Viharos pályázat egy szarvasi önkormányzati szociális bérlakásra

Felejtsük el!

Belpol

Önkormányzati szociális bérlakás miatt áll a bál Szarvason. Az ellenzék szerint jogosulatlan volt a kiutalás, a nyertes pályázatot az egyik városi fideszes képviselő „menedzselte”. A kedvezményezett az egyik nemzetiségi önkormányzat alelnöke.

„Hagyjam ezt az ügyet, mert ezzel lavinát indítok el” – idézte föl Csanádi László független önkormányzati képviselő Farkas Tamás fideszes képviselő hozzá intézett szavait a február végi képviselő-testületi ülés után tartott ellenzéki sajtótájékoztatón. Csanádi egy helyi civil szervezet képviselőjével, Kovács Mátyással együtt kezdett utánajárni egy szociális bérlakás pályázatának.

A tavaly júniusi önkormányzati választás környékén a szarvasi piacon nagy magabiztossággal közölte többekkel egy a helyi közéletben ismert férfi, a roma nemzetiségi önkormányzat alelnöke, hogy hamarosan szociális bérlakást kap az önkormányzattól. E nyilvános kitárulkozás eljutott Csanádi Lászlóhoz is, aki a képviselő-testület szociális bizottságának és a városvezetésnek is jelezte az aggályait. „Normális körülmények között ilyet előre nem lehet kijelenteni, mert a kiírás után pályázni kell, s ezt követően a beérkezett anyagokat, sok szempontot figyelembe véve, az illetékesek elbírálják. De a második körben végül »véletlenül« éppen az nyert, aki előre megmondta, hogy ő lesz a befutó” – mondta a Narancsnak Csanádi László.

Átnézte

A pályázat első fordulóját azért kellett megismételni, mert a későbbi nyertes beadott anyagából hiányzott egy kötelező elem, a jövedelemigazolás. A múlt év végén már ebből kisebb botrány kerekedett, mert Farkas Tamás fideszes képviselő, aki október óta a testület tagja, azzal vádolta meg a polgármesteri hivatal dolgozóit, hogy ők vették ki a borítékból a jövedelemigazolást, mondván, ő beletette azt a pályázó anyagába. „Innen tudtuk meg, hogy a képviselő úr »menedzselte« az egyik pályázót” – jegyezte meg Kovács Mátyás, az egyik helyi civil szervezet (YOU-KLUB Egyesület) kompenzációs listáján mandátumot szerzett képviselő.

A hivatal dolgozóinak meggyanúsítása váratlan fordulat volt, hiszen korábban egyszer sem merült föl ilyesfajta vád velük szemben a hasonló pályázati ügyeknél. Ezek után nem a hivatali apparátus erre hivatott szakemberei, hanem az egyik bizottság tagjai értékelték az anyagokat. „Ezért kapunk fizetést, csak csináljuk!” – idézte Hodálik Pál (Fidesz–KDNP) polgármester akkori megjegyzését Csanádi, aki azért hozzátette: egyrészt nem fizetést kapnak a képviselők és a bizottságok külső tagjai, hanem tiszteletdíjat, másrészt, ellentétben a hivatali dolgozókkal, ők az ilyen pályázati anyagok értékeléséhez nem feltétlenül értenek.

Már az is furcsa volt, hogy a hiányzó jövedelemigazolás miatt a szociális bérlakásra jelentkező aspiránst nem zárták ki a pályázatból, ehelyett inkább kiírtak egy második fordulót az önkormányzati ingatlanra. Tízen jelentkeztek, de a maximális 120 pontot csak a jövőbe látó férfi érte el.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.