogadott Brady-féle törvény, amely ötnapos várakozási időt ír elő kézilőfegyverek vásárlóinak: ezalatt a rendőrség átvilágíthatja az illetőt. Nem mintha a dolog sokat érne: az USA-ban ma a 200 milliós lakosság egyharmada körülbelül 200-700 millió éles lőfegyver boldog birtokosa.

- sl -

szerző
- sl -
publikálva
1996/24. (06. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra